Phantom (magyarul)

17. fejezet

"Add ide a kalapácsot, Jane."

Sóhajtottam és megkerestem az eszközt, odaadtam apának, aki elég instabilan állt a létrán a fallal szemben az előtérben. Általában nem mondanám, hogy veszélyes a létra harmadik fokán állni, de az apámról van.

Hunyorogva néztem és óvatosan adtam neki oda a eszközt a legnagyobb koncentráltsággal. A padlón ültem, állam a tenyeremben pihent.

Még mindig szobafogságban voltam. Egy hete.

Csak suliba és haza vezethettem, Lényegében a két hely, ahol lehettem egész héten az iskola é otthon, az egyetlen kitérőm egy McDonaldsba vezetett, ahol vettem egy sült krumplit és egy shaket.

Tudom, úgy hangzok, mint egy siránkozó tinédzser, de ez vagyok én, és nem érdekel.  Csak visszaakartam kapni a kocsim, hogy el tudjak húzni ebből a dohos házból és messze lehessek az idegesítő szüleimtől.

"Rendben, add ide a képet rólunk a Empire State előtt."

Az orrom ráncoltam. "Utálom ezt a képet."

"Minden képet utálsz. Add ide kérlek."

Drámaian sóhajtottam és odaadtam neki a képkeretet, óvatosan a szögre akasztotta. Hátra hajolt kicsit és hunyorgatva kiegyenesítette a kémet.

"Tökéletes." Mondta, vigyorogva. Lemászott hozzám. "Szerencsédre van egy apád, aki jó a díszítésben."

"Milyen szerencse." Mondtam monoton hangon."

Figyelmen kívül hagyta a szarkazmusom, elővett egy újabb szöget a zsebéből és lelépett a létráról, hogy arrébb vigye.

"Visszakaphatom a kocsikulcsom?" Morogtam. "Egy hete volt. És nem tettem semmi rosszat."

Horkantott. Mi a helyzet azzal, hogy hamarabb lelépünk suliból és éjfél után jövünk haza? Még mindig nem tudjuk, hogy hol voltál."

"Mondtam, elmentem vezetni. Szükségem volt rá, hogy.... kitisztítsam a fejem."

"Ezt megtehetted volna suli után és haza jöhettél volna vacsora előtt."

"Mondta, hogy sajnálom, rendben?" Én csak..."

Félbeszakított,ahogy apa elkezdte beütni a szöget, de egy furcsa zaj visszhangzott- egy éles hang.

Mindketten a falat bámultuk.

"Mi a fene volt ez?" Ráncolta a homlokát apa.

"Talán eltaláltál egy gerendát." Mondtam.

"Nem, annak más a hangja." Letette a kalapácsot és fülét a falhoz nyomta, gyengéden megkopogtatta.  Azután erősebben kopogott, ugyanaz a hang hallatszott, kivéve, hogy kicsit gyengébben, mint először.

"Ez üreges."

"Üreges?"

"Igen. Azt hiszem a maradékot a földszintre tesszük fel. Nos, van itt is egy pár..."

"Miért üreges?"

"Nem tudom, édesem. Talán csak egy halott hely. A házaknak vannak néha ilyenei, építészeti szempontból."

A falat bámultam "Hmm."

Apa lemászott a létráról és összeszedte a szerelő doboz tartalmát, felkapta a létrát. "Ne aggódj, van még sok fal, ahova feltehetjük ezeket. Találkozunk a földszinten és befejezzük ezeket."

Amit nem mondtam el neki, hogy érdekelt a fal, és valami nem stimmel a random üreggel az emeleti előtér közepén, amikor két szoba van az oldalán és egy nyitott tér középen.