Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

80. Múlt

Március 19. (vasárnap)
Reggel, amikor felébredtem, és félálomban szorosabban Cassohoz bújtam, ő csak mosolyogva belepuszilt a nyakamba, ami rögvest kiverte az álmot a szememből, méghozzá a lehető legjobb értelemben. :)
- Jó reggelt - mosolyogtam rá.
- Neked is, Szöszi - felelte, majd ezután szinte egyszerre hajoltunk egymáshoz, de én gyorsabb voltam, úgyhogy megcsókoltam őt.
Vagy nagyon rosszul csináltam, vagy túl jól, talán sosem tudom meg, mindenesetre Casso átvette az irányítást, közben pedig hátradőlt az ágyon, és magára húzott engem is.
Sötét tincseit oldalra fésültem az ujjaimmal, majd a gyönyörű kék szemeibe néztem. Akkor jutott eszembe, hogy amikor először megláttam, a szemei fogtak meg elsőként. Talán. Már ha jól emlékszem.
Casso nem hagyott hosszú hatásszünetet, ami talán nem is baj, szeretek a csókjaitól szédülni. :)
- Mikor lesz reggeli? - kérdeztem.
- Passz. Lemegyünk, megnézzük - vont vállat.
- Oké. Nem öltözöl át?
- De - bólintott, miközben levette a pólóját.
Láttam már a felsőtestét, persze, de akkor is, sokadik alkalommal is... ahhhw. Annyira izmos, meg a kockahasa, a karja, a mellizma... Te jó ég! <3
Tényleg minden erőmmel próbáltam nem feltűnően olvadozni tőle.
És nem feltűnően bámulni.
- Reggeli kilenctől fél tizenegyig - olvastam fel az ebédlő ajtajára ragasztott papírról - Mennyi az idő?
- Negyed kilenc - nézte meg az időt a telefonján.
- Nagyszerű. Mit csináljunk?
- Menjünk vissza - biccentett a lépcső irányába.
- Jó, igazad van - egyeztem bele.
A szobában megnéztem a telefonom, hátha jött valami üzenet.
Jött is. Jééé, érdeklek valakit. :)
Enikő fényképet küldött.
A fotót meglátva akaratlanul mosolyra húzódott a szám, a szívem pedig vadul dobogni kezdett.
Casso és én voltunk a képen, méghozzá akkor, amikor összejöttünk.
Leni: ÚRISTEEEEN
Leni: Honnan van? 😍
Enikő: Gondoltam, hogy ez lesz az első kérdés :D
Enikő: Én csináltaaam
Leni: Úgy láttam, hogy alszol, ez hajnalban volt...
Enikő: Aludtam is. A napfelkeltét akartam lefotózni, kiraktam a kamerát az ablakba, ami pár percenként csinált egy képet. Most kezdtem el kiválogatni őket. Gondoltam, átküldöm:)
Leni: Jó ötlet volt 😊
Leni: Erről a kamerásról miért nem meséltél?
Enikő: Meséltem a vonaton, csak nem figyeltél. Khm... 😂
Leni: Huppsz, bocsi. :(
Enikő: Mindegy már. Bocsi, mennem kell.
Leni: Akkor szia. Köszi mégegyszer a képet! 🥰
Enikő: Nincs mit. Szia! ❤️
Mosolyogva néztem Casso felé.
- Mi az? - kérdezte.
- Nem fogod elhinni, mit küldött át Enikő. Nézd - tartottam felé a telefonom.
Amint meglátta a képet, elmosolyodott.
- Az a baj, hogy olyan szívesen kiraknám Instára, csak már nem friss, szóval... - magyaráztam neki, mire elszakította a tekintetét a képről és rámnézett.
- Csináljunk újat? - kapcsolta be a telefonját kitalálva a gondolataimat, mire lelkesen bólogatni kezdtem - Milyen akarsz?
- Valami romcsit - vigyorogtam.
- Bővebben?
Elszórakoztunk a fotózgatással egy darabig az erkélyen, és nagyon cukik lettek, a fejem is egész elviselhető rajta, így a kedvenceim Instán landoltak. Kommentszekció:
Saci [03.19; 08:37]; De ariiik vagytok 😍
Enikő [03.19; 08:38]; Kezdem magányosan érezni magam, ahhhw de cuki 🥺🥰
Ja, és Anya privátban:
Anyu: Szépek vagytok! :) Érezzétek magatokat jól! De azért ne felejts el hazajönni, nagyon hiányzol. Puszi!
Tipikus Anyu. :)
Szép lassan eljött a negyed tíz, úgyhogy visszamentünk az ebédlőbe.
A hosszú asztalra már ki voltak készítve a különböző reggelinek való ételek és italok (pl. tea), majd mivel farkaséhes voltam, szinte azonnal letámadtam a főtt tojást és a virslit.
- Te mit eszel? - kérdeztem Cassotól.
- Még nem tudom - vont vállat - Te?
- Főtt tojást és virslit - feleltem, mire Casso óvatos mosolyra húzta a száját, mert hülye - Na, de. Ki kéne választani, hogy milyen teát igyak - gondolkodtam hangosan.
- Hajrá.
- Te melyiket javaslod?
- Passz. Erdei gyümölcs - bökött véletlenszerűen az egyik teafilterre.
- De én citromosat szeretnék inni - mondtam.
- Akkor igyál citromosat.
- Oké. Köszi a tippet - szedtem ki a filtert a dobozból.
Casso csak felröhögött, majd elment a svédasztal másik feléhez, én pedig leültem az asztalhoz.
Szerintem hülyének tart. :)
- Mi lesz a mai program? - érdeklődtem, amikor leült velem szemben.
- Hát, figyelj, most van fél tíz, háromnegyedig megeheted, negyvenöttől ötvenig visszamegyünk a szobába, ötventől ötvenkettőig visszaszaladhatsz valamiért, amit itthagytál, ötvenkettőtől ötvenhatig fogmosás, ötvenhattól egészig szabad foglalkozás... - sorolta jókedvűen, nekem pedig elég egyértelműen lejött, hogy csak szivat :D - Nem, Szöszi, amúgy nem készültem programlistával, most chillezés van, állítsd le magad - röhögött ki.
- Jó, oké, igaz - mosolyogtam.
Elég hamar elfogyott a reggeli, úgyhogy közös megállapodás alapján megint felmentünk a szobánkba.
Kiültem az erkélyre egy székre, mert egy picit már fájt a fejem az ebédlő levegőtlenségétől.
Casso kijött utánam, majd leült mellém a másik székre.
- Min gondolkodsz, Szöszi? - nézett rám jókedvűen, amikor a jelenlététől kizökkentem a merengésemből.
- Semmin. Csak a múlton - jelentettem be - Vagyis nem semmin, mert a múlton igen. Szóval a múlton gondolkodtam - ismételtem meg. Jó kis mondat lett.
- Aha - bólintott Casso - És, milyen a múlt? - kérdezte mosolyogva - Story time-ot a népnek - ült le mellém jókedvűen, mire elnevettem magam, majd válaszoltam.
- Vannak szép részei, de néhány szakasza kicsit fájdalmas - mondtam - Vagy tanulságos. Kicsit azért, mert hülye voltam, de a nagy részéről te tehetsz - közöltem egyszerűen - Már bocsi.
- Hoppá - biccentett derűsen.
- Figyelj, a gólyatáborban beléd estem, amivel felkavartad az életem. Ajándékot csináltattál velem, vagyis csináltunk közösen a karácsonyi húzottadnak korrepen, aki egész végig én voltam, és ami miatt szétidegeskedtem magam, hogy mégis melyik jövendőbeli barátnődnek kell ajándékot csinálnom - soroltam, majd belegondolva akaratlanul is elmosolyodtam egy picit - Aztán karácsonykor együtt táncoltunk, ahol majdnem megcsókoltál, de valaki volt szíves pontosan akkor felhívni téged, én meg ott álltam, mint egy rakás szerencsétlenség, elég jó volt.
- Mert, az mióta az én hibám, hogy felhívtak? - kérdezte szórakozottan - A volt csajomat hibáztasd, ne engem.
- Miért? Ő hívott fel? - pislogtam.
- Megragadtad a lényeget - biccentett.
- De ne már! - fakadtam ki figyelmen kívül hagyva Casso megjegyzését - Most komolyan, az exed miatt ment tönkre ez az egész?
Azt hittem, legalább valami fontos hívás volt, vagy ilyesmi.
- Jaja. Meg miattam is, mint ez köztudott - mondta, mire egy aprócska mosolyra húzódott a szám.
- Kezdesz belejönni - bólintottam elismerően, mire Casso felröhögött, én meg elkezdtem beszélni neki a szilveszterről.
Hogy mennyire izgultam előtte, hogy amikor éjfélkor megcsókolt, mit éreztem, miért mondtam nemet, meg ilyenek, de aztán mosolyogva belémfojtotta a szót.
- Hát, akkor tényleg nem én rontottam el a dolgokat. Nem tudod megcáfolni - nézett rám.
- Szerintem lépjünk túl a szilveszteren - mondtam, mire kiröhögött.
Mert ott tényleg én szúrtam el. :(
- Január elején nem nagyon beszéltünk, mert valószínűleg túl akartál lépni rajtam, amit megértek. De amit nem értek, az az utána lévő pár hónap, amikor egyszerűen csak játszottál velem, egyszer összevesztünk, aztán kibékültünk, de még mindig nem jöttünk össze, így az eddigieknél is jobban beléd estem. Ezzel pedig megalapoztad az igazi fájdalmaimat - meséltem.
- Ezt egyszerűen élvezet hallgatni - dörzsölte meg a szemeit.
- Tudom - bólintottam, majd folytattam - Utána összejöttél azzal a Tamival, vagy kivel a nyáron, ami később, ahogy ezt megtudtam, jól fejbevágott, aztán jött a tizedik, megismertük Jennifert, összebarátkoztunk, jóban voltunk, te meg elkezdtél járni vele. Persze nem hibáztatlak, hogy összejöttél emberekkel, de tudod mennyit sírtam miattad? - szegeztem a tekintetem a földre. Érdekes csempék vannak itt.
Elképesztően fura, hogy miközben ezekre visszaemlékszem, és tök random minden kifakadt belőlem, Casso mellett ülök a barátnőjeként, kettesben egy hotelban.
- Úgy mondod, mint ha csak neked lett volna gáz, de komolyan - közölte egyszerűen - Ugyanúgy beléd estem, ugyanúgy felkavartad az életem, simán azzal, hogy megismertelek, ugyanúgy akartam azt a csókot karácsonykor, nem tehetek róla, hogy nem jött össze, nálam volt a telefonom, mert a nagypapám épp kórházban volt akkor, és ugye ott volt a szilveszter, imádtam, hogy megcsókoltalak, azután meg már utáltam, mert nem dobsz és nem török szarrá, ha nem teszem meg akkor - mondta őszintén. Lélegzet-visszafojtva hallgattam őt, úgy mesélt most nekem, mint ahogy még nem hallottam - Nyilván, ezek után nem sok kedvem, meg egóm volt nálad próbálkozni, de érdekeltél, én se tudtam teljesen, hogy mit akarok, vagy hogy te mit akarsz, aztán nyárra már azt akartam, hogy tovább tudjak lépni, összejöttem Tamival, oké, ez azért annyira nem nagy dolog, előtted is voltak barátnőim, meg kapcsolataim, aztán végül dobtam - vázolta fel röviden - A szeptembertől tartottam egy kicsit, mert tudtam, hogy megint látlak, jó sokat, amit persze vártam valahol, de valahol meg nem akartam eljátszani a tavalyit, hogy beléd esek megint és nem lesz belőle semmi, esetleg dobsz megint. Szerencsére jött Jenni, nem részletezem, de akkor az úgy jó volt, aztán te meg összejöttél a kézis csávóval, bocs, hogy ezt mondom, de kurvára nem bírtam.
Erre akaratlanul elmosolyodtam. Nem tetszett neki, hogy járok valakivel, a belső énem kapott egy kisebb fangörcsöt a tény miatt.
- Szidhatod nyugodtan - nevettem fel.
- Akkor oké - röhögött, majd folytatta - Felcseszett, hogy jártok, akkor is, ha barátnőm volt, rád meg csak barátként tekintettem, vagyis akartam tekinteni, mert érted, ha csak simán tudom, hogy van barátod, oké, tudomásul veszem, de baszki, pont ő, végig is nézhettem, ahogy áttipeg hozzád, kedvére csókolgat, ő vigasztal, ha gáz van, ő van melletted, a kapcsolatotokról meg persze mindenkinek tudnia kell, mert ez létfontosság... - sorolta.
- Nem voltatok különbek Jennivel egy kicsit sem.
- Hát, nem tudom, Szöszi, azért olyan nem volt, hogy egy hónapon, van mennyin keresztül minden egyes kibaszott reggel előttetek faltuk volna egymást egy csomó ideig, mert engem leginkább az baszott fel.
- Jó, oké, ebben igazad van, de... - kezdtem, mire Casso kérdőn rámnézett - ...szóval maradjunk annyiban, hogy ha nem ismernélek, Zsombinak még a nevét se tudnám, nemhogy az exem legyen - mondtam ki.
Úgy éreztem, ha már itt tartunk, akármit gondol majd rólam, tudnia kell.
- Mi? - értetlenkedett.
- Nagyon magam alatt voltam, hogy összejöttél Jenniferrel, nem akartam, hogy ez kívülről is látszódjon, és kicsit el akartam terelni rólatok a figyelmem, ezért felvettem Zsombival a kapcsolatot a neten, randizgatni kezdtünk, és egy meccse előtt összejöttem vele - meséltem inkább a szemeibe sem nézve.
Casso pislogott rám párat, mire meg tudott szólalni és kitört belőle a legőszintébb reakciója.
- Mi a fasz.
Erre akaratlanul elnevettem magam, Casso pedig a szemét megdörzsölve dolgozta fel az infót.
- Jézusom - fordította el Casso a fejét zavartan elröhögve magát, mint ha azt akarta volna nekem sugallni ezzel, hogy "kajak miattam?" - Nem volt a legjobb ötlet - mondta őszintén - Főleg, hogy sírtál is miatta.
- Miattad is, tök mindegy - vontam vállat - Miattad, mert szerettelek, Zsombinál meg azért, mert bűntudatom volt, hogy kihasználtam. De szerintem megérdemeltem, hogy megvigasztalj, ha már miattad történt ez az egész - mondtam elmosolyodva.
- Mint minden más. Anélkül is tudom, hogy mondod - bólintott, mire elnevettem magam - Amúgy viccen kívül, tényleg jól otthagyott. Tanulság, rajtam kívül nem szabad összejönni mással, mert elhagy az esőben, sírsz miatta, ottmaradsz és megfázol - karolta át a vállam szórakozottan.
- A kajától lettél ilyen bölcs, vagy mi? - nevettem fel.
- Ki tudja - vont vállat - Na, gyere, te kis bűntudatos - fogta meg a kezem finoman, majd kicsit magához húzott és megcsókolt. Ahw. :)
Mondanom sem kell, egy darabig még kint maradtunk, hiszen a friss levegő egészséges.
Mire bejutottunk a szobába (egy csomót beszélgettünk még), már dél volt.
Mivel így beszéltük meg (illetve jelentettem ki), lementünk ebédelni, aztán átöltöztünk, hogy fürödjünk.
Sajnos időközben előjött ritkán látott, kedves barátom, a hasfájás (lehet, nem kellett volna erőltetnem a görögdinnyés sütit a sok másféle kaja után, amit megkívántam a nemrég felfedezett büfésbódénál, mármint, nagyon remélem, hogy ezért fájt a hasam), így hamarabb visszamentünk a szobába.
Bementem a fürdőbe, kibontottam a hajam, bezártam az ajtót, levetkőztem, lezuhanyoztam, kijöttem a párás fülkéből, magamra csavartam a törölközőm, majd a tükörbe néztem és végignéztem magamon.
Ezután megállapítottam, hogy szeretem a szemeimet, aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon Cassonak tetszenek-e a szemeim. Végül arra jutottam, hogy mindegy. Ha nem tetszenek neki a szemeim, nem baj, hiszen így is szeret.
De miért szeret? És úgy szeret, mint én őt, ugye?
Miért kellek neki? Mi az, amiben annyira más vagyok, mint a többiek? Nincs bennem semmi különös. Vagy éppen ez fogta meg bennem? Hogy átlagos vagyok? Kötve hiszem...
- Szöszi, szól a telefonod. Felvegyem? - kérdezte Casso félbeszakítva a nagyívű gondolataimat.
- Aha, légyszi! - válaszoltam.
- Akkor is, ha az anyukád hív?
- Öhm... - bizonytalanodtam el - Igen.
- Oké. Jó estét - vette fel a telefont - Éppen zuhanyzik.
- Már nem! - kiáltottam ki a fürdőből, miközben a dezodorom után kutattam a neszeszeremben.
- Azt mondja, már nem - adta át Anyunak az "üzenetet" derűsen - Igen, jól vagyunk. Én is. Persze, szólok neki. Szép estét - köszönt el.
- Mit kell mondanod nekem? - érdeklődtem (szerencsére annyira nem kellett hangosan kérdeznem, mert a falnak nem a legjobb a hangszigetelése), miközben a nadrágomat erőlködtem fel a forró víz miatti gőztől nedves lábamra.
- Hogy ha kész vagy, hívd fel, mert szeretne beszélni veled - mondta.
- Ajjaj. Oké, majd visszahívom - pakoltam össze a cuccaimat, majd kimentem a fürdőből.
A szennyeseket beraktam a kikészített zacskómba, a vizes fürdőruhámat és a törölközőmet kiraktam száradni, a hajszárítómat elraktam, majd kimentem és hátradőltem az ágyon.
Casso is ott ült, úgyhogy odabújtam hozzá és átöleltem. Imádom az illatát. :)
- Mikor lesz a vacsi? - kérdeztem, remélve, hogy tudja a választ.
- Tegnap hat körül volt - igazította meg a feje mögötti párnát.
- Akkor tíz perc múlva - szűrtem le a választ - Te mész?
- Aha. Te?
- Nem igazán kívánom - ráztam a fejem.
- Fenn maradjak veled? - ajánlotta fel.
- Nem fontos - legyintettem - Amíg te eszel, felhívom Anyát. El leszek - mondtam.
- Akkor oké - biccentett - Nem leszel éhes este?
- Majd valahogy kibírom - vontam vállat.
Casso nem sokkal később lement enni, én pedig felhívtam Anyát.
- Szia Anyu - köszöntem.
- Szia Kincsem, hogy vagy? - érdeklődött.
- Egész jól. Csak fáj a hasam - mondtam - De kibírom - tettem hozzá.
- Mármint simán fáj, vagy meg fog jönni? Ugye vittél magaddal betétet, tampont, fájdalomcsillapítót? - kérdezősködött aggódóan.
- Igen, mindig van nálam, de nem hinném, hogy meg fog jönni. Mármint remélem, még van két hetem elvileg. Szerintem csak túlettem magam.
- Pihenj sokat, akkor jobb lesz - tanácsolta Anyu - És milyen a szállás?
- Szerintem tök jó - mondtam őszintén - Tisztaság van, a dolgozók kedvesek, jól meg van csinálva minden... szóval jó - összegeztem - Az egyetlen, ami fura volt, az a franciaágy, de már belenyugodtam.
- Franciaágy? - kérdezett vissza Anyu.
- Igen, de nincs semmi, amire most gondolsz - szabadkoztam.
- Biztos? Gyanús vagy te nekem - mondta.
- Tényleg biztos - erősítettem meg - Már Cassoval is megbeszéltük, tudomásul vette, hogy én még...
- Beszéljünk egy kicsit a témában? - kérdezte.
- Nem fontos.
- Nekem az - vágta rá Anyu, majd a "nagyon fontos tudnivalókat" minél rövidebben elmondta. Aztán hozzátette, hogy ezt majd otthon folytatjuk.
Elég kínos volt a beszélgetés, neki is, nekem is. Persze, nyilvánvaló volt, hogy egyszer sor kerül erre is, csak most ebben a pillanatban a hátam közepére sem kívántam, hogy ez legyen a téma.
A beszélgetés aztán elkezdett témáról témára terelődni, ami nem igazán volt baj.
- Na, de most le kell tennem. Puszi Édesem, vigyázzatok magatokra - kezdett el köszöngetni, majd letettük a telefont.
Casso nem sokkal később megérkezett a szobába, és még joghurtot is hozott nekem, mivel "úgy is tudja, hogy éjszaka éhes leszek". Ő a legjobb. :)

Mai nap - 5/5: tartalmas volt, nem vitás. A múltat lezártuk, most pedig már nyugodtan tudunk egymást átölelve elaludni. <3
********************************
Na! Most aztán van mit mondanom.
Mivel 26 napja nem hoztam új részt, ezért most kaptatok egy több, mint 3000 (pontosabban 3074) szóból álló részt.
Megdöntöttem a rekordom! Yeee! 😁

A második, amit meg szeretnék köszönni, az a sok-sok komment és vote, ami hihetetlenül jól esik! És persze ki ne hagyjuk a megtekintéseket se, ugyanis ez a könyv már meghaladta az 50K, az előző pedig a 150K nézettséget, ami egyszerűen BRUTÁLIS!
Emlékszem, amikor tavaly május környékén még az 1K miatt ugráltam a szobámban, most meg már... hű! ❤
Soha nem gondoltam volna!

További kellemes hétvégét (sajnos nincs már sok belőle) mindenkinek!