Anpanman

Kim vs Jeon a vég

*Kim Taehyung sz.sz* (a jeges képességű)

Az elmúlt 1 hét, teljesen felborította a bioritmusom. Alig alszok, rengeteget edzek és ezek mellett még kijárok Szöul sötét utcáira. A több mint 9 millió főt számláló lakosságszám lecsappant 3 millió környékére csak a fővárosban. Természetesen a 3 milliót csak tippeljük, mert mióta az a drágalátos srác (nevén Kim Taehyung) az élre kerül, az ég egy adta világon semmit sem tesz ez ellen. Neki csak az a fontos hogy rettegett legyen, hogy a nevét kiejteni se merjék.

-Szóval, akkor kéne a közeli roncstelepről ez a motor amit leírtál?-Néztem Namjoonra, aki ebben az 1 hétben, kész laboratóriumot állított fel, az itt lévő cuccok segítségével. Rájött hogy bár annyira nem fog az agya, mintha szuper ereje lenne, de azért így is eléggé sok szorult a fejébe. Én vagyok a beszerző, ő a tervező és megcsináló, Hobi a kém, Jimin pedig az élő áramellátás. Mert az óta az sincs. Vagy nagyon kevés. Ezt a kevés lakost és ezt a kevéske áramot is Sugának lehet köszönni. A főnök jobb keze aki visszafogja a bűnözések számát (amit eléggé jól csinál) de még így is kész káosz kilépni az utcára. Sok segély érkezik az egyszerű embereknek, vagy az azzá váltózókká, hogy azért éhen ne haljanak. Hajók indulnak a szomszédos országokba hogy ott menekítsék meg az embereket, de tegnap óta már nem engednek be a kikötőbe hajókat. Az országban az országfőtől és a jobb és bal kezeitől eltekintve egy másik embert ismer az egész világ. A Holdmacskára keresztelt macskamaszkos embert, aki még a helyzet ellenére is képes küzdeni az elnyomó hatalmak ellen. Ez volnék én.

-Igen. Egy egyszerű motor, az is jó ha másikat hozol, de motor legyen!-Szögezte le a lényeget Nam és felkészült a kiengedésemre. Meghúzta a biztonsági kart, amivel kinyílt a minket a külvilágtól elválasztó fal, ezzel zöld utat engedve nekem. Gyorsan kisurrantam az ajtón és már futottam is a szeméttelep felé, amiről ha nem tudja az ember hogy hol van, most akár minden sarokról ezt gondolná. Az ablakok sok helyen hiányoznak, ahol vannak ott el vannak torlaszolva, vagy csak egyszerűen betörve léteznek a házak ablaknak kialakított lyukán. A boltok üvegei ugyanebben az állapotban. A világtó fénycsöves feliratok a földön, vagy félig lógva, néhol még éppen, fel-fel villannak az éjszaka homályában, az egyetlen életjelét adva a városnak. Csontig hatol a csend ami ilyenkor uralkodik a városon. Ha vannak ilyenkor még emberek kint, azok is abban a kis régióban amit a főúr maga köré gyűjtött. Ezek kiválasztottak: nemesek, ismerősök, rokonok, hírességek és néhány közember a régió szélén. Ott tilos a bűnözés az egész országban, de alig laknak ott néhány százan.  A többi ember romos, lerombolt, megcsonkított házakban kénytelen élni. Gondolom senki sem ilyen vakációra számított. Jin erejének hála, hamar elérkeztem a célomig. Egy egyszerű fekete pulóver van rajtam, szaggatott fekete farmerral és ugyan ilyen színű cipő. Több nem kell ide. Minek? Ki fog engem nézegetni? Egészen addig rendben van minden ameddig a maszkom mögé nem látnak be, mert akkor bukó van. Addig nincs is baj hogy megtudják hogy ki vagyok, de az már igen, hogy rajtam keresztül Jint vonják felelősségre, amit ugye senki sem akar hogy megtörténjen. E mellett sikerült civilként néhány helyzetben elmenekülnöm, de ha megtudják ki vagyok, akkor ennek a menekülésmódnak is búcsút inthetek. Körbenézek a roncstelepen egy szimpi autót keresve, de egyik autón sem akad meg a szemem, mert előttem egy Joungkook talált helyet.

-Nocsak! Csak nem a holdmacskával van dolgom?-Kérdezte gúnyosan.-Micsoda szerencse! Hogyha elteszlek láb alól végre vissza kerülhetek a méltó helyemre!-Harsogta dühösen és már nekem is rontott. Ő is edzett. Ha nem kaptam volna meg Jin erejét, valószínűleg már a földön hevernék. De mivel ez megtörtént, előre láttam a mozdulatát és egy egyszerű mozdulattal kitértem előle jobbra. Ezzel egy időben a testem is arra forgattam és öklömmel egy ütés vétettem Kook ellen, akinek a hátát sikerült eltalálnom nem kis erővel, aminek hála vagy 6 métert csúszott tovább mint ha csak a lendülete vitte volna.-Nem is rossz!-Nézett rám ördögien.-Volt egy tippem hogy te Kim Taehyung vagy az osztagomból, de csalódnom kellett. Valószínűleg már rég egy másik országban bujdosik!-Kezem ökölbe szorul de igyekszem lehiggadni. Ha feldühít veszitek. Figyelnem kell és gondolkodnom. Kook nem egy olyan ellenfél aki ellen könnyű lenne nyerni, de túl nagyképű hogy segítséget hívjon. Így elég időm van ellene harcba szállni. Miért is ne? Itt egy visszavágó ideje! Felvettem az alapállást, pont úgy mint ő és egymásnak estünk. Egymás felé ütöttünk öklünkkel, miután egy teleportálással felérő ugrással egymás előtt termettünk. Túl lassúnak bizonyultam, így én öklöm az ég felé fordítva védekeztem, aminek az eredménye egy vesztes összeütközés lett. Rajtam volt a sor hogy hátrébb repüljek pár métert. A csontom fájni kezdett. Nem szabad hagynom hogy megüssön. Ha ez megtörténik, nagy mértékben lecsökkenne az esélyem a győzelemre. Ki kell találnom valamit!-Csak nem feladtad egy ütés után?-Kérdezte ínycselkedve velem. Nem válaszoltam mert tudtom hogy ez csak egy költői kérdés volt.