Leah Evans Története //ÁTÍRÁS ALATT//

15. rész

//A rész még nem került átírásra, egyenlőre eredeti állapotában olvasható//

Habár csiga lassúsággal, de végül eltelt a nap, és hirtelen azon kaptam magamat, hogy már öt óra van, és ideje lenne elkezdeni a készülődést, ugyanis pontban nyolckor már kezdődik is a bál.

Elköszöntem az ikrektől, Harrytől, Rontól és Hermionétól, akivel eddig közösen néztük a fiúk hógolyócsatáját  (bár még mindig kissé nehéz szívvel néztem rá Fredre, de legalább így gyorsabban eltelt a délután) , de végül a kijelentésemre Hermione is felkapta a fejét és velem jött, ugyanis eszébe jutott hirtelen, hogy neki is el kéne kezdenie készülődni. Az elmúlt hetekben nem csak nekem jutott ki a szívügyekből, hanem ő is kapott bőven a gondokból. És láss, csodát, hát nem neki is egy Weasley miatt vannak gondjai? Hermione nagyon sokáig várt rá, hogy Ron elhívja-e, de végül elfogadta Viktor Krum (!!!!) felkérését.

Ugyan együtt indultunk el, de a hálótermeknél külön kellett válnunk. Ott a szobában rajtam kívül már mindenki ott volt.
Gyorsan (vagy inkább nem is olyan gyorsan) letusoltam és hajat mostam, majd miután egy bűbájjal megszárítottam a sötétvörös loboncomat, és átöltöztem (egyenlőre csak kényelmes ruhába) majd elkezdtem kifesteni a körmömet azzal a sötétzöld körömlakkal, amit még Ginnytől kaptam. Szerencsére ugyanolyan ügyes vagyok a jobb kezemmel, mint a ballal (ja, hogy eddig nem említettem volna, hogy balkezes vagyok? Na mindegy.) , így a körmömet is könnyedén ki tudtam festeni mindkét kezemen. Pont időben lettem vele készen, ugyanis anyával megbeszéltük, hogy ide jön majd megcsinálni a sminkemet majd a hajamat, illetve ha esetleg a szobából még valaki szeretné, annak  is szívesen megcsinálja majd. A lányok közül az ajánlat csak Katiet érdekelte, így anya csak kettőnknek csinálta meg.

Hagytam, hogy Katie legyen az első, mert én még egy kicsit elszöszmötöltem a körömlakkommal, illetve mielőtt meg lenne csinálva a hajam és a sminkem, fel kellett vennem a ruhát, azt pedig úgy akartam, hogy már csak én legyek a szobában. Harryvel úgy egyeztünk meg, hogy a nagyterem előtt fogunk majd találkozni tíz perccel azelőtt, hogy bevonulnánk. Mire anya készen lett Katievel, addigra a többiek lementek, hogy inkább a klubhelyiségben töltsék el a maradék egy órát, végül pedig Katie is lement utánuk. Amint ő is kilépett az ajtón, anya minden tükröt letakarva a közelemben először rám adta a ruhát, ami szerencsémre tökéletesen illett rám, de ha ez nem is lett volna így, elintézte volna egy egyszerű bűbájjal. De mint az előbb is említettem, erre nem volt szükség, ugyanis a ruha olyan volt, mintha csak rám öltötték volna. Majd kíváncsi leszek rá, hogy hogyan nézek ki benne, ugyanis eddig még csak anya reakciójára hagyatkozhattam, aki a szája elé kapva a kezét bámult rám, miközben a szemeiben könny csillant. Végül leültetett engem egy előre odakészített székre, majd elkezdte csinálni a hajam. Ehhez először még odaadtam neki a hajdíszt, amit vettem hozzá, majd végül nekilátott a munkához. Amikor a hajammal készen lett, akkor előszedtem a sminkkészletet, amit ugyebár szintén Ginnytől kaptam, visszaültem a székre, majd anya utasítása szetrint csukott szemmel tűrtem, ahogy mindenféle dolgot rám ken. Ezzel el is szöszmötölt egy darabig, de amikor készen lett, és ránéztem az orára, örömmel konstantáltam, hogy pont időben vagyunk, ugyanis még van húsz lerc nyolc óráig. Felálltam és ránéztem anyára, aki meghatottan nézett rám, majd nagy örömömre (khm. szarkazmus) azon nyomban csinált rólam egy képet, amit persze nem mutatott meg nekem.

Még. Mostmár megengedte végre azt is, hogy tükörbe nézzek. Leszedte a tükörről azt a leplet, amivel eddig le volt takarva, hogy még csak véletlenül se leshessek, én pedig lassan odafordultam. Amit a tükörben láttam, mélységesen ledöbbentett. Olyan volt, mint ha nem is magamat látnám, hanem sokkal inkább anyát. Bár ritkán érzek vagy mondok ilyet, de igazán szépnek éreztem magamat, és sokkal érettebbnek néztem ki. A  hátközépig érő hajam szépen hullámosodott, a hátratűzütt, illetve font tincsektől nem lógott a szemembe. A sminkemet anya profin készítette el, a számra bordó rúzst kent, a bőrhibáimat egytől egyig eltüntette. A szemem színeit csak még jobban kiemelte a zöld szemhéjpúder, a fekete színű szempillaspiráltól az alapból vörös szempilláim végre rendesen látszódtak, és hosszabbnak is tűntek. El is könyveltem magamban, hogy lehetséges, hogy a mindennapokban is hordhatnám majd, ugyansi ez nem sokat, de hozzátett a kinézetemhez.
Na és a ruha... Így, hogy magamon láttam, nem csak vállfán vagy kiterítve, felvette az alakomat, amitől sokkal szebben nézett ki, pedig az a ruha alapjáraton gyönyörű. Sötétzöld színe csak még jobban kiemelte a hajam színét. Hosszú, csipkés ujja volt, kiegészítőnek pedig a hajdíszen kívül csak a Fredtől kapott fülbevalót, a medálos kinyitható nyakláncomat és a színváltós gyűrűt viseltem, ami mintha érezte volna, hogy milyen színűt viselek, és megállt a színváltoztatásban, így Remus szemének a zöldje maradt végig a gyűrű kövének a színe.