Anpanman

Percek, órák, napok, hetek

Teltek a napok én meg egyre jobban éreztem azt hogy egyedül vagyok. Pedig nem szabadna. Anyuék mindig itt vannak, kaptam egy jó fej szobatársad de akkor is szar. Talán a legrosszabb az egészben, hogy a ruhákat amiket anyuék hoztak, csak akkor húzhatom fel, ha kimegyek. Benn a kórházban kötelező ezt a fehér vackot viselni. A mellettem fekvő fiú nevem Jimin aki elmondása szerint azért kerül be, mert elesett és meg kellet műteni. Ahhoz képest hogy csak ennyiről van szó, túlságosan is sokáig van benn. Ő tanúsítja amit Mrs. Kim mondott. Neki is vannak képességei és ezt meg is mutatta. Elektromosságot csikart a kezéből és hogy még el is higgyem megrázott vele. Látni lehetett ahogy az elektromos csíkok egyik tenyerétől a másikig elértek és vissza. Ledöbbentem nem kicsit. Azt mondta hogy el kell majd mennem a Szöuli TNGH-ba*. Megígértette velem hogyha kiengednek elmegyek oda. Ezt aznap mikor a szüleim is jöttek velük is közölte, akik hangos üdvrivalgásba kezdetek. Megmondtam nekik hogy ha még szuper erőm is lesz (ami kétlek) akkor sem fogok szuper hősködni. Természetesen ez ellenére is megette JungSeot a méreg. Még egy hisztit is levágott. Majd eljött a születés napom. Egyedül voltam a kórház fehérre mázolt szobában ameddig mindenki siratta a sok évvel ezelőtt meghalt fiút. Egyedül voltam. Túlságosan is egyedül. Jiminhez is jött néhány barátja és együtt mentek el. Mondta hogy majd mindenképp visszajön. Vártam. Vártam anyuékra de nem jöttek. Ahogy Jimin sem. Rettenetesen egyedül éreztem magam. Aznap éjjel sírtam is. Az orvosoknak természetesen igyekeztem nem el mondani. Többször is hívtam mindegyik családtagomat de egyikük sem vette fel. Végül végső élkésérettségemben felhívtam Jimint, aki 2 csöngés után felvette.

-Szia Tae!-Köszönt a telefon túloldaláról boldogan.-Mi a baj?-Tapintott rá a lényegre.

-Hol vagy?-Kérdeztem rekedten és nem kicsi elkeseredve. Hallottam a vonal végéből valami "Hangosítsd ki!"-t. Nem igazán izgatott a dolog, főleg hogy nem érdekel mit gondolnak rólam.

-Nálunk. Miért?-Kérdezte de én csak újra elkezdtem sírni.-Tae mi a baj?-Kérdezte a vonal túl oldaláról egyszerre 2 hang is.

-Anyuék még mindig nincsenek itt.-Szipogtam egyet miután az órára néztem ami este 11-et mutatott.-És még te sem jöttél be hozzám.-Tettem hozzá.-Kezdek aggódni Jimin...-Folytattam mielőtt valami ósdi magyarázatba fogott volna.-Nem kicsit...-Szipogtam még egyet és könnyei újra utat találtak maguknak.

-Nemsokára odamegyünk, te meg szólj valamelyik orvosnak!-Adta ki a parancsot Jimin de nem nagyon akartam ezt megtenni. Nem is tudom miért.-És TÉNYLEG szól!-Emelte ki a tényleg szót.

-Rendben.-Egyeztem bele nehezen majd kinyomtam a hívást. Kimentem a folyosóra és egészen a recepcióig mentem, ahol szóltam a pult mögött telefonozónak és megérdeklődtem hogy ilyenkor mit kéne csinálnom. Feltelefonált és visszaküldött a szobámba. Hamarosan megérkezett egy nővér és egy orvos. Az orvos megkérdezte mi a bajom én meg könnyesen de elmeséltem neki. azt mondta nyugodjak meg, utána járnak a dolgoknak és az orvos adott egy kapszulát és azt mondta ha már nagyon nem bírom vegyem be. Természetesen eszemben sem volt ezt megtenni, de azért azt mondtam neki. Nemsokára rá megérkezett Jimin és még 2 barátja. Mielőtt bárki bármit is mondhatott volna, Jimin átölelt.

-Nagyon sajnálom TaeTae...-Hívott becenevemen. Én is átöleltem és újra sírni kezdtem. Mint egy kisfiú. Mert valamilyen szinten az is vagyok.-Ne haragudj de hány éves is lettél?-Kérdezte Jimin miközben szorosan szorított magához.

-18...-Suttogtam szinte a fülébe. Sóhajtott egyet majd elengedett és leült mellém.

-Ők is a barátaim: Kim NamJoon és Jung HoSeok.-Mutatott a 2 fiúra aki vigyorogva köszöntek. Én is elmormoltam egy "Hellot" és vártam hogy engem is bemutasson, de legalább annyira biztos voltam abban hogy Jimin már mesélt rólam, minthogy azt a dilibogyót nem szedem be.

-Örülök a találkozásnak!-Mosolygott rám Namjonn és felém nyújtotta a kezét. Zavartan fogtam vele kezet. Majd ugyan ez Hoseokkal is lejátszódott. A fiúkat elküldte a nővér, de Jimin itt maradt mert neki eleve bent kéne maradnia. Abban a kevés időben amiben itt voltak, szimpatikusnak találtam őket. Nem nagyon tudtam aludni, ezért Jiminnel virrasztottam, addig ameddig el nem nyomott az álom.

***

Másnap reggel mikor felkeltem a 3 fiú beszélgetett halkan. Mikor megláttak köszöntek és mindegyiküktől kaptam egy ölelést. Nem tudtam elképzelni hogy miért. 2 dolog fordult meg a fejembe: 1 a szüleimmel történ valami. 2 ők is nagyon szimpatikusnak találnak. Hamar eljött azonban a válasz. Az orvos csak beszélt és beszélt annyira nem akarta elmondani és dadogott is. Egyetlen szó jutott el a tudatomig ami még jó sok ideig emésztenem kellett: Meghaltak.Ez az egyetlen szócska összetörte a 18 év alatt felépített lelkemet. Nem kellett hozzá több, mint egy szó és depresszióba estem. Elég mélybe. A szüleim... még ha nem is vérrokonok... a testvérem... a családom! Ha már az igaziak is eldobtak, tőlük miért kellett megfosztani? Egy balesetben történ ami akkor történt mikor jöttek a megemlékezésre! Mérhetetlen harag gyúlt bennem, mert nem tudtam semmit tenni. Betöltöttem a 18-at, ami azt jelentette, hogy egyedül kell tovább boldogulnom. Közölték hogy a szüleim rokonsága nem hajlandó befogadni, de mivel elmúltam 18 erre nincs szükség. Harag. Csak ez van bennem. Semmi más. Keserves sírásom tölti be a helységet ameddig Jimin védelmezően ölel magához.

-Tae... gyere vissza!-Rángatott meg egy kicsit de a testem mintha egy zsák krumpli lenne dől ki. Nem tudom mi történik körülöttem de nem tudom mozgatni a testrészeim. Aztán minden kiesett. Nem tudom mi történ velem, vagy mi nem, de megtörtént.

***

Egy komor betonszobában ébredtem egy furcsa ruhában. Az egész fehér, kezeim össze vannak az elejénél kötve és a lábaim is valamilyen szinten. Nagyon megijedtem. Egy hatalmas üveg volt velem szembe, amin tisztán lehetett átlátni a másik oldalra. Bepánikoltam de tudtam hogy csak meg kell nyugodnom. Semmi baj nincs... az egész csak egy rossz félreértés... másról nem is lehet szó!

*TNGH az egy iskola az alternatív valóságban (ebben a történetben) ami a The New Generation Heros rövidítése és ahol a szuper képességekkel rendelkező diákok tanulnak