Elbukott, mint barát.
Elbukott, mint fivér.
Elbukott, mint kém/vezér.
Szeretőként is elbuknak?
Itachi több sebet rejteget, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
Deidara sokkal összetörtebb, mint azt gondolná.
Sehol sem vagy biztonságban.
Mindent látna...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fáradtan bicegtem a kocsihoz, ügyelve arra, hogy egyetlen rossz mozdulatot se tegyek ami miatt az albínó esetleg cukkolhatna az út alatt. Ez azonban elég nehezen ment, ugyanis már maga a séta is fájdalmat okozott és alig pár órával ezelőtt még a lábaim is remegtek.. Eddig is tudtam, hogy Itachi sok szexet igényel, de nem gondoltam volna hogy ennyire sokat bír egyszerre.. És mikor azt hittem, hogy végre elégedett... ˝- Egész jól bírtad. Holnap emelhetünk a szinten.˝ Ezt mondta..
- Ohayo.. – mormogtam az albínónak mikor kinyitottam a kocsi ajtaját, azonban itt újabb akadályba ütköztem.. Most le kéne ülnöm a fenekemre.. Mármint A Fenekemre.. Legszívesebben hason feküdnék a hátsó üléseken..
- Reggelt.. – köszönt vissza szintén elég kómásan. – Jégaku a hátsó ülésen. De felőlem feküdhetsz is. – legyintett így kíváncsian bekukkantottam a kocsiba, hogy láthassam az arcát.. A kinézete megegyezett az enyémmel, és egy törölközőn ült, amiben gondolom jégakuk voltak. – Imádom a novembert. – sóhajtotta kissé kábán.. Ez most egy boldog vagy egy fáradt sóhaj akart lenni? És amit mondott az ironikus volt vagy..? – Pattanj be hátra vagy előre, nekem mindegy csak menjünk végre, még dolgunk van.
- Biztos jó ötlet így vezetned? Úgy nézel ki mint aki be van tépve.
- Te is hasonlóan festesz. – bókolt vissza.
- Kedves.. – motyogtam az orrom alatt majd azzal a lendülettel kinyitottam a hátsó ajtót és kivettem egy törölközőt meg két jégakut.
- Ha kényelmesen szeretnél üli akkor inkább vedd ki mind a hármat. – javasolta. Tekintve hogy ő valószínűleg már átélt pár novembert Kakuzuval, hallgatnom kellene rá.. Kivettem mind a hármat, majd gondosan belehajtogattam őket egy törölközőbe és letettem az ülésre.
- Nagyon fájni fog? – kérdeztem de az értetlen pillantásából le tudtam szűrni, hogy kettőnk fájdalom küszöbe elég messze van egymástól. Nagy levegőt véve óvatosan ültem le.. Lassan engedtem ki a tüdőmben lévő levegőt.. Nem volt annyira vészes..
- Nyugi, mire öregek lesztek bírni fogod a strapát, addig is örülj a strapabíró fiatalságodnak. – mosolygott de nem igazán volt erőm arra hogy viszonozzam. Miután becsuktam az ajtót és bekötöttem az övemet, Hidan beindította a motort és egy lassabb sebességgel indult el. Valószínűleg a sok úthiba miatt.. Pedig ezek még nem is olyan vészesek mint külföldön. – Gondolom hosszú estéd volt. – jegyezte meg.
- Ahogy neked is. – biccentettem.
- Van csoki a kesztyű tartóban meg mochi és vettem pár áfonyás zsömlét. – kíváncsian nyitottam le a kesztyű tartót és rögtön a zsömlékre startoltam rá. Nem úgy néz ki mint a bolti.. És szerintem több krém is van benne..
- Vetted vagy csináltad?
- ... Igazából Kakuzu sütötte.. – ismerte el. Az arcára halvány pír kúszott ami legalább egy kis színt adott a fakó arcának. – Az évnek ebben az időszakában gyakran kezdeményez és ilyenkor többször is csináljuk egymás után.. Kakuzu igazából nem szeret sütni, sem pedig főzni, de mikor látja, hogy teljesen ki vagyok facsarva, mindig csinál valamit nekem amit szeretek. Áfonyás zsömle, angolna, marha leves és hasonlók. – valahogy nem nézem Kakuzuból, hogy ilyet tegyen.. – Persze nem mondja ki kereken, hogy azért csinálja mert tudja hogy szeretem, hanem mindig arra hivatkozik, hogy hirtelen megkívánta. – nevetett fel de sziszegésbe fulladt a vége így inkább abba hagyta. – Itachi nem kedveskedett neked semmivel?
