Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

29. Valaki

Október 28. (péntek)
Ma reggelre is megbeszéltük Zsombival, hogy találkozunk, viszont amikor kimentem a ház elé, akkor vettem észre, hogy írt, hogy késik egy kicsit, mert dugóba került.
Már nem akartam visszamenni a házba, úgyhogy bevártam a kapunk előtt.
Olyan egy-két percet ácsorogtam csak kint egyedül, elgondolkodva, ugyanis nemsokára nyílt a szomszéd ház ajtaja, mire odanéztem.
Casso volt, egyszerre vettük észre egymást.
- Szia - köszöntem neki akaratlanul elmosolyodva.
- Helló - köszönt vissza, majd körbepillantott és kérdőn rámnézett, hogy miért álldogálok ott.
- Várok valakit - magyaráztam.
- Ja, valakit - biccentett, ebből nyilvánvalóvá téve, hogy mindketten tudjuk, hogy Zsombiról van szó, de nem akadt fent a témán.
Casso egy másodperc gondolkodás után végül odajött hozzám, mellettem nekitámaszkodva a kerítésünknek.
- Mostanában nem látlak errefele menni suliba - néztem rá - Mármint, amerre én.
- Valszeg általában korábban megyek, mint te. Nem egyből a sulihoz megyek.
Ez pedig nyilvánvalóvá tette, hogy a barátnőjével fut össze útközben.
- Most is csak Ricsit várom, csak láttam, hogy itt vagy - tette hozzá rámnézve.
- Köszi - mondtam a hajamat megigazítva, ami nem tudom, mennyire hangzott furán, mindenesetre zavartan nevettem egyet magamon.
Beszéltünk még pár mondatot, majd nemsokára Casso az utca másik végébe nézett (észrevettem, hogy többször is odapillantott), egyből kiszúrva Zsombit, aki akkor szállt le a buszáról.
- Na, akkor suliban majd összefutunk - lökte el magát Casso lazán a kerítéstől.
- Igen - válaszoltam zavartan mosolyogva.
Zsombi ekkor már felénk tartott, és Cassora nézett, aki csak intett nekem egyet, majd visszaindult a házukba Ricsihez.
Egy másodpercre mertem csak utána nézni, mert közben Zsombi odajött hozzám.
- Szia - húztam egy kedves mosolyra a számat, mire Zsombi elszakította a tekintetét a kapucnis pulcsis sráctól, és rámnézett.
- Szia, Baba - mosolygott rám Zsombi - Nem várattalak meg nagyon? Ne haragudj.
- Nem, dehogy, semmi - szabadkoztam zavartan, mert éreztem, hogy Casso ezt még hallja.
Igyekeztem kizárni a gondolataimból, és a barátomra néztem.
- Csodás vagy - dicsért meg Zsombi a ma reggeli külsőmet illetően, amit én mondjuk annyira nem éreztem csodásnak, de jól esett.
- Köszi - mosolyodtam el, majd mivel Zsombi odahajolt hozzám, lábujjhegyre emelkedtem, és hagytam, hogy megcsókoljon.
És ekkor hallottam meg, hogy becsukódott a szomszéd ház ajtaja.
Ehhez szerintem nincs mit hozzáfűznöm.
- Bemelegítésnek hatszáz ugrókötél áthajtást kérek! Rajta! - fújt a sípjába Somogyi. Aú.
Tesi után visszaöltöztünk tesicuccba, majd izzadtan és hullafáradtan beültük törire, fizikára és bioszra.
Ezek után rajzórán Lau az osztály legnagyobb örömére bejelentette, hogy betlehem-építő verseny lesz az iskolában, mert ugye majd karácsony lesz (mondjuk az még odébb van, de mindegy), úgyhogy két csapatot alkot az osztályból.
Ez meg is történt - az egyik csapatba Domi, Andris, Lili, Laci, Barni, Niki és Casso (vagyis minden első a névsorban), a másikba pedig Enikő, Kitti, Jennifer, Saci, Ricsi és én (vagyis minden másodikak a névsorban) lettünk beosztva.
- Egy versenyben nem a részvétel, hanem az a fontos, hogy győzzünk! - közölte Lau, majd ránkparancsolt, hogy csapatostul tervezzük meg a betlehemünket.
Ezt eddig nem teljesen így hallottam, de oké.
Össze is gyűltünk Enikő padjánál, aki azonnal a kezébe vette az irányítást.
- Úúú, legyen emelet is! - tanácsolta Saci.
- Saciii, betlehemet építünk, nem panelházat - röhögött fel Ricsi.
- Itt legyen egy kút! Itt meg disznóól! - mutatott Kitti az alaprajzra.
- Kitti, a zsidóknak nincs disznójuk. Nem eszik meg - mondta Jennifer.
- Na és? - vont vállat Kitti.
- Na és nem lesz disznóól - vágta rá Enikő egyszerűen - Meg kút sem.
- Mer' miért nem? Valamiből kell inniuk az állatoknak. Különben szomjan halnak - magyarázta Kitti.
- Jó, oké, lesz kút. Örülj - adta bele a derekát Enikő sóhajtva - De te csinálod meg - tette hozzá, Kitti lelkesedése pedig alábbhagyott.
- Ti hogy haladtok? - érdeklődtem Lacitól szünetben.
- Egész jól. Lili kioktatott minket és elmesélte az egész betlehemes sztorit, ahogy olvasta a Bibliában - röhögött fel. Hát, van ez így. :)
Órák után hazamentem, majd felhívtam Zsombit, hogy találkozhatunk-e, ő pedig igent mondott. :)

Mai nap - 5/5: már kopogtat az ablakon, amitől egy kicsit szívrohamot kaptam, de lényeg, hogy itt van értem. :)