Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

107. Az élet nehéz

Május 23. (kedd)
Reggel az eddigieknél is naposabb volt az időjárás, úgyhogy az évben először felvehettem szoknyát.
Az aulába lépve a portás kedvesen megjegyezte, hogy "ennél rövidebb szoknyát nem tudtam volna venni?" (nem is volt olyan rövid, sőt, csak egy átlagos szoknya), majd miután elhaladtam mellette, elrántottam a kezem a lépcső korlátjától az utolsó pillanatban, ugyanis éppen akkor festették. Huh.
Casso nyelvtan utáni egész szünetben üzenetezett valakivel.
Nem akartam belenézni az üzeneteibe - mivel nem illik - úgyhogy mielőtt kísértésbe estem volna, felálltam és odébb mentem.
Viszont matekon a pad alatt továbbra is folytatta a chatelést, ami már nem csak engem idegesített, hanem a tanárt is, aki észrevette, és kiküldte az óráról.
Casso viszonylag nyugodtan kiment a teremből, és gondolom kint sem hagyta abba az elkezdett elfoglaltságát.
Bárcsak tudnám, ki annyira fontos neki, hogy ennyire nem bírja/nem akarja abbahagyni a vele való üzenetezést.
Következő szünetben Casso úgy döntött, hogy végre megcsillogtatja a szociális énjét, ezért lement az udvarra Laciékkal focizni.
Bevallom őszintén, egész végig az ablakból figyeltem őket, és velem együtt Niki is az a-s lányokkal a pálya szélén.
Egészen egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Casso ennyire jó formában van, hiszen mégiscsak szakítottunk, és csalódott bennem. Vagy valami ilyesmi.
Valaki magyarázza már meg nekem, hogy mégis hogy a francba lehet ugyanolyan, sőt még az eddigieknél is vonzóbb ezek után, miközben nekem már napi rutinom sírva elaludni, és kócosan, fekete karikákkal, kisírt, vörös szemekkel felkelni? Nem értem én ezt.
Amikor befejezték a focizást, Niki azonnal odasietett Cassohoz, gondolom megdicsérni, hogy "nagyon jól játszottál, te vagy a legjobb és még kinézetben sem vagy az utolsó" féle stílusban. Meglepetésemre Casso nem rázta le, nem küldte el, mint szokta, hanem miután gyorsan körbepillantott, zsebre tett kézzel megállt előtte, halvány mosolyra húzta a száját és valamit kérdezett tőle olyan elképesztően csábító stílusban, hogy még rám is kihatott, aki nem is hallotta a kérdést, mire Niki csak bólintott, a "hódító" pillantásaival elmosolyodott és megsimította Casso karját.
Kedvem lett volna mindkettőt felpofozni akkor.
Eszméletlenül fájt nézni őket.
Ezek után Casso ismét mondott valamit, amit nem igazán tudtam leolvasni a szájáról, majd lazán mosolygott egy szívdöglesztőt Nikire és a többiekhez csatlakozva bement a suliba.
Ez nem ér! Cassonak velem kéne így viselkednie! Az élet igazságtalan.
Ezt a könnyeimet megtörölve állapítottam meg.
Egészen érdekes módon Casso és Niki valahogy, teljesen véletlenül együtt késtek tesiről legalább egy negyed órát, és egyszerre is értek be.
Casso arcáról semmit nem tudtam leolvasni, Niki viszont elképesztően vigyorgott, majd sunnyogva, a haját és a ruháját igazgatva becsatlakozott a barátnőihez a futásba és halkan elmesélte nekik, (gondolom) hogy hol volt eddig, mire mindannyian a körülmények miatt diszkréten, de kifejezően örömködni kezdtek. Meglepett mosoly, visszafojtott örömsikítás, ugrálás.
Gondolom, Niki barchobázott egy jót Cassoval az öltözőben.
Nem akartam belegondolni, épp ezért belegondoltam, és pokolian rossz érzés volt.
- Ez azért már kezd elég gáz lenni - jegyezte meg Enikő, miközben visszaöltöztünk - Oké, hogy a fiúk komplett hülyék, mert kicsit túladagolták a hormonjaikat, de most komolyan, Nikivel lenni legalább annyira gáz, mint ha fognám magam, és részegen elmennék az Operába - fejtette ki Enikő a rendkívül professzionális elméletét.
- Szerintem Casso nem jár Nikivel - rázta a fejét Lili - Ez csak egy ilyen kis spontán dolog volt. Figyeljétek meg, holnap Casso már úgy fog viselkedni, mint ha semmi nem történt volna. Azért azt ő is tudja, hogy Nikivel járni borzasztó gáz, meg szerintem nem is akar, hányszor lepattintotta már az utóbbi két évben, viszont egy kis szex, vagy minimum smárolás az öltözőben már jobban kimagyarázható. Niki amúgy is az a típus, akit neki a legeslegkönnyebb belevinni egy ilyenbe, anélkül, hogy bármilyen erőfeszítést tenne, Niki saját magát kínálja neki ezüsttálcán, most pedig... hát, most meg belement - pakolta be Lili a cuccait a tornazsákba - Ó, a francba. Nem találom a kulcsomat - kapott a fejéhez, majd leguggolt, hogy megnézze a szekrény alatt a kulcsot, hátha beesett oda.
Miközben Lili szekrénykulcsát kerestük, egész végig Casson járt az agyam, ami egyébként önmagában szerintem senkit nem lep meg.
Ennyire hamar túllépett rajtam? Vagy nem, és ezért van ez az egész? A szívem legmélyén csak remélni tudom, hogy az utóbbi.
Az élet nehéz. Mondtam már?

Mai nap - 5/2: még mindig nem értem ezt az egészet.
************************************
Miért kellett "összeveszetnem" őket? 😂
Ezt már azért én se bírom idegileg, csak sajna kitaláltam már mindent, hogy hogyan és mikor békülnek ki. Ááá!
De most kaptok két választási lehetőséget (jófej vagyok, mi? 😂).
1. Egy darabig még szenvedünk és mindent leírok.
2. Ugrunk megint egy kicsit, mert ki kell békükniük.

Kicsit túlpörögtem, bocsi. 😁
Szóval segítsetek a döntésben.
Sietek a folytatással!