19. - Valódi érzések keserűsége

359 30 2
                                    

Az igazat megvallva, ez a nap cseppet sem úgy telt, ahogy azt én elképzeltem. Namjoon és Harin jól elfoglalják egymást engem teljesen kihagyva a buliból. Nem azt mondom, hogy velem kellene foglalkozniuk, csak egyszerűen nem esik jól, hogy Somin az egyetlen, aki az ittlétem folyamán egyszer is hozzám szólt. Egy darabig ezt tűrtem, viszont mikor a Japán tenger felé hajóztunk, a nap pedig már kezdett lenyugodni kifeküdtem a hajóorr közelébe napozni, ahol azért sokkal csendesebb minden. Kicsit távol van mindentől, bár azért beszélgetésfoszlányokat lehet hallani, nem olyan élesen.

Történetesen azon kattog az agyam, hogy mit ronthattam el, ami miatt Jimin nem viszonoz egyetlen érzelmet sem, mit én felé árasztok. Esküszöm, hogy már azt a francos fogadást is szívesen buknám el azért, hogy egy szerelmes pillantást kapjak tőle. Megbolondultam. A fejem tetejére csúsztatom a napszemüvegemet, mikor a napot egy emberi alak takarja el. Hunyorogva pillantok az illető felé, majd amint meglátom Jimint, vissza is teszem a szemeim elé. Valószínűleg elég nevetségesen festhetünk mind a ketten kívülről, hiszen amíg ő ott ácsorog, én fittyet sem hányok rá. Vajon magától jött ide?

- Csak bökd ki - közlöm vele egyhangúan, ám ő meg sem nyekken. - Akkor legalább ne takard el a napot - sóhajtok a tétlenségére.

- Nem akarok semmit mondani - ül le mellém nyugodtan, mire a szemüvegem ismét a fejem búbjára kerül. Értetlenül, talán kicsit felháborodva pillantok végig a fiún, kin nincs több fürdőnadrágnál és egy fekete pólónál. Egyetlen felület sincs a testén fedetlenül a lábain illetve a karjain kívül, mégis minden izma tökéletesen visszatükrözi a sok edzést, mit mindezért megtett. Tényleg az látom amit látok, vagy pusztán rosszul ítélem meg?

Feszültség alakul ki kettőnk közt, így aprót sóhajtva veszem le róla a tekintetemet. A napágyból felkelek, felveszem a szandálomat, illetve egy lenge, vékony kardigánszerű felsőt, majd faképnél hagyva őt, a hajó orrához sétálok. Attól függetlenül, hogy megbántott nem kellene ilyen csúnyán viselkednem vele. Biztosan nem szándékosan tette, sőt, valószínű fogalma sincs arról, hogy mi lehet a bajom, mégsem tudok csak úgy eltekinteni a helyzettől.

Nem az a problémám, hogy nem csókolt meg, hanem a meggondolatlanok a cselekedetei. Úgy csinál, mint aki viszonozza az érzéseimet, miközben teljesen figyelmen kívül hagy. Elmegy mellettem minden szó nélkül, faképnél hagy, ez pedig nagyon fáj és összezavar. A korlátot kezdem el piszkálni a gondolataimba merülve, mikor Jimin odalép mellém. Nem szólok hozzá, legszívesebben pedig elnéznék egy másik irányba, elfutnék. Szinte kizárt, hogy oda is kövessen. Sóhajtok, mikor úgy tűnik, hogy elmegy, ehelyett elfordulva kiveszi a zsebéből a telefonját, majd káromkodva felveszi azt. Ismételten rám néz, közvetlen a szemeimbe, pedig hallom ám, hogy egy lánnyal beszél. Mégis hányszor fogja összetörni a szívem?

- Uhm, Daerim-shi, leteszem -  húzza el a száját, végül elemeli a telefont a fülétől, s konkrétan rácsapja a telefont.

- Omo - kerekednek el a szemeim a látványra, mikor hirtelen a kezembe nyomja a mobilját.

- Nézd meg - utasít, mire nem szívesen, de rápillantok. - 150913 a kód, oldd csak fel - dől a korlátnak szorgosan engem figyelve. Nem akarok kutatni a telefonjában, de majd megesz a kíváncsiság. A számokat gondosan egymás után írom be remélhetőleg helyesen. Meglepődöm, mikor egyből az előző hívásait adja ki, olyan, mintha direkt nem lépett volna ki.

- Mit kellene néznem?

- Nem vagy kíváncsi, ki az a Daerim? - húzza fel a szemöldökét, miközben újból zsebre dugja a telefonját a kezemből kikapva. - Szerintem nagyon is az vagy - teszi át a súlypontját a bal lábára, így már szinte féloldalasan áll.

If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now