A sárkány csillaga

7. rész

Másnap reggel:
Fél tízkor keltem. Natsu és Happy kivételesen nem voltak itt úgyhogy nyugodtan készülődhettem. El sem hiszem hogy ezt mondom, de hiányoztak. Idegesítőek, zavaróak, idióták de már az életem részei. Mindenesetre azért néha jó ez a kis egyedüllét. Szóval készülődhettem szépen lassan, idegeskedés nélkül. Mikor minden teendőmmel végeztem, komótosan megindultam a céh felé. Még van öt óra az indulásig, tehát még bőven volt időm betérni.
- Sziasztok!- köszöntem mindenkinek.
A csá a szia a helló és ezek szinonímái voltak a feleletek.
- Luce! - hallottam meg mögülem Natsu hangját. - Várod a könnyű küldetésünket?
- Mondtam már, hogy egyáltalán nem biztos hogy olyan egyszerű mint te azt gondolod. De igen, várom.
- Klassz, én is. - vigyorgott. - Akármit is mondassz ez biztosan nagyon könnyű lesz.
Én csak megforgattam a szemem. De akkor is cuki amikor gyerekes. Miket beszélek én?! De a fenébe már, hiszen olyan édes!
- Mi az Lucy?- kérdezte Natsu ezzel kizökkentve a gondolataim közül. - Elbambultál.
- Á, semmi. - motyogtam zavartan. - Csak unatkozom.
- Jaa, értem. Én is. Úgyhogy én megyek és összezúzom Grayt. - vigyorodott el.
- Miért kell nektek állandóan verekedni? - kérdeztem, de választ már nem kaptam hisz a fiú már el is tűnt. Végül odasétáltam Mirához.
- Szia!-köszöntem mosolyogva.
- Helló! - köszönt ő is. - Tudod... igazán rossz hogy a shippem még mindig szerencsétlen késik!
- Milyen shipped? A Jerza?- kérdeztem, miközben óriási mosoly terült el az arcomon.
- Nem... Az én egyetlen Nalum. - nevetett fel.
Ennek hatására egy pirosas árnyalatot vett fel az arcom.
- M-miről beszélsz? - kérdeztem zavartan.
- Nekem nyugodtan elmondhatod. Úgyis tudom hogy szereted. - mosolygott.
- É-én? Biztosan nem! - kérdeztem és éreztem hogy egyre jobban elpirulok.
- Persze, még véletlenül sem. - mondta majd kacsintott. - Én drukkolok nektek.
- De köztünk nincs is semmi. - motyogtam kerülve Mira tekintetét.
- Még!- válaszolta.
Erre csak zavartan ingattam meg a fejem.
- Nem hiszem hogy bármi lenne köztünk barátságon kívül.
- Szóval nem tagadod hogy bejön? - kérdezte vigyorogva.
- Nem. - sóhajtottam nagyot.
- Ezaz! - mondta vidáman. - Ne aggódj senki nem tudja meg, és most mindenki a Natsu vs. Graynek induló bunyóban verekszik.
- Hogy tudnak állandóan összekapni valamin? - forgattam meg a szemem.
Ő csak elnevette magát. - Még Wendy is?
- Nem. Ő csak Charlet próbálja kihalászni onnan.
- És Levy?
- Ő Gajeelt félti.
- Olyaan cukik együtt!- örvendeztem.
- Ti is cukik lennétek. - vonta meg a vállát mosolyogva.
- Mira-san!- néztem rá piros arccal.
- Meddig leszek még san?- kérdezte Mirajane felvonva a szemöldökét.
- Akkor Mira, neked mióta van ilyen ship imádatod? - érdeklődtem.
- Jól van, na. - mosolygott. - Én csak az igazat mondtam.
A következő pillanatban valami fejbe talált.
- Ez ki volt?!- kérdeztem ingerülten. Válasz nem érkezett. Gondolom ők se tudják. Mindenesetre legalább Wendy sikerrel járt, és már Charle oldalán.

2 órával később:

Mindent bepakoltam. Itt az ideje kimenni a vonat állomásra. Ugyan még van egy óra az indulásig de jobbnak láttam hamarabb kiérni mint sem lekésni a vonatot. Szóval elindultam. Komótosan sétáltam hiszen még volt időm. Mikor kiértem leültem egy padra és úgy vártam a többieket. Nem kellett sokáig magányosan ücsörögnöm, hamarosan megpillantottam Erzát.
- Szia, Lucy!- köszönt majd ezt követően leült mellém.
- Szia Erza! - köszöntem vissza én is.
- Tényleg, mi újság veled és Natsuval? - kérdezte érdeklődve.
- S-semmi. Mégis mi lenne?- kérdeztem. Talán egy kis pír is megjelent az arcomon.
- Engem nem ilyen könnyű átverni. - nézett rám.- Tetszik?
- Talán. - válaszoltam neki. Végülis ő a Vörös Rém. Nem lehet átejteni.
- Tudtam! - vigyorodott el.
- Ahjj, ma mindenki ezzel jön?! - kérdeztem idegesen.
- Aha, Mirajane, Levy és én is gyanút fogtunk úgyhogy ezért történt.
- Szuper. - sóhajtottam.
- Na itt vannak a fiúk... Várjunk csak ezek verekednek?!- kérdezte Erza és már meg is indult a két srác felé. Nem telt bele pár másodperc sem és az ütések egy öleléssé alakultak át. Nem is olyan sokára a vonat is megérkezett. Felpattantuk hát rá és próbáltuk elérni hogy Natsu ne okádja el magát. Mikor végre megérkeztünk Natsu örömködve rohant ki a vonatból. Mi csak mosolyogva sétáltunk utána magunkkal hozva bőröndeinket. Mikor kiértünk elindultunk a megbizónk felé. Elég lassacskán haladtunk mivel a hely egy hegységben található. Nagy nehezen csak felértünk és besétaltunk az elénk táruló faluba. Megkerestük a megbízót. Egy ötvenes éveiben járó férfi volt az.
- Ti jöttetek a Fair Tailből?- kérdezte kis mosollyal az arcán.
- Pontosan. Üdvözletem.- szólaltam meg.
- Fáradjatok be.
Beértünk. Leültünk egy nagy asztal köré.
-A kristály egy különleges ékkő ami rég óta a családom birtokában van. Kékes színű, nagyjából akkora mint az öklöm. - szólt. Akkor tényleg értékes lehet. - Elragadta tőlünk ő. A szörny. Mi csak úgy nevezzük Xindorts. ( Írói megmegyzés: Abszolút random név.)
Arra kérlek titeket hogy szerezzétek vissza a szent követ és győzzétek le a rémet.
- Minden tőlünk telhetőt megteszünk. - szólalt meg Erza.
- Már indulunk is. - mondta izgalomtól fűtve Natsu.
- Köszönöm ifjú mágusok. - szólalt meg a férfi. - De először pakoljatok le a nektek kijelölt szobába.
- Rendben. - mondta Gray.
A megbízó elvezetett minket a második emeletre. Natsu, Gray és Happy osztozott egy szobán. Mi Erzával kaptunk egyet külön. Miután kipakoltunk megindultunk a hegyek felé. Mikor már eléggé távolra kerültünk a falutól Erza megszólalt:
- Oszoljunk két csapatra. Nem hiszem hogy olyan erős lenne ez a szörny, és így gyorsabban megtaláljuk a kristályt.
- Legyen. Ki kivel megy?- érdeklődtem.
- Te Natsuval és Happy-vel tartassz. Gray pedig velem.
- Igenis!- szólalt meg a rózsaszín hajú és Gray egyszerre.
Így hát két felé váltunk. Már eléggé eltávolodhattunk Erzáéktól amikor üvöltést hallottam meg. Megfordultam a tengelyem körül és egy három méter magas, egy méter széles ijesztő lénnyel találtam szembe magam. Fehér szőrét föld mocskolta be, éles fogain hús cafatok éktelenkedtek. Tehát ez a szörny Xindorts. Mielőtt bármit reagálgattunk volna dühösen vágta a földbe két hatalmas öklét alattunk pedig beszakadt a talaj, így tehetetlenül zuhantunk le. Alig eshettünk két métert így megúsztuk nagyobb sérülés nélkül. Az exceed egyáltalán nem esett hiszen a szárnyát használta. Kirepülni nem tudott hiszen a rémség még kint tanyázott. Szerencsénkre a lyuk nem volt elég széles ahhoz hogy a szörny is beférjen valamint láthatóan el is volt fáradva így csak dühöngve továbbállt. Ekkor volt időnk alaposan szétnézni. Négy alagutat találtunk tőlünk nem messze és mind a négy másik irányba vezetett.
- Ne aggódj Lucy, kijutunk innen. - hallottam meg Natsu hangját.
Csodás. Itt ragadtam Natsuval meg Happy-vel. Szuper.
- Happy, légszíves keresd meg a többieket. - kértem a kék exceedet.
- Aye. - szólt majd elrepült.
- Vajon mennyi ideig fog tartani míg megtalálja őket?- sóhajtottam.

Sziasztok! Kicsit megszenvedtem ezzel a résszel de remélem ez nem látszik rajta. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy kérlek jelezzétek ezt valamilyen formában. Aki megteszi annak nagy köszönet!
Annie-chan