Phantom (magyarul)

25. fejezet

A telefonhívás utáni események összemosódtak. A szüleim kérdezték, hogy mi folyik itt, de az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam, hogy meg kell találnom Harryt. Semmi kétségem nem volt, hogy az az ő teste. Ha hibát vétettem volna mentálisan kiegyensúlyozatlannak, gyenge idegzetűnek tituláltak volna, de nem hibáztam. Tudtam.

"Jane, hallasz? Mi folyik itt?" Kérdezte anya. "Mit nem mondasz el nekünk?"

Nem válaszoltam, nem tudtam mióta tartott a sokkhatásom.

Elég hamar jelentek meg a rendőrök a ház előtt és én kisétáltam, hogy megtaláljam Detective Whitmoret, kicsaptam az ajtót és megláttam őt, mögötte a villogó autóval. Sötét nadrágot és fehér felsőt viselt, sötét haja a vállára omlott. Arckifejezése ingerült volt.

"Hamarabb is ideértünk volna, ha Lyle nem olyan szar sofőr. Kísértésbe estem, hogy hülyének nevezzem." Csattant fel, keményen nézve Lylera, aki éppen kiszállt az autóból. "Mutasd, hol a test."

Bólintottam és vezettem őket a ház körül, a szüleim kétségbeesetten néztek a hátsó ajtóból.

Whitmore tartotta a gyors tempómat a foltig, mögöttünk egy csapat rendőr jött.

"Ott" Mondtam. "Nézzék, a fű nem olyan hosszú, mint a többi helyen. Elég hosszúnak tűnik, ahhoz, hogy valaki legyen alatta."

Whitmore rám nézett, arckifejezése nehezen olvasható volt. "Honnan tudod, hogy Harry Styles van ott?"

Nem tudtam, hogy magyarázhatnám el neki, nem tudtam, hogy öntsem szavakba az ösztönöm, ami azt súgta. "Bízzon bennem.," Mondtam. "Csak bízzon bennem."

Ismét engem nézett, homlok ráncolva.

Végül, a válla a felett hátranézett a rendőrökre. "Nos, mire várnak még? Ásni."

A szívem ki akart ugrani a mellkasomból, ahogy néztem, hogy Lyle és másik négy rendőr a folthoz sétál és elkezdenek ásni, földet emeltek fel és mellé lökték.

Whitmore elfordult gyengén, a rádióba beszélt. Befejezte és felém fordult. "A rendőrfőnök idetart. Ki kell találnunk valami magyarázatot."

Senki nem figyelt semmire, az ásáson kívül, de az én szemem megakadt egy árnyékon a fák zöld levelei között.

Harry a magas tölgyfa egyik ágán ült, részben takarásban. Ha nem láttam volna rendszeresen az ágon ülni a tisztáson, sosem vettem volna észre.

Homlokát ráncolva nézett rám, a szemei nem voltak a szokásos halványak. Nem, sötétebb zöldek voltak, sötétebbek, mint valaha is láttam őket.

Soha nem láttam ilyen idegesnek.

Elfordultam, ahogy egyre több rendőr jött a tisztásra, még több felszerelést hozva magukkal. Anya és apa velük jött, az oldalamra álltak. Apa egyik kezét vállamra tette és anya megpuszilta homlokomat és az arcomat, még mindig össze voltak zavarodva a helyzettől, de azt hiszem, tudták, hogy akkor nem mondhatom el nekik. Túl sok volt a zűrzavar körülöttünk.

Egy magas rendőr ősz hajjal és barna szemöldökkel sétált a tisztásra és a nyomozó röviden üdvözölte.

"Ő itt Jane Marx, "Mutatott be Whitmore." Ő az, aki bejelentette."

"Örvendek." Mondta és bólintott. "Rice tiszt vagyok, a rendőrkapitány."

Bólintottam üdvözlésként. Ő és Whitmore beszélgetni kezdtek és én lenéztem a földre. Minden idegszálam megfeszült. Mi fog történni ha tényleg  Harry testét emeli ki?