Anpanman

Jin nélkül

Hosszú órák munkája az hogy most viszonylag nyugodt körülmények között ülhetek Taehyung mellett. Várok. Arra hogy felébredjen. Nincs más kiút. Meg kell tennem. Csak abban bízok hogy jó helyen lesz Taehyungnál.... De inkább nála mint annál az alaknál aki fiamnak meri nevezni magát. De mi van akkor ha tényleg ő az? Akkor Jin bekaphatod. Ez lett a fiadból légy büszke! Talán ha tényleg ő az, akkor lehet jobb lett volna mindenkinek ha meghal azon a bizonyos napon. Egész idáig, másban kerestem az utódok. Hogy kerülhette el eddig a figyelmemet ez a fiú? Talán egész idáig erre az alkalomra várt. De hogy? Nem érkezett semmi olyan bejelentés hogy képesség lopás. Nem értem. A kezemet a fiú fejére tettem és lehunytam a szemem. Gyerünk Taehyung! Kellj fel! Szükségem van rád!

*Taehyung sz.sz*

Lassan és kábán nyitogatom a szempilláim amik ólom súllyal rendelkeznek. A hátam fáj de iszonyatosan és ha ez nem lenne elég, akkor még a fejem is szétszakadt. Mi történt? Széllöket, kiabálás és képszakadás. Jobb nehezen lehetne. Körbe tekintek a szobában. A szeme megállapodik az egyetlen szobában tartózkodó személyen. Kim Seokjin. Egy asztal mögött ül és fejét bal kezével támasztja, miközben a másik kezében fürgén jár a tolla. Szemei alatt karikák húzódnak és nagyokat ádítgat.

-Jin....-Nyüszögtem nevét nehezen. Fejét felém kapta és egy fáradt mosolyt engedett meg magának. Mellém sétált és leült a földre.-Mi...?-Akartam kérdezni de Jin némaságra intett.

-Sokminden történt.-Vágott rögtön bele.-A gerinced megroppant, ezért is fekszel. E mellett nagyon fontos dolgot kéne megbeszélnünk.-Jin nehézkesen vette a levegőt.-Egy képesség lopóval van dolgunk. Ellopta többek között Namjoon, és az én képességeim felét, de ki tudja ki esett még áldozatul? A családomat elrabolta. Suga nem hajlandó segíteni, Hobit és Jimint igyekeztem biztonságba helyezni de már nem bírom....-Mondta és könnyezni kezdett.-Fontos feladatot szeretnék rád bízni!-Folytatta a szemembe nézve.-Odaadom a maradék képességén és.-Folytatta volna tovább de közbe szóltam.

-Állj!-Szóltam neki.-Miért akarod odaadni a képességed és miért pont nekem?-Akartam még kérdésekkel bombázni de egy egyszerű mozdulattal leintett.

-Azért mert nálad biztonságban van. Figyelj.-Letérdelt mellém ami egy kissé megrémisztett.-A családom nála van! Nekem ők a legfontosabbak és ha már ő is a családom részének nyilvánítja magát, el kell mennem! Rá veszem hogy titeket, Jimint, Hobit, Namot, téged és Kookot hagyjon békén és cserébe fogságban maradok nála a családommal. Ez nekem fontos Tae! Azért neked adnám oda, mert Nam nem képes a fizikai erővel mit tenni, csak a fizikával, Jimin és Hobi gyengék ehhez az erőhöz, Kook pedig makacs és nem bízom benne annyira. Kélek Tae!-Könyörgött nekem tovább. A nagy Jin akiért mindenki olvadozik, előttem térdel és könyörög. Tényleg fontos neki és ezt a könnyáztatta szemeivel sem képes jobban alátámasztani.

-És a hátammal mi lesz?-Egyeztem már félig bele.

-Mikor átadom az erőm meggyógyul.-Tájékoztatott.-De akkor benne vagy?-Kérdezte reménykedve én pedig bólintottam.

-De!-Tettem fel a mutató ujjam mielőtt bármit tehetett volna.-Felelősséget nem vállalok! Ez a te döntésed, bízok benne hogy jól döntöttél és minden meg fogok tenni annak az érdekében hogy minden jóra forduljon.-Figyelmeztettem.-Reménykedek benne hogy a terved sikerül, de!-Néztem rá könny fátyolos szemekkel.-Ne merj nekem meghalni! Apám helyét vetted át az életemben, nem élném túl hogyha bajod esne!-Estem valamennyire kétségbe. Rám mosolygott és megfogta a fejem 2 kezével.

-Ha rajtam múlik nem fog megtörténni. Ezennel rád bízom a város, az ország, a kontinens, a világ sorsát Kim Taehyung! Bánj az erőmmel kedved szerint és változtasd meg a világot. Mentsd meg, vagy pusztítsd el! Átadom neked a hatalmas fizikai erőm,-Körülöttünk a levegő elkezdett izzani.- a gyorsaságom,-A levegő sárgás árnyalatot vetett ránk.-a sas látásom,-A levegő vörösödni kezdett.-a gondolkodási képességeimet, a vezető tudásom és végül a remek hallásom.-A levegő akkorra már fullasztó meleget árasztott magából.-Használd tudásod szerint!-A levegő belém szált ami miatt ordítanom kellett. De a fájdalmat kellemes érzés vette át és a hátam sem fájt már annyira. Jinnek meg kellett kapaszkodnia ahhoz hogy ne essen össze, de az ő maradék ereje is hamar visszatért.-Olyan furcsa hogy semmi érőm nincs.-Mondta miközben a kezét forgatta és nézegette. Kinézetre nem változott semmit.-Menned kell.-Felültem és segítettem neki felállni.- Ha valóban képesség lopó, akkor megérezte ezt a hatalmas erőt. El kell menned Tae! Vigyázz kérlek a többiekre!-Mondta és megölelt. Nem voltam rest visszaölelni.-Tae megfojtasz!-Figyelmeztetett én meg gyorsan elengedtem, ám mielőtt bocsánatot kérhettem volna legyintett.-Még nem tudod irányítani. Na tűnés!-Mutatott az ajtó felé.