A sárkány csillaga

6. rész

A miután hazaértem elmentem fürödni, és felvettem a pizsamát majd egyből le is feküdtem. Elaludni viszont már nem volt ilyen egyszerű. Álmatlanul forgolódtam az ágyban. Végül feladtam a reményt hogy ma még aludni is fogok úgyhogy csak feküdtem egyhelyben és gondolkodtam. A Fairy Tailen, a barátaimon. Végre összejött szegény Juvia és Gray. Az én kedvenc Galem is megvalósult. Arról fogalmam sincs hogy Gerard ér Erza hogy állnak. Natsu... A fenébe már! Hiszen annyi mindent éltünk már át így együtt... Mikor váltunk ilyenné? Komolyan mint egy rémálom. Egy rémálom amiből akárhogyan próbálok nem sikerül felébrednem. Nem... én ezt az egészet nem akartam. Miért? Miért nem volt képes normálisan megfogalmazni azt hogy túl gyengének tart? Valami utalással, vagy bármi. De persze nem... hiszen Natsuról beszélünk. És a legrosszabb az hogy még mindig szeretem.
- Ahjj! - idegesen fújtattam majd hirtelen mozdulattal felálltam. Utána csalódottan sóhajtottam és megint befeküdtem az ágyba. Nagyjából így telt az egész körülbelül hajnali háromig. Végül nagy nehezen csak elnyomott az álom. Reggel, mikor felébredtem, nagy meglepetésemre egy Natsut találtam a földön. Ő meg mégis mikor jött? Hajnali háromig fent voltam.
- Natsu Dragneel! - kezdtem idegesen. - Te meg mégis mi a jó fenét keresek itt?!
Erre felriadt.
- Ja, csak te vagy az? Lucy hadj még aludni!
- Csak én vagyok? Csak én vagyok?! Azt ugye sikerült felfognod hogy az én lakásomban alszol?
- Aha. - motyogta kábultan majd ismét bealudt.
Én ezt nem hiszem el! Fogtam és ami a legközelebb volt hozzám (egy párna, Natsu nagy szerencséjére) a fejéhez vágtam.
- Aúú!- mondta. Igen egy kicsit talán erősen dobtam. - Jól van na, felkelek. Van kajád?
De a választ már nem várta meg hanem odasétált a hűtőhöz, és nemes egyszerűséggel kihúzta azt ami először akadt a kezébe.
- Ahj!- mondtam idegesen, majd feladtam a reményt hogy ki sikerül űznöm innen, én is, bár fél álomban de reggeli után néztem. Végül egy szendvicset csináltam magamnak.
- Happy hol van? - kérdeztem a rózsaszín hajú fiút.
- Ööö... - kezdte de én máris rosszat sejtettem. Kinyitottam a hűtőt és megdöbbenve vettem észre hogy egy hal sem maradt.
- Happy! - kezdtem őrjöngve.
Ő erre félve bújt ki az ágy alól.
- Héj, nyugi Luce. Ezek csak halak. - mondta Natsu téli szájjal.
- Miért én? - néztem az égre.
Megindultam a fürdőszoba felé.
- Én léptem fogat mosni, és ne merészeljetek zavarni!- vetettem egy gyilkos pillantást rájuk.
Miközben fogat mostam ilyen csodálatos beszélgetésnek voltam a fültanúja:
- Ezt egész könnyen megúsztad. - mondta Natsu az exceed-nek.
- Aye,sir. - válaszolt
Erre ismét harag öntött el. Gyorsan befejeztem az elkezdett tevékenységet majd fogtam egy közelemben lévő fogmosó poharat (halak voltak rajta, úgyhogy biztos nem az enyém) kiléptem vele és fejbedobtam vele Happy-t.
- Aúú, Lucy! - néz rám bosszankodva. - Ezt most miért kellett?
- Azért hogy a lakásban lévő összes hallal érintkezhess! - vigyorogtam ördögien majd sarkon fordultam és előhalásztam azokat a ruhákat amiket ma akartam felvenni ezt követően pedig már vissza is mentem a fürdőszobába. Elgondolkoztam azon hogy tegnap este hogy váltunk el. Úgy tűnik úgy csinál mintha meg sem történt volna. Akkor én is ezt fogom tenni. Szép lassan öltöztem fel ezzel is húzva a kint lévők agyát. Végül, nagy sokára kisétáltam.
- Na végre!- sóhajtott Natsu drámaian. - Ez a pillanat is elérkezett.
- Hát igen. Ez már majdnem olyan sokáig tartott mint téged felkelteni. - vigyorogtam őrült módjára.
- Ez egy démon. - suttogta a rózsaszín hajú Happy-nek.
- Hallottam ám! - mondtam miközben egy eldobható tárgyat kerestem.
- Sajnálom. - mondta a fiú rémülten.. - Úrnőm, mehetünk a céhbe?
Erre elégedetten vigyorogtam. Tisztában voltam azzal hogy a félelem beszél belőle, és pont ezért volt olyan jó az egész.
- Persze.
Útközben csak némán baktattunk. Mikor a céhbe értünk Natsu vidáman rohant a srácok közé.
- Végre megszabadultam Luce-tól. Kész rémálom. A mellettem ülő Erzának és nekem egyszerre lendült a kezünk hogy megdobjuk a közelünkben lévő pohárral. Vigyorogva pacsiztunk össze.
- Így merj egy lányra olyat mondani hogy rémálom. - káltott oda neki Erza.
- Bocsánat! - kiáltotta a megszólított fiú.
- Ezt jól megkaptad! - vigyorgott Gray.
- Balhét akarsz? - kérdezte Natsu és már Gray- nek is esett.
- Gray-sama olyan helyes miközben verekszik. De miket is beszél Juvia? Hisz Gray-sama mindig helyes! - szólt Juvia miközben a bunyózókat bámulta.
Én csak sóhajtva sétáltam a munkák felé. Megdöbbenve pillantottak meg egy egymillió ékköves felkérést. Valami értékes kristályt kell megkeresnünk. Megragadtam a papírt.
- Srácok, találtam egy jó melót! - szóltam a csapatomnak. Ők erre érdeklődve nézték meg a feladatot. Mindenki beleegyezett így elvállaltuk.
- Na, ilyen könnyen sem szereztem még ennyi pénzt. - vigyorgott Natsu.
- Ne igyál előre a medve bőrére! - figyelmeztette Erza. Egyet értek vele. Ha ilyen sok ékkövet kapunk érte, akkor biztos van valami, jobb esