Phantom (magyarul)

10. fejezet

Riát néztem, ahogy pár mély levegőt vett és a száját harapdálta. Nem lett volna ideges, ha nem lett volna rejtegetni valója.

Keresztbe fontam a karjaimat mellkasomon és vártam.

Végül, becsukta szemeit, majd kinyitotta és rám nézett.

"Ismertem valakit, akit Harrynek hívtak." Mondta.

Gyengén bólintottam. Hideg volt kint, és az ég sötét volt, a csillagok kezdtek feljönni az égboltra. A nap sugarainak nyoma látszott a horizonton, fakó sárgán az éjszakai sötétje ellen.

Ria  a hajába túrt.

"Valami történt tavaly nyáron."Mondta. "Valami rossz."

"Harryvel?"

Nyelt egyet és bólintott. "Igen."

Tudtam. Nyilvánvaló.

"Mi volt az?"

"Az egész homályos. " Mondta. "Amikor utoljára láttam Péntek volt Júniusba. Egy buliba."

Felhúztam az egyik szemöldököm. "Utoljára?"

"Harry..." Félrenézett, szemei megteltek valamivel, amit nem tudtam azonosítani. Bánat? Nosztalgia? Szomorúság?

Bűntudat?

"Harry mi?"

Szomorúan sóhajtott. " Öngyilkos lett."

Szemeim kitágultak. Öngyilkos? Nem. Hazudnia kell... hacsak Harry nem hazudott nekem.

Miért hazudott volna nekem Harry? Miért kért tőlem segítséget, ha nem ölték meg? Semmi értelme.

Harry nem hazudott.

Vagy Ria hazudik, vagy neki is hazudtak.

"Istenem." Mondtam, homlokomat ráncoltam. "Ez... szörnyű."

Bólintott. "Igen. Tudom."

"Tudod, hogy miért?"

"Mit miért?"

"Miért...ölte meg magát?"

Megrázta a fejét. "Nem."

Előnyt húzott abból, hogy új vagyok a városba. Vagy ez, vagy elfeledkezett a gyilkossági ügyről, amit lezártak a Harry halálát követő hónapban. Nem stimmel valami.

"Vissza kell mennem." Ria elsuhant mellettem, vissza a szobába engem egyedül hagyva a teraszon.

Pár másodperccel később elhatároztam, hogy követem.

Mindenki ott volt, ahol azelőtt, de Ria elment.

Max és Oliver mellé álltam a minibárba. Jenna és Adam játszottak valami kártyajátékot. Estella kiszállt Ava mellől a fotelből és átült oda, ahol én ültem, négy üres pohár volt előtte. Ava a a plafont bámulta. Natet nem láttam sehol.

"Hol van Ria?" Kérdeztem Maxet.

"Haza ment, gondolom." Válaszolta. "Azt mondta fáradt."

Bólintottam. Elfáradt a kérdezgetésbe. Kétségtelenül.

"Még egy italt?" Ajánlotta fel Oliver.

"Nem, haza kell vezetnem." Mondtam és küldtem felé egy mosolyt. Azt kívántam bár ne kellett volna vezetnem, így ihattam volna még egyet, és azután még egyet és még egyet. Mint régen.

"Két ital nem üt ki." Mondta Max, egyik karját vállamra tette. "Plusz senki nem vezet erre estefelé."

Karajai direkt voltak a vállamon, vállat rándítottam. Oliver mosolygott és elkezdett különböző likőröket összekeverni.