Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

7. Bicikli

Szeptember 9. (péntek)
A kihagyott napok teljesen üresek és unalmasak voltak, ma pedig már hétkor a Kelenföldi pályaudvaron próbáltam elüldözni az unalmamat több-kevesebb sikerrel.
- Na, és mi a véleményed a suliról és osztályról? - kérdeztem Jennifert.
Mi ketten érkeztünk meg leghamarabb, én magamtól felkeltem korán, Jennifer pedig rosszul emlékezett, így háromnegyed nyolc helyett háromnegyed hétre jött a régi épület elé.
- Jó suli, jó osztály - bólintott - Igaz, Domit és Barnit még nem igazán hallottam, meg Kittit és a barátnőjét sem, mivel az a-ban vannak éjjel-nappal, de rájuk őszintén szólva nem is vagyok kíváncsi - közölte egyszerűen - Lili, Enikő, te és Saci jófejek vagytok. Ricsi vicces, Laci meg Andris pedig idióták, de őket is bírom - nevetett.
- És Casso? - szaladt ki a számon.
- Hát... - mosolyodott el halványan - Nem az utolsó a kinézete, az egyszer biztos - látta be.
- Na, az nem - ismertem be halkan.
- Na jó, amúgy eskü rohadt jó pali, vagy csak szerintem? Őt is nagyon bírom, de nem igazán hiszem, hogy az esetem lenne - vont vállat. Nem igazán?... Enyhén paranoiás vagyok, ha Casso van a témában, nem tagadom.
- Aha - bólintottam.
- Rosszul vagy? Sápadtnak tűnsz - fürkészett Jenni.
- Nem, dehogy - ráztam a fejem - Csak... alig aludtam valamit - dobtam be az első elfogadható indokomat. Nem, dehogy, kicsit sem szoktam félni, hogy Casso beleesne esetleg Jenniferbe (vagy fordítva), ááá... na jó, inkább hagyjuk az iróniát.
- Ja, oké - hagyta rám a témát.
Abban a pillanatban megérkezett Kitti és Niki, miközben valamin nagyon nevettek (nevettek? Vihogtak, maximum) valamin.
- Na jó, nem bírom ki, mondj róluk valamit. Kibeszélős kedvemben vagyok - állapította meg jókedvűen, mire halkan felnevettem - Savazzunk szét mindenkit.
- Kezdjük azzal, hogy - vettem egy nagy levegőt - Kitti járt Ricsivel, mindig rajtunk lógott, aztán megcsalta Tomival az a-ból és szakítottak - kezdtem.
- A kis kurva - szaladt ki a száján - Jól kezdődik.
Igazából nem nagyon volt ellenemre kibeszélni az osztályunk két plázabarbieját, úgyhogy csak úgy áradt belőlem a szó és elmeséltem mindent, miközben szép lassan szállingózni kezdtek a többiek is. Az a-sokkal együtt.
- Szóval ő Tomi? - mutatott Jennifer Kitti barátjára.
- Igen - bólintottam.
- És ők? - biccentett az normális a-s fiúk csapatára.
- A barna hajú, sötétzöld pólós fiú Kolos... - kezdtem - Mellette az ikre Samu, a sötétszőke pedig Ágoston - folytattam.
- Ahaaa. És a többiek?
Ezzel el voltunk egy darabig, mire szépen bemutattam neki Marcsit (elegáns, jó tanuló, kedves, Domi odáig van érte), Paulát (menő lány), Krisztit (sportos, néha megirigylem), Karolinát (stréber könyvmoly), Marcit (szerencsétlen... oké, kimondom, lúzer), Mirát, Bettit (a Casso-rajongói tábor lelkes tagja, egyébként egész aranyos), Benedeket (bah) és Levit (eskü, egy mondatot sem hallottam még tőle, ráadásul alig szoktam látni, annyit hiányzik). Addig pedig megjött mindenki, szóval időelütésnek nem volt rossz. :)
(És most akkor ugorjunk pár órát.)
A szálláson mindenki ledobta a cuccait, felvettük a biciklis cuccokat és a kishátizsákunkat, majd elindultunk egy közeli kerékpárkölcsönzőbe.
- Egy kicsit lejjebb venné a nyerget? - kértem meg az ott dolgozó huszonpár éves srácot sokadjára.
- Így jó lesz?
- Igen, köszi - mosolyogtam rá.
A biciklimmel a többiek után siettem. Egyes sorba álltunk (mögöttem Saci, előttem Enikő), majd elindultunk a kerékpárúton.
Rendesen megizzasztottak minket, nem volt sűrűn pihenő, izzadt voltam, tűzött a nap, de legalább a táj hangulatos volt.
Az első megálló valami kilátó-szerűségnél volt.
A biciklimet letámasztottam, majd elindultam a fából készült építmény felé.
A fű magas volt, így csak mentem előre és nem is vettem észre az előttem tátongó gödröt. Mondanom sem kell, azonnal elestem.
Annyira jellemző.
- Megvagy? - jött oda hozzám Casso, majd felsegített.
- Igen, köszi - mosolyodtam el, majd leporoltam a nadrágom.
Az idei év első jelentékes Cassos pillanata. Ezt megjegyzem, akármilyen kínos volt.
Összesen háromszor tartottunk egy kis megállót, a táv pedig kábé harminc kilométer volt, ami engem azért eléggé lefárasztott.
Oké, nem vagyok jó kondiban, erre most is rájöhettünk.
