Elbukott, mint barát.
Elbukott, mint fivér.
Elbukott, mint kém/vezér.
Szeretőként is elbuknak?
Itachi több sebet rejteget, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
Deidara sokkal összetörtebb, mint azt gondolná.
Sehol sem vagy biztonságban.
Mindent látna...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elgondolkodva néztem az utcát.. Az emberek nevetnek, veszekednek, sietnek, andalognak, csapatosan vagy épp magányosan sétálnak Párizs utcáin. Már egy hónap telt el.. Karok fonódtak körém amin elmosolyodtam s hátamat Itachi mellkasának döntöttem.
- Min gondolkozol? – kérdezte de nem tudtam felelni, így csak megingattam a fejem s halkan sóhajtottam. – Hétfőn már mehetünk haza Japánba. Szóóval, mit szeretnél holnap csinálni? – zavartan ráncoltam a szemöldököm.
- Mert mára már vannak terveid? – kérdeztem felé pillantva vállam felett. Egy szívdöglesztő félmosoly jelent meg ajkain. – Kanos dög.. – ingattam meg a fejem és újra az ablak felé fordultam. Éreztem Itachi ajkait nyakamon és bár nem akartam, a szemeim lassan lecsukódtak s halkan felsóhajtottam mikor állam alatti érzékeny pontomon csókolt meg.
- Az vagyok, de szereted ezt nem? – kérdezte s közben kezeit felsőm alá vezette. Beharapva alsó ajkam ingattam meg a fejem nemleges választ adva kérdésére. Itachi halkan felkuncogott. – Hogy is szoktad mondani? ˝Gyorsabban.˝ ˝Még, Téged!˝ ˝Többet!˝ – mormogta már vállam ellen. Zavaromban lesütöttem a szemem.
- Nem is mondok ilyeneket.. – motyogtam pedig nagyon is jól tudom miket mondok szex közben.. Már amire emlékszem. Itachi felnevetett s szembe fordítva magával felültetett az ablak párkányra. Kezeivel megtámaszkodott mellettem s beharapva ajkait próbálta elrejteni mosolyát.
- Pedig esküdni mertem volna, hogy ilyen édes dolgokat kérsz tőlem.
- Édes a fenét.. – fintorogtam elfordítva a fejem, de nem sokáig csodálhattam az ablak keretet, mert Itachi állam alá nyúlva maga felé fordította arcomat.
- Pedig édes vagy. Fogadd el. – mosolygott szelíden s ajkaimra hajolva lassan csókolt meg. Megnyitva ajkaimat viszonoztam csókját s lehunyt szemekkel élveztem közelségét. Éreztem ahogy kezei combomra simulnak, majd erősebben meg-meg markolta őket. Néha nem tudom eldönteni hogy láb fétise van vagy nyak fétise.. Egyik kezét elemelte combomról s elválva ajkaimtól finoman hátra döntötte fejem államnál fogva, s nyakamra tapadt. Úgy tűnik mind kettő fétissel rendelkezik. Szegény kis beteg.
- Itachi.. Ne az ablakban.. – motyogtam s éreztem hogy mosolyra húzódnak ajkai.
- Hmm? Az ablakban szeretnéd?
- Pont azt mondom, hogy nem.. – motyogtam de mikor lehúzta rólam felsőmet s lábaim közé férkőzve ölemhez préselte csípőjét, megadóan sóhajtottam. Ha az ablakban akarja akkor csináljuk az ablakban.. – Hát.. Végül is nem ismerünk itt senkit.. – motyogtam mire meglepetten nézett rám. – Mi az?
- Fura hogy ilyen könnyen belementél.
- Viccelsz? Akármit mondok sosem figyelsz rám. Ha az ablakban akarod csinálni semmit nem tehetek ellene és kezd olyan érzésem lenni, hogy direkt csinálod az egészet. Valld be, hogy élvezed mikor azt nyögdécselem, hogy ˝Ne!˝ - böktem meg mellkasát. Itachi lehajtotta fejét és szinte biztos voltam benne hogy mosolyog. Pár pillanattal később újra rám nézett.
