Phantom (magyarul)

18. fejezet

A földön ültem az előtérben, szemeimmel a rejtélyes visszahangzó falat néztem a két ajtó között.

Valami nagyon furcsa benne. Miért lenne egy random üres tér az előtér fala mögött? Valaminek lenni-e kell mögötte, de mi az?

Gyenge szellő fújt be a nyitott ablakon.

Elővettem egy hajgumit és hajamat kontyba fogtam.

Újra a falat néztem.

Úgy éreztem, ha elég erősen nézem, akkor rájövök a válaszra. Végül észrevettem az egyetlen halvány vonalát a rejtett ajtónak.

 Habár, közel félórája ültem ott és a fal változatlan volt.

De valaminek lennie kell mögötte.

Harry maga mondta, hogy olyan ismerősnek tűnik neki.

A szemeim kitágultak.

Harry.

Talpra ugrottam és lementem a lépcsőn. Az utolsó fokon megbotlottam.  Megtartottam magam a korlát segítségével mielőtt keresztül futottam a házon a hátsó kijárathoz.

Természetesen, szerencsémre apa a konyhában volt és újabb képeket akasztott a falra. 

"Whoa, vagy kétségbeesetten kell pisilned, vagy egy vad strucc elől menekülsz." Letette a kalapácsot a létrára és jó kedvűen mosolygott rám.

"Egyik sem." Mondtam és valami kifogás után kutattam. A kezem a hátsó ajtó kilincsén maradt."Én,... láttam egy nyuszit az ablakon keresztül."

Apa szemöldöke felszökött. "Ooh, milyen fajta? Vad nyúl vagy mezei?"

"Nem tudom, ezért indultam el megkeresni." Bólintottam gyorsan, tudván, hogy játszok apa kíváncsiságával az állatok faja iránt.

"Jövök én is." Apa az ajtó felé lépett.

"Nem!"

Meglepetten nézett rám.

"Úgy értem," Mondtam. "Itt kéne maradnod, hogy befejezd a képed feltevését. A sok zaj elijeszti tudod."

Bólintott, visszasétált a létrához. "Persze. Nézd, az összes Discovery Channel műsor is ezt mondja, ne menj feleslegesen!"

Küldtem felé egy kis mosolyt mielőtt kinyitottam az ajtót és keresztül mentem az udvaron.

Sietve nyitottam ki a vaskaput és egy pillanatra megálltam, hogy összeszedjem magam, majd futni kezdtem az ösvényen, nem álltam meg addig, amíg a tisztásra nem értem alaposan kifulladva.

Harry felhúzott szemöldökkel nézett rám az egyik hintából.

Kezeimet térdemre tettem, próbáltam lenyugtatni légzésem.

"Lefutottad a maratont?"

Ránéztem és próbáltam normálisan lélegezni. "Fogd be," Fújtattam. "Az utóbbi nyolc hónapban ez az első feladat, amit megcsináltam."

Újra szabálytalanul lélegeztem, ahogy ajkai ravasz mosolyra húzódtak.

"Tehát," Mondta és lágyan közelebb hajolt a hintához. "Ide jöttél, hogy láss?"

Felegyenesedtem, próbáltam emlékezni, hogy valójában miért is jöttem ide. "Oh, igaz." Mondtam bólogatva.  Előrenyúltam és megragadtam csuklóját ezzel a hinta elé állítva őt."A fal," Mondtam.

Homlokát ráncolta. "Mi van vele?"

"Ugyan."

Csuklójánál fogva húztam magam után az ösvényen, nevetve, amikor léptei csattogtak. Bementem a házba a hátsó ajtón keresztül, mondva apának, hogy elvesztettem a nyulakat. Harry a nappali falán keresztül jött be a ház másik oldalán.