22. - Welcome Bugjjog

357 30 2
                                    

Hétfőn az ébresztőm idegesítő hangjára kelek, s szinte egyből eszembe jut, hogy nekem ma bizony északon kezdődik a tanítás egészen a nyári szünetig. Majdnem két hetet fogok járni a Bugjjog gimnáziumba, ráadásul Jimin és Somin osztálytársaként. Lehet ennél rémesebb?

Az egyetlen szerencsém, hogy a jövő hét csütörtök pénteket már tanulás nélkül töltöm az iskolámba, hiszen akkor már az év végi bálra kell készülni, nem maradhatok le róla. A lányokkal így is előkészíttetem a terepet, csak a pakolásra és a díszítésre leszek ott. Ők kitakaríttatnak és beszerveznek jó tanuló diákokat arra, hogy nekünk segítsenek. Kicsit kiakadtak mondjuk, mikor elmondtam nekik a teljes történetet erről a fogadásról, ráadásul miután megtudták, hogy nem leszek majdnem két hétig, mert átkerülök északra a nyári szünetig, pontosabban másfél hétig. Egyedül a bálon és a ballagáson leszek az eredeti iskolámba.

A reggeli tevékenységeim után felöltöm a Somintól kapott északi egyenruhát, mi tulajdonképpen mindössze anyagában és színében tért el javarészt a miénktől. A fehér ing ott is kötelező, a szoknya viszont kék, míg nekünk délen piros, ahogyan a blézer is. A cipőim közül most magassarkú mellett döntök, mi a magasságomon dob egy keveset, mégsem esek hasra benne. Szoktam ezt a lábbelit hordani, mert kényelmes, mindemellett nem szakad le a lában három óra sétálás után.

A pipere asztalom elé ülve egyből bekrémezem az arcomat, ezt követően egy natúr sminket rakok az arcomra, beparfümözöm magamat, utolsónak pedig kifésülöm a hátam közepéig érő hosszú hajamat, úgy, ahogy mindig. Oké, most talán kicsit szebbnek érzem magam, de fogjuk rá, hogy azért, mert meg akarom mutatni északon is, hogy elég strapabíró lány vagyok. Bírom a gyűrődést, még ha nem is akarok ott lenni.

Mivel fogat már mostam, ezért a földszintre érve csak elkérem a tízóraimat, majd mindenkitől elköszönve indulok ki a kocsibeálló felé. Namjoon felajánlotta, hogy elvisz a Bujjog gimibe, ha már úgy is arra megy az egyetem felé. Nem mindig jár haza, de az eredményhirdetéskor csütörtökön gratulálni akart volna, ha mi nyerünk, ezért elindult hogy itt legyen, viszont nem ment vissza annak ellenére, hogy Jiminék kapták a díjat.

- Elszaladtam neked kávét venni - nyújtja át a bátyám a hatalmas papírpoharat már a kocsiban, mire hálásan nézek rá, hiszen felkelt fél órával előbb, hogy meglepjen ezzel az aprósággal. - Remélem jó üzletbe mentem be.

- Igen, a poháron az ő logójuk van - bólintottam, aztán belekortyoltam a maláj fehér csokoládés kávémba. Busanban egy olyan üzlet van csak, ahol kapni ilyet, én pedig semmi más kávét nem iszok ezen kívül. Valami istenien csinálják. - Köszönöm - szólaltam meg miután elindultunk, bár egy mosolyon kívül nem mondott semmit.

Apu már rendelt tőlük olyan hozzávalókat amikből ők készítik, hogy itthon Gihwa is tudjon nekem csinálni s ne kelljen mindig odáig menni ha ilyet szeretnék. Még szerencse, hogy a házvezetőnőnk mindent el tud készíteni három, vagy négyszeri megnézés után. A Carin Yeongdo Place logoján végigsimítva kezdek el gondolkodni azon, hogy mégis miként fogok az iskolában boldogulni. Jimint kerülni fogom, ez már biztos, hiszen ahogy az iskolám tanulói előtt viselkedett velem, iszonyatosan megalázó. Lehet, hogy eltagadta a hév, bármi megtörténhet, de nem fogom minden szó nélkül tűrni.

- Ki fog hűlni - töri meg a csendet Namjoon, mire észbe kapva kezdem el meginni a kávémat. - Nem azt mondtam, hogy idd ki egy levegővétellel - pillant rám, aztán vissza az útra.

- Meg kell innom, ha nem szeretném az iskolában is cipelni - válaszolok neki végre, miután lenyeltem az előző korty kávémat. - Jut eszembe, mennyi idő még? Már nem mintha annyira sietnék, csak szeretném tudni.

If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now