Elbukott, mint barát.
Elbukott, mint fivér.
Elbukott, mint kém/vezér.
Szeretőként is elbuknak?
Itachi több sebet rejteget, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
Deidara sokkal összetörtebb, mint azt gondolná.
Sehol sem vagy biztonságban.
Mindent látna...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Itachi könyvtára még annál is nagyobb mint hittem.. Tudtam, hogy maga a ház aránytalanul nagy és hogy kívülről sokkalta hatalmasabbnak tűnik, de hogy titkos folyosók.. Itachi eléggé paranoiás.. Az elemlámpával a kezemben néztem végig a sorokat, ügyelve arra, hogy ne érjek a polcokhoz, ugyanis mindegyiken vastag porréteg terpeszkedett. Voltak helyek ahol a por kisebb volt, vagy épp magán a könyvön volt látható, hogy tisztább mint a többi. Itachi minden bizonnyal eddig is használta a könyveket, csak épp én nem tudtam róla semmit.. Egy-egy könyv borítójánál elakadtam és kissé megdörzsölve a gerincét, próbáltam leolvasni a rajta lévő írást, amik néha igencsak kopottak voltak, de az is előfordult, hogy nem is volt ráírva semmi, vagy épp gerince sem volt a kötetnek. Régi iratok..
- Szóval erről a helyről senki nem tud? – kérdeztem csak úgy mellékesen, mire a polc másik oldaláról Itachi halkan mormogott.. Ez nem épp a legjobb válasz, de nincs mit tenni.. – Pontosan mit keresünk? – tettem fel a következő kérdést, hátha erre épkézláb választ is kapok.
- Bármit aminek köze van az akatsukihoz. Legendák, népi hiedelmek..
- Az a kettő majdnem ugyanaz. – mormogtam csak magamnak.
- De lényegében még sem ugyanaz. – válaszolta kissé hangosabban amin elmosolyodtam.
- Igazad van. A népi hiedelmek primitívek, a legendákat pedig gyakran alátámasztják a hiedelmekkel.
- A hiedelmek szokások és babonák egyvelegei. A legendákat valaki kitalálta valami alapján és általában alátámasztják valamivel.
- Valamivel ami szintén kitaláció. – sóhajtottam és kíváncsiságból felfelé világítottam az elemlámpával.. – Mennyi pókháló..
- A pókok is nagyok. – helyeselt, bár eddig még nem volt alkalmam szemügyre venni őket és nem is igazán vágyok rá. – Félsz a pókoktól?
- Nem. Csak undorodom tőlük. – nézelődtem továbbra is a plafonról lógó fonalak között. – Egyszer egy olyan helyen bújtam el ahol még ennél is nagyobb por és kosz volt. Átfutott a lábamon egy csótány is. Nagyon gusztustalan volt. – idéztem vissza az emléket. – Ráadásul feleslegesen bújtam el, mert a ház tulajdonosa nem is tartozott a szervezethez ami után kutakodtam. Ha ott talált volna, maximum csak rám csodálkozik és megmutatja a helyes utat a fürdő felé.
- Aztán véletlenül elfecsegte volna egy szervezetbeli tagnak, hogy az a szőke lány mennyire feledékeny tud lenni, és hogy még a mosdót sem találja. Kicsit sem lett volna gyanús. – az ironikus Itachi.. Nem épp a kedvencem, de ebben is van valami szerethető. Viszont honnan tudja hogy a hely amiről meséltem, nőként ismert meg?..
- Szóval tényleg elolvastad a jelentéseket amiket írtam.
- Ez a munkám. Bár a te jelentéseid elég hivatalosak voltak. Mindent aprólékosan leírtál, néha már olyan volt mint egy detektív regény csak épp hiányzott belőle a fejezetek közti könnyedség. Minden jelentésedet kétszer olvastam el és még Konan is átfutotta, bár ő sem igazán szerette. – motyogta szinte csak félvállról amit annak tudok be, hogy épp egy könyv gerincéről próbálja leolvasni az írásjeleket.
