Anpanman

Kim VS Jeon a kezdetek

Miután Jimin kidühöngte magát, kaptam egy kevésbé dobhártya roncsoló adathalmazt Jintől és Namtól. Ez után Jin magyarázni kezdte az egész elméleti részét. Mármint már nem a köteles dolgot, hanem a harcosat. Igyekeztem figyelni, de rettentően hadart. Ennyire túl akar lenni rajtam?

- ... Ne haragudj, de minden másodpercet ki kell használnunk.-Megint a gondolataiban olvas!-És nem, nem olvasok a gondolataiban.-Tette ölbe a kezét. Én meg el is hiszem.-Most pedig térjünk át a gyakorlatba! Mutasd meg mit tudsz!-Lelkesített és hátrébb állt. Pislogtam nagyokat. Jin orrnyergét kezdte el masszírozni.-Akkor csak utánozz!-Felvett egy furcsa állást.-Akkor most lassabban. Vegyél fel egy vállszéles terpeszt!-Kezdett bele újra, sokkal lassabban. Tettem amit kér.-Szuper. Húzd ki magad! Ne legyél feszes!-Mögém sétált és lejjebb nyomta a vállaim.-Állat fel.-Felemeltem az állam, de most a fejemet nyomta lejjebb.-A kezedet húzd fel a mellkasodig, úgy mintha bunyózni akarnál!-Felemeltem a kezeim. A jobb kezem a mellkasomhoz közel, még a bal kissé távolabb helyezkedett el. Ökölbe szorítva.-Legyenek egymással egy vonalban! Remek! Ez az úgynevezett alapállás. Innen kezdődik minden. Szóval most így maradsz fél óráig.-Jelentette ki én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá.-Ne nézz rám így!-Szólt rám morcosan.

-Nem arról volt szó hogy sietnünk kell?-Értetlenkedtem, természetesen még mindig az alapállásba.

-De. Pont ezért állsz így fél órát.-Mondta komolyan.-Kérdezd meg a többieket! Ők 2 órát álltak így. Mint mondtam, ez egy alapállás. Ezt bármikor fel kell tudnod venni. Ebből a pózból indult minden alapvető támadás és védekezés. Ha nem tudod felvenni, el vagy veszve.-Mondandója végére hátat fordított.

-Jin!-Szóltam utána. Visszafordult és elmosolyodott.-Hogy érted hogy alapvető támadás?-Jin sóhajtott egyet és megvakarta a tarkóját.

-Az ilyen támadások saját fejlesztésűek. De nem mindenki tud ilyet létrehozni. Induljunk ki belőlem és Sugából. A legnagyobb alakjai vagyunk a világnak, mégis csak 3-3 ilyen képességünk van. Hidd el, én már akkor boldog vagyok ha legalább az alapmozdulatokat ilyen kevés idő alatt beléd tudom verni.-Tájékoztatott kissé furcsa mosollyal és újfent hátat fordított.-Ha elmozdulsz plusz 10 perc!-Figyelmeztetett. Boldog egy fél óra lesz.

Miközben álltam egy helyben mint egy cövek, a többieket figyeltem. Jungkookot figyeltem meg leginkább. De a többieket is néztem. Jimin Hobi ellen harcolt. Egyszerűen én izgultam mikor egymás ellen mentek. A terem egyik sarkából a közepéig egy hatalmas ugrással eljutottak és ez feltűzelt. De nem tudok csinálni semmit mert itt kell állnom. Aztán Nam. Súlyzózik. Gondolom a fizikai ereje fejlesztése végett. Kook pedig. Kook mindent. Bár ellenfele nem volt, bójákat, állványokat, köteleket és minden egyebet arra használt hogy eddze magát. Bevallani is fáj, de egyszerűen ámulattal néztem ahogy az általa felállított pályán úgy megy végig hogy nem ér hozzá semmihez sem. (vagy ha igen nem látom) A kötelek között egy szemvillanás alatt átmegy, úgy hogy azok meg sem mozdulnak. Teljesen megbabonázott. Talán ezért sem vettem észre hogy Jin mellém sétál.

-Bámulatos ugye?-Utalt Kookra.-Szuper voltál. Elengedheted magad!-Elengedtem már-már fájó kezeimet és nagyot sóhajtva fordultam teljesen Kook felé.

-Mintha nem is ember lenne.-Értettem egyet Jinnel.-Mibe mentem én bele?-Vakartam meg a tarkóm idegességembe.

-Ne aggódj!-Tette a vállamra a kezét.-Ha nem is ma, de egyszer te leszel az erősebb! Sőt! Talán egy nap, még engem is felülmúlhatsz!-Lelkesített.

-Miből gondolod hogy meg akarom tenni?-Kérdeztem pimaszon.

-Látszik rajtad. Ez a kevés idő alatt, meg fogod szeretni a szuper hősködést!-Na persze! Én meg most másztam le a falvédőről.-Amúgy meg, ha Suga mellé kerülsz, akkor szükséged lesz erre az érőre.-Küldött felém egy biztató mosolyt. Suga. Ennyire félelmetes lenne?-Sokkal félelmetesebb. Szerencsés vagy. Még nem láttad az erejét.-Komorult el.-Annak a senkiházinak köszönhető hogy elvesztettem a fiam!-Mondta mérgesen összeszorított szemekkel. Az ökle ökölbe szorult.-Egyszer.... egyszer kerüljön a kezeim közé!-Eresztett el egy könnycseppet. Átöleltem. Meglepődött a tettemen.