Phantom (magyarul)

32.fejezet

A péntek hamar elment, Harry koporsóját eltemették, egy kisebb méretű, friss földkupac jelezte ezt. A sírfelirata nem változott, ugyanaz az egyszerű mondat, mint azelőtt: nyugodj békében.

Harry és én a sírkő előtt álltunk, zsebre dugott kezekkel.

"Most már tényleg ott lent van a testem." Mondta. "Ez ijesztő."

Egy madár szállt a sírkövére, elegánsan ült rajta. Ránk meredt, fejét kíváncsian oldalra billentette. Azon tűnődtem vajon mit gondolhat rólunk, hogy egy sírkő előtt állunk, amin egy személytelen és jelentéktelen mondat áll. Kíváncsi voltam, hogy látja-e, hogy én  élek és ő pedig halott és lát-e köztünk valami akadályt. Vagy csak két sima embernek tűnünk, akik egy sírkő előtt állnak.

"Írhattak volna mást sírfeliratnak." Mondtam. "Valami újabbat és jobbat."

"Nem igazán érdekel," Mondta Harry. "Ez csak egy kődarab számomra."

"Engem érdekel." Mondtam.

"Igazán."

"Igen. Nem tudom miért."

"Én tudom." Mindentudóan mosolygott rám.

"Oh, igazán?" Felhúztam egyik szemöldököm. "Miért?"

"Mert tudni akarod, hogy az emberek, mit mondanak rólad, ha már meghaltál, még akkor is, ha csak egy apró mondat egy sírkövön."

"Igen, lehet, hogy ezért." Bólintottam lassan.

"Nézd, ismerlek." Lökött meg enyhén én pedig rámosolyogtam.

A madár elszállt a sírkőről eltűnve a fák között. Harry és én néztük, ahogy elszáll, a tavaszi nap sugarai  sütöttek.

"Elfelejtettem mondani,hogy...." Mondtam és lenéztem a lábaimra." Ma Maxnél lesz egy buli, amire megyek. Vissza kell neki adnom a fényképet, amit elvettem tőle."

"A képet, amin én és ő vagyunk?"

"Igen. Rájött, hogy elloptam, de nem volt ideges. Kíváncsi vagyok, hogy jött rá, hogy én vettem el és honnan tudja, hogy hiányzik. Rengeteg képe van."

"Max nagyon..... erősen érzelgős. Mindig is irigyeltem."

Bólintottam és azt kívántam bár több belátásom lenne Harry és Max barátságába. Csak olyan apróságokat tudok, amiket Harry elmondott nekem és azt érzem többet kéne tudnom, hogy felderíthessem Harry halálnak okát.

Megnéztem az időt a telefonomon. "Nos, már hét óra van." Mondtam. "Mennem kell."

"Rendben. Jó szórakozást."

Felnéztem Harryre. "Mit fogsz csinálni?"

Vállat rántott. "Általában Wesleyvel lógtam, de...."

Homlokomat ráncoltam.

"Ez rendben van. Majd beszélgetek Emmel vagy valami. Talán belógok a hálószobádba és megnézem a fehérneműid."

Szemeim tágra nyíltak, vállon löktem és nevettem. "Szórakozz csak vele." Mondtam szarkasztikusan még mindig nevetve a kapu felé sétálva.

"Ne aggódj, mindent összehajtok, ha végeztem."

Újra nevettem és a fejemet ráztam. "Idióta vagy."

"Hé, te is."

"Nem veszekszek veled itt."

"Menj innen és menj szórakozz jól, Marx."

Szemeimet forgattam és búcsúzóul intettem neki, elpirultam arra  a gondolatra, hogy tényleg megnézheti a fehérneműimet.