Szeress! {Jikook FF. 18+}

3

Reggel morcosan keltem, hiába aludtam ki magam.Olyan kényelmetlen a párnám, túl kemény.

Mivel máskor hatásos volt a párna csapkodás-Hogy puhább legyen-most is így tettem.Csapkodás közben megéreztem a csuklóm körül egy kezet, ami megállított.

-Hé, mivel érdemeltem ki ezt az ébresztést?-Kérdezte morogva Jungkook.Várjunk..ha őt ütögetem, akkor rajta tehénkedek!

Gyors felkeltem róla sűrű bocsánat kéréssel.-Ne haragudj!-Mondom vagy huszadjára.

-Ide figyelj, ha még egyszer bocsánat kérésre használod azt a szép vastag szádat, akkor esküszöm elpicsázlak-Tornyosult fölém-Most pedig kérem a reggeli puszim.-Kezdett csücsöríteni, most nem tudok dönteni, hogy cuki vagy nevetséges.Már majdnem adtam neki puszit, mikor eszembe jutott, hogy nem fogom engedni magam.

-Nem, most megyek reggelizni.-Próbáltam megmozdulni, de teljesen rám feküdt ez a marha.-Nem vagy annyira könnyű.-Próbáltam lelökni, de sikertelen volt.-Mozdulj már meg te tulok!

-Miért olyan nehéz adni egy kibaszott puszit?-Lett ideges én meg megijedtem.Csak akkor beszél csúnyán, ha megakar verni.

-Kérlek ne bánts!-Mondom megremegett hanggal és szégyen vagy nem szégyen, de enyhén bekönnyesedtek a szemeim.

-Jimin én....én nem úgy értettem.-Próbált meg hozzám érni, de én elcsaptam a kezét.-A picsába!-Kiáltotta el magát és kiment a szobámból szitkozódva.

-Sajnálom Jungkook, de én félek.-Suttogtam magam elé,amit csak én hallottam.Olyan idióta vagyok.Jungkook lehet csak jóba akar lenni velem, de én mindent elcseszek.De mi van, ha csak ki akar használni.Ha csak szexre kelek?Olyan sokszor csalódtam már az emberekben.Nem akarok közelebb kerülni hozzá.Miért is szeretne bele egy csúnya dagadt fiúba.Tegnap is rengeteget ettem.Rossz belegondolni, hogy az a sok kalória bennem van.Park Jimin szépen elintézted magadnak a következő napokban az éhezést.

15 éves koromban kórházba kerültem depresszió miatt.Akkor is a súlyom miatt, csak akkor nem tudtam éheztetni magam.Sokkal rosszabbul voltam, mindig próbáltam öngyilkos lenni,de szerencsémre anya mindig megmentett.Jungkook még nem tudja, de egyszer ő is megmentett a haláltól.Még nyolcadikos koromban leakartam ugorni egy hídról, de valaki elkapta a karomat és visszahúzott.Akkor találkoztam vele először.Már akkor is helyes fiúnak találtam.Elkezdett nyugtatgatni és mesélni az életéről.Kérdezgetett, hogy miért vetemednék én ilyenre, ha szeret az anyukám.Inkább nem mondtam, hogy azért mert kövér vagyok,biztos látta ezt a saját szemével is.Milyen fura...alig telt el egy-két év, de ő elfelejtett.Amikor megvert, mindig arra gondoltam, hogy hálásnak kell lennem és most is így gondolom.Mindig csak egy valamit mondogatok magamba: Kérlek szeress,ne bánts.De ez csak egy lehetetlen álom számomra.

Zajt hallottam lentről,mintha valaki feldöntené a székeket.

Belebújtam szőrmés papucsomba-szinte sose hordom-és megindultam a lépcső felé.Anya és Kimun nincsenek itthon, elmentek dolgozni.Csak Jungkook lehet az.Az utam elsőnek a konyhába vezetett.Minden fel van borítva és ez nem jelent jót. Hirtelen hallottam egy halk puffanást, ezért megindultam a hang irányába.A szívemet a torkomba éreztem dobogni, nagyon féltem. Remegő kezekkel lassan benyitottam a fürdőbe.A halk puffanás Jungkook volt, mert megcsúszott talán?jobb ha megkérdem.

-Jól vagy?-Kérdeztem közelebb menve hozzá.

-Félsz tőlem igaz?Azért nem akarsz a közelembe lenni.-Mondta halkan, háttal nekem.

-Jungkook...tegnap abba maradt a beszélgetésünk.Mi lenne, ha folytatnánk azt a szobámban?-Fogtam meg a vállát, hátha megfordul végre.

-Segítenél?

-Igen,de mi történt?

-Megcsúsztam és fáj a bokám.-Mondta és elkezdett nevetni saját kínján.

-Hogy lehetsz ilyen béna?Gyere segítek.-Nyújtottam mancsomat amit meg is fogott, majd nehezen, de felállt.A kezemet továbbra se engedte el, csak nézte.

-Nézd, beleillik a te kicsi kacsód az én nagy tenyerembe.-Mondta és mielőtt elengedte volna, nyomott egy puszit a kézfejemre.

-Van fásli a szobámba.-hirtelen csak ez jött ki a számon.A szobámba menve leültünk az ágyamra.Mivel ő is makacs, nem igazán sikerült bekötnöm a lábát.Hát akkor ideje beszélgetni Jungkookie.-Térjünk vissza a tegnapra, ha már nem megyünk suliba.

-Jó...Jimin én sajnálom, többször nem foglak bántani.Tudod meg volt az oka.-Mondta, de én közbe szóltam.

-Meg volt az oka?Mi?Düh levezető voltam vagy mi?Milyen jó okod volt ahhoz, hogy engem te minden nap megverj? Ezt mond meg Jeon!-Keltem ki magamból.

-Hülye felfogásom volt.Azt mondtad, megakarsz halni, mert csak ürességet érzel és neked hiányzik a fájdalom. És én úgy gondoltam, ha érzel valamit akkor nem akarsz öngyilkos lenni.Bocsáss meg...-Hajtotta le a fejét.

-Te emlékszel rám?-Talán mégsem felejtette el az első találkozásunkat?

-Hogy felejthetném el ezt a gyönyörű arcot?-Már majdnem zavarba jöttem...de böki  valami a csőrömet.Én nem fájdalmat akartam érezni, máshogy értettem..

-Én azt akartam, hogy szeress.-Néztem szemeibe, amik most nem árultak el semmit nekem.Valamin nagyon gondolkodik.

-Nekem most mennem kell.-Jelentette ki, majd ruháit felkapkodva elment.Ez meg mi volt.

Unalmamban nem tudtam mást tenni csak áthívni legjobb barátomat.

Csibe:

Taetae átjössz?

Alien:

 Te komolyan azt akarod, hogy betegen átmenjek?

Csibe:

Ne tegyél úgy mintha haldokolnál.Tudom jól, hogy egész nap csak tömöd a beled.

Alien:

Megadom magam, átmegyek.Érezd magad megtisztelve.

Felraktam a töltőre a telómat és felöltöztem.Nem kellett csalódnom Tae-ben alig telt el tíz perc, de már csengetett.De mint az állat.

-Nyitom már!Miért kell ráfeküdni arra a szarra?-Kérdeztem, beinvitálva a házba.

-Ne csináld, tudom, hogy szeretsz.-Mondta téglalap alakú mosolyával.

Sziasztoook. Hát ez ritka szar rész lett sajnálom.A kövi részt megpróbálom jobbra megírni eskü. legyetek jók 💜💜UwU