Anpanman

8

A maszkomra alig ismertem rá. Nem tudom ki volt az, aki egy ilyen fekete anyagot akasztott rá, de tudja hogy ez plusz 38C°-ban nem a legelőnyösebb? Le fogom izzadni a fél óceánt.... Jinnek és a srácoknak hogy fogom ezt bemagyarázni? Bocs, 5 küldetés erejéig átállok a másik oldalra! A maszkot felvéve hagytam el a tárva nyitva lévő kijárati ajtón a gyárépülettett. Mi lesz velem?

***

Késő este értem haza. Természetesen egyfolytában kerültem a tömeget és remélhetőleg mindenféle feltűnés nélkül jutottam el idáig. Bemenekültem egy zárt helyre és levettem a maszkot. Utána pedig egyenesen fel a mi kis lakásunkba. Mivel az ajtó zárva volt becsöngettem. Hangos trappolás és az ajtó tágra nyílt. Jin aggódó tekintetével találtam szembe magam. Miként meglátott szorosan magához szorított.

-Mit csinált veled az a féreg?-Gondolt Sugára. A jelenet további részét 3 másik szempár is nyomon követte.

-S.Semmit!-Válaszoltam nehézkesen, hisz' olyan ereje van hogy az csak na.

-Jin engedd el! Meg fogod fojtani!-Figyelmeztette Jint Nam. Jin elengedett és betessékelt az ajtón, amit aztán be is zárt.

-Megzsarolt? Kimosta az agyad? Átállított?-Kérdezgetett tovább Jin. Kezeimet védekezően felemeltem.

-Nem, nem, nem. Mondjuk az első valamennyire igaz....-Jin a vállaimra tette a kezét és megszorította azokat. Ennek nyoma lesz.-Azt mondta hogy ha nem segítek neki önként kimossa az agyam!-Fejeztem be gyorsan a történetet.-Bele mentem....-Motyogtam az orrom alatt.

-Ha egyszer a kezeim közé kerül!-Szorította össze az ökleit. Döbbenten néztem a jelenetet.

-Nem te vagy az első.-Kezdett bele a magyarázkodásba Nam.-Volt egy másik fiú... régen ő is a csapatunk tagja volt. Suga szemet vetett rá. 5 feladatot kért tőle. Az utolsó az volt, hogy végleg álljon hozzá. Padhelyzet. Bárki eddig bármivel próbálkozott, nem tudott ellene mit tenni. Sugától nem is lehet mást várni. Mindig megtalálja a módját annak, hogy hogy vegye el magának amit akar. Kook más tészta. Ő önként csatlakozott hozzá. De bármi is történik: itt leszünk veled. Segítünk amiben tudunk. Arra kérlek hogy nagyon figyelj a személyazonosságodra. Senki se tudhatja meg hogy te vagy az.-Magyarázta tovább én meg minden egyes mondata után bólintottam. Jin lefelé gördülő szájjal ment a falhoz és arcát kezeibe temetve ereszkedett le a földre. Rögtön gondoltam hogy mi a baja. Odamentem mellé és kezemet vállán átdobva magamhoz húztam és megöleltem.

-Nagyon kedves vagy TaeTae. De ezen nem segít egy ölelés. Minden évben több mint 30 fiatal jár így. Ha egyszer a kezeim közé kerül!-Dühösen összeszorította a kezeit és legördült az első könnycsepp az arcáról.-Méghogy én a világ legjobb szuperhőse.... Viccnek is rossz.-Ostromozta magát.

-Hiába gondolod úgy hogy nem vagy az, mikor ez kész tény. Rengetegen köszönhetik neked az életed és igen, vannak akiket sajnos nem tudtál megmenteni. Nem vagy isten, csak emberfölötti képességgel megáldott ember, aki azért van, hogy akit tudjon megmentsen. Nem azért hogy egy olyan ember miatt szomorkodjon mint aki én vagyok. Bár csak sejtem de szerintem most miattam lettél ilyen.-Tippeltem.

-Most igen. De sajnos többször megtörtént mint azt bárki gondolná. Az érzéseim nincsenek vasból. Csak egy idő után már a legrosszabb rémálmom is  angyali gondolattá változik ami után megmentettem egy repülőt de 50-ből 20-an élték túl.-Szomorkodott tovább.

-Olyan hülye vagy Jin!-Förmedtem rá.-Gondolj már bele! Ha nem vagy? 50 helyett 2000-en halnak meg mert egy városba csapódik a repülőgép vagy ki tudja. Ezt akarod? Ne mindennek a pesszimista oldalát lásd! Vannak amikor nem tudsz megmenteni mindenkit, de akkor lebegjen a szemed előtt az, hogy én megtettem mindent. Ne azt lássák az emberek hogy nem is próbálkozol. Ha nem sikerült mindent megtenned? Akkor ha legközelebb ugyan olyan, vagy hasonló helyzetbe kerülsz, tudni fogod mit kell tenned! Vagy akár még annál is jobban megcsinálod!-Bátorítottam. Komolyan mint valami dilinyós hegyi beszéd tartó. De hatott. Soha nem gondoltam volna hogy egy ekkora embert, aki ennyire belevéste magát a történelembe, én fogok bátorítani.

-Nahát Tae!-Ámult el Jimin.-Te aztán tudsz!-Tapsolt meg. Amihez Hobi, Nam és Jin is csatlakozok.

-Volt egy kishúgom. Túl sokszor kellett lelket öntenem bele. Meg tudjátok.-A kezem a szívemre tettem.-Ez itt néha csodákra képes!-Mosolyogtam rájuk.

-Túl nyálas.-Jött ki a szobából Kook. sóhajtottam egyet és hozzávágtam a nemrég levetett cipőm.-Neked meg mi bajod van?!-Ordított rám. Rezzenéstelen arccal néztem rá. Egy kicsit megingott.

-Tudod Kook. Én legalább tudok csapatban játszani és egy csapat sokkal erősebb mint egy olyan ember aki egyedül van. Mint tudod.... sok lúd disznót győz. Ha pedig nem tetszik nem kell hallgatni. Főleg nem hozzáfűzni bármit is.-Néztem rá megsemmisítően. Látszólag nem rezzentünk meg egymástól, de legbelül tudom hogy mindketten félünk. Ha együtt kell dolgoznunk nem azért fogjuk tenni, mert akarjuk, vagy mert ez a feladat. Hanem hogy félünk. Mindketten és nem is akárkitől. Suga az. Orrát felhúzva ment ki a lakásból.-Holnap találkoznom kell Kookal a megbeszélt helyen. Szerintetek elmondja vagy nekem kell kiszednem belőle?-Kérdeztem ártatlanul.

-Majd meglátjuk.-Sóhajtott Jin.-Gyertek enni, után lefekvés!-Adta ki a parancsot amit mi szó nélkül teljesítettünk. Vacsora közben elgondolkodtam. Mi lesz ha jól fogom érezni magam szupergonoszként? Ha már majd nem vágyok vissza normális emberré? Nem nagyon akarom, de benne van a pakliban. Ki tudja? Talán sikerül kitalálnom valamit amivel kikerülhetek ebből az egészből. De ameddig nem sikerül, addig ki kell tartanom. Vacsora után gyorsan letusoltam mert nem igazán kényelmes ez az ünneplő. Mát nagyon nem várom a holnapot.

***

-Taehyung húzd ki a beled!-Rontott be a szobába Kook. Hirtelen riadtam fel. Kook meg mint aki jól végezte a dolgát kiment. Morogva átöltöztem egy lengébb otthoni szettben és kimentem, vagy Kookosan mondva: "kihúztam a belem".

-Azt mondtam kérd meg hogy jöjjön ki, nem azt hogy törd be az ajtót.-Oktatta ki az éppen az asztalhoz leülő Kookot Jin.

-Nem bírok magammal bocsi.-Kért gúnyosan bocsánatot.

-Milyen jó hogy ma lemegyünk gyakorolni.-Mosolygott rá Jin. Kook sóhajtott egyet és bekapott egy villányi tojásrántottát.

-Minő szerencse.-Motyogta teli szájjal.

-Jó reggelt!-Köszöntöttem őket és ültem le melléjük az asztalhoz.

-Neked is!-Köszöntek az asztalnál ülők, kivéve persze Kookot.

-Na és mi a terved Kook? Kihívsz és megpróbálsz majd jól elverni?-Kérdeztem Kooktól aki bólogatott.

-Pontosan. Természetesen csalás és mi egy nélkül. Ha meg nem jön össze akkor azokkal.-Vázolta fel tervét.

-Na majd azt meglátjuk.-Mondta szigorúan Jin.

-Jaj ne parázz már Jin! Tudod hogy nem ölném meg!-Háborodott el a nyuszi fiú.

-Aha. Csak véletlenül hatástalanítod hogy ne vegye át a helyed Suga mellett.-Namjoon kijelezésére Kook arc izmai összerándultak.-Telibe.-Jelentette ki Namjoon. Kook beleharapott a kenyerébe. Ránéztem. Tényleg ezt akarja? Így végezni velem mintha nem is tudom mi lennénk? Hát ha így állunk, akkor megmutatom én neki! Most elszántam magam. Beépülök én Suga mellé majd meglátja Kook. De addig is, ellátom a baját!

-Ne nézz így Tae vagy megijedek!-Szólt rám Jimin. Sóhajtottam egyet, megráztam a fejem és elkezdtem tovább enni. Nem is törődve Nyuszika égető pillantásaival. Megmutatom én neki hogy milyen fából faragtak!

***

Egy - a miékkel szemben lévő - épületbe mentünk. Ami 6 hatalmas termet rejtett magában, különböző dolgoknak helyet adva magukban. Mindegyik teremben Jimin elmondása szerint ugyan az található. A terembe amibe bementünk egy ring szerű elkerített rész kapott helyet, bábuk bordás falak, kötelek, súlyzók és egyéb ilyen finomságok mellett.

-Bár nincs iskola idő, kondiban kell tartanunk titeket és Taet is ki kell képeznem.-Jelentette ki Jin mikor beléptünk a terembe. Összecsapta a kezeit.-7-es osztag! bemelegítésnek 3 kör!-Adta ki az első parancsát. Unottan kezdtem neki a 3-om kör lefutásának. Csak nem olyan rossz....