Miután visszaadtuk a bicajokat, Pásztor és Szekeres parancsára átvettük a fürdőruhánkat, hogy egy szabadstrandon fürödjünk a tóban.
Átvettem a kék-fehér csíkos bikinimet, amit még anno Cassoval és Ricsivel vettem, majd beálltam a sorba a többiekhez.
- Jézusom, ez hideg! - húztam vissza a lábam reflexből, amikor a vízbe próbáltam bejutni a mohás lépcsőn.
- Kibírod - rohant el mellettem Ricsi, majd egyszerűen beleugrott a vízbe. Pszichopata. Hogy csinálja? - Jé, ismerős fürdőruha - mutatott rám, amikor felállt a vízben, majd megfordult és a többi fiú felé futott.
- Kamikazeeeeee! - üvöltötte Andris, majd ugrott egy "bombát" a vízbe. Óriásit csobbant, így a tó vize elért engem is.
Hurrá, a szívem is leállt.
Végül bemerészkedtem a vízbe és labdáztunk a lányokkal (Saci, Lili, Enikő, Marcsi, Betti, Mira - a többiek nem jöttek be a tóba), lefröcsköltük a fiúkat, mert kiprovokálták, aztán visszamentünk a szállásra, ahol bepakoltunk a szobákba.
Öt szoba volt, egy a tanároknak (Pásztor, Szekeres és valamiért Somogyi), egy az a-s fiúknak, az a-s lányoknak, a b-s fiúknak, és végül egy (nekünk) a b-s lányoknak.
- Stipstop felső ágy! - szaladtam be a szobába elsőnek, majd leraktam a cuccaimat.
- Én Leni alatt leszek - jelentette ki Saci, majd lehuppant az emeletes ágy alsó részére.
A beosztás után (elég hamar túlestünk rajta) Jennifer elővette a JBL-jét, majd beraktunk valami zenét, amit mindannyian ismerünk, különféle műfajokból, hogy mindenki élvezze, amivel egész jól el voltunk egészen addig, amíg a tanárok nem szóltak, hogy vacsi van.
- Gyerekek, könyörgöm! KETTES SOR!!! - toporzékolt Pásztor, majd nagyjából beálltunk párosával csak azért, hogy három méter múlva szétjöjjön az egész.
A vacsi gyros volt egy közeli kajáldában.
- Nekem gyanús ez a hús - fürkészte Lili a vacsorát.
- Nekem is, de nyugi, ha mérgező, legalább együtt halunk meg - biztattam.
- Ez megnyugtat - nevette el magát, majd nekiálltunk enni.
A szállásra visszaérve játszottunk valami hipermenő közösségi játékot (remélem, azért érezhető az irónia), aminek az volt a lényege, hogy körbeülünk, elmondod neved egy olyan melléknévvel, ami egyezik a keresztneved első betűjével, miután elismételted az előtted lévők által mondottakat.
Na jó, ezt így tuti lehetetlen megérteni. Na mindegy.
Utána meg lett szavazva, hogy számháborúzzunk (a-sok a b-sek ellen), úgyhogy felvettem a számom, majd hatszáznyolcvanszor elismételtem azt, hogy megjegyezzem.
- 7416 a számom, ugye? - kérdeztem Cassot (sokadszorra).
- Igen, az - sóhajtott mosolyogva.
Somogyi megfújta a sípját, ergo elkezdődött a játék.
Kétségbeesetten rohangáltam, majd kiszúrtam egy remek búvóhelyet magamnak.
Az épület falához szemben leguggoltam, a fejemet pedig nekitámasztottam a falnak. Mivel sarok volt, mármint befelé, a számomat lehetetlen volt így leolvasni.
- Te mit csinálsz? - hallottam meg egy ismerős hangot. Mondanom sem kell, Casso volt, és jól szórakozhatott rajtam.
- Sarokimádást - válaszoltam Cassonak magamban mosolyogva.
- Aha, és most így fogsz guggolni a játék végéig? - kérdezte, majd gyorsan kilőtt valakit.
- Ha addig nem törik el a lábujjam, akkor igen - bólintottam az enyhén fájó lábamra utalva, ami nem igazán díjazta a lábujjhegyen guggolós stratégiámat.
- Hajrá - mondta röhögve, majd elment.
Egy idő után rávettem magam, hogy így maradni a játék végéig azért nem a legjobb, és talán csinálnom is kéne valamit, úgyhogy megvártam, hogy senki ne legyen a közelben, felálltam, majd a fal mellett osonni kezdtem.
A saroknál amikor befordultam, tökéletesen nekimentem Cassonak. Jobban mondva a mellkasának.
- Bocsi - húztam be a nyakam - Tank?
- Oké - bólintott, majd nekitámasztotta a homlokát az enyémnek, majd ketten manőverezni kezdtünk a tuják felé, hogy lőjünk ki embereket.
A közelségére egyből liftezni kezdett a gyomrom, nem kevés emléket idézve vissza.
Casso szólalt meg először.
- Mégis kijöttél a rejtekhelyedről? - mosolyodott el halványan.
- Igen - bólintottam - Már fájt a lábam és unatkoztam.
- Ahhaaa - nézett át a vállam felett, hogy lássa, mi folyik itt körülöttünk.
A játék nem sokkal később befejeződött. Végül mi nyertünk.
- Takarodó! - parancsolt minket Pásztor a szobánkba.
Azt csak hiszi. :)

Mai nap - 5/5: nagyon jó volt, csak elfáradtam, főleg, hogy a lányokkal hajnalig buliztunk. :)