Anpanman

Különleges támadás

JunSeo elmeblokkjával nem ment semmire, főleg ameddig Nam a jég mögött marad. Ki kell iktatnia az ereje blokkolóját, amiről fogalma sincs hogy mi. Egyedül mostohatestvére képességében bízott.

-Na mi az Tae?-Kérdezte holdmacska a képességlopó Taetől.-Nem lopod el a képességem?-Kérdezte pimaszul.-Vagy macska egér játékot szeretnél játszani?-Fojtatta tovább ingerlését a másik felé akinek az arca fájdalmas vigyorba húzódott a hasonlat hallatán, hiszen ellenfelén macska maszk volt.

-Ne is fáradj! Ezt a kört az egér nyeri!-Jelentette ki és újra támadásba lendült. Ezeket a mozdulatokat már rég lemásolta másoktól, viszont a nővére nélkül nem megy sokra a dolgok kivitelezésében.

-Aha, szóval csak játszadozik a macskával.-Folytatta a játékot a holdmacska.-Játszik hogy csapdába csalja, de vajon mi is az?-Pimaszkodott de a támadást egy pillanatig sem hagyta abban. Tudta hogy miért nem másolja le a képességét a srác. A képességlopó néven elhíresült másik Taehyung pedig még azt is tudta hogy mi a csapda. Ő a csapda. Nemsokára itt lesz, csak addig rendet kell rakniuk. Képesség tárát megnyitva az ellenfelének a vesztét okozta. Annyi képességet engedett szabadjára egyszerre amennyit tudott. Az elemek összes fajtáját, az érzékszerveit megjobbító képességeket és a hatodik érzékes képességeket. Rögtön tudta mi okozza a nővére késlekedését. Megtörte hát az időt és hitpergyorsasággal a tetőn termett ahol Jimin is van. Ott újra útjára engedte az időt hogy megadja a kegyelem döfést az 5. személynek. A srácot megfagyasztotta. Az elektromos mező rögtön megszűnt így JunSeo is képes volt Nam elméjét elborítani. A képességlopó Taehyung Jimint felemelte és ledobta. Ebben az állapotban ha leesik és darabokra törik, akkor az Jimin végét is jelezhetnék. A holdmacska időben ért társa megmentésére, de ezzel a mentőakcióval véget vetett a csatának. Mert akkora gyomros kapott a másik Taehyungtól hogy azt hitte menten a túlvilágra kerül. De ez nem történt meg. Helyette térdre rogyott.

-Már itt is a csapda.-Közölte mézes mázas hangon a képességlopó.-Az igazi képességlopó!-Mondta ördögien és engedte hogy névtársa a földön kössön ki a saját jege mellett. Holdmacska Namra nézett aki mint egy zombi állt JunSeo mellett akin ördögi vigyor feküdt. Aztán meglátta az öregembert aki felé közelített. De ahogy felé jött, egyre inkább fiatalodott és mire elé ért egy jóképű nyugati származású pasas állt előtte. A férfi megérintette Taehyung jegét és elcsodálkozott.

-Tényleg varázslatosan különleges.-Mondta és Taere nézett.

*Kim Taehyung sz.sz*

Csak néztem a férfit. Ő lenne az? Valami őrült szupegonoszt képzeltem el, nem egy ilyen férfit! Éreztem a zúgást a fülemben, vagyis JunSeo az elmém próbálja tompítani. Jobban sikerülhet neki, hiszen a testvére most zúzta be a kezeslábasom hasát. Koncentrálnom kell mielőtt ez a hapsi elveszi az erőm. A maszkomért nyúlt amit egy pillanat alatt le is rántott a fejemről, ezzel felfedve neki hogy ki is vagyok. Éreztem hogy a vér megindult a számból egyenesen a talaj felé.

-Akkor kezdjünk is bele!-Mondta, majd a homlokomra tette a kezét. Gyerünk Tae, meg kell csinálnod! Bizsergés járta át az egész testemet, ahogy elkezdte a folyamatot. Nincs sok időm! Koncentrálni kezdtem, de így sokkal nehezebb feladatnak bizonyult mint máskor. Sose próbáltam élesben, szóval remélem működik.-Gyerünk fiú, állj elő valamivel!-Mondta a férfi.-Ne legyen már ilyen könnyű dolgom! Kezd unalmas lenni!-Morgolódott.-Van még.... 1 perced!-Mondta és rám mosolygott. Na és én itt vesztettem el minden eddigi összegyűjtött energiám. Fájdalom nyilallt a fejembe. Ha nem a földön feküdnék, most biztos kifeküdnék. Áthatolt a kezeslábason a lány ereje. Végem! Testem teljesen ellazítottam. Vége. Bukta, veszítettünk. Aztán eszembe jutott az én JunSeom. A mindig mosolygós kislány, aki nagyon szerette a plüsseit, anyukám, apukám, a barátaim. Minden erőmet a bal kezeimbe összpontosítottam mert a tenyerem érte a földet. Érzem hogy már alig maradt erőm. Aztán megpróbáltam. Minden elmúlt. A bizsergés, a fejfájás, egyedül a hasfájásom nem.-Ez meg mi?!-Döbbent le a férfi. Sikerült. Nam leütötte a mellette álló lányt. Mindkét férfi egyszerre mozdult feléjük, de nem voltak gyorsabbak egy egyszerű embernél. Nam előkapott valamit a táskájából és a fiúk elé dobta, akiknek nem sikerül időben arrébb menniük, így hamar egy ketrecben találták magukat. Nam elővette a képességbilincseket és rájuk csatolta. Még pont láttam annyit, hogy elindult Jimin felé, aztán elnyelt a sötétség. Megcsináltam. Már történhet bármi.

*Kim Namjoon sz.sz*

Jiminhez futottam és az olvasztóketyerém a jégre tettem ami körbevette a barátomat. Hamar olvadni kezdett, én addig amég kiolvad a 2 bezárt fiút néztem akik próbáltak kitörni. Persze hiába. Azokat én csináltam, sokkal erősebbek mint egy átlagos képességbilincs. Miután Jimint kifagyasztottam, tartottam egy gyors beszámolót arról hogy mi történt és elküldtem Jinért mert fogalmam nincs hogy mit kéne tennem. A lányhoz mentem akit leütöttem és rá is rápattintottam egy bilincset és a falnak támasztottam az ájult testét. Aztán vártam. Hamar megjött Jin hiszen képességeit visszakapta. Aztán elindult egy rendet tevés az országban, ami eltartott egy jó ideig.

*7 hónap múlva, Kim Taehyung sz.sz*

Sötétség. Ez volt az első amit megláttam. Aztán hangok.

-Hiányzik....-Jimin. Biztos hogy őt hallom. Összeráncolom a szemöldököm.-Felébredt!-Örült meg hirtelen és elfutott. Gondolom az orvosért. A szemem bár nehezen, de sikeresen kinyitottam. Laposakat pislogtam és igyekeztem a fényt szokni. A gépek csipogása töltötte be a helységet, egészen addig ameddig be nem jött egy orsov, Jiminnel, Jinnel, Hobival és Namjoonnal az oldalán. Öröm volt őket újra látni.

-Jó napot!-Köszönt az orvos.-Tudja hogy hol van?-Jött az első kérdése. Bólintottam.-És azt hogy ki maga?-Újra bólintottam.

-Taehyung.-Mondtam neki nehézkesen. Bólintott.

-Mire emlékszik?-Jött a következő kérdés. Elgondolkodtam.

-Nam odaszalad Jiminhez.-Válaszoltam. Az orvos hümmögött egy sort de bólintott.

-Nincs emlékezet kiesése, de most elvinném egy kicsit.-Mondta és elkezdte húzni az ágyamat. Jinre néztem mosolyogva amit viszonzott. Látom minden megjavult.

***

Így is történt. Az idő múlásával, Dél-Korea visszaállt az eredeti helyzetére. Én mehettem vissza az iskolába miután kiengedtek és ennyi. Jin visszakapta a nem nekem adott képességeit, mindenki boldog volt, engem hősként ünnepeltek (ami kicsit zavart, de roppant jól esett) és azzá váltam akivé nem akartam. Suga nem keresett többet, és volt mivel büszkélkednem: Az én különleges támadásom: ezzel képes vagyok mások képességeit megszüntetni. De természetesen ettől a világ még nem állt meg, Suga fojtatta tevékenységét, pont úgy, ahogy Jin is, akinek az oldalán én álltam hogy segítsem.

VÉGE

Huh, hát ehhez is elérkeztünk. Nagyon remélem hogy jó lett a befejezés. (ha nem akkor szóljatok és kiegészítem!) Legyen szép napotok, hamarosan jövök az új könyvemmel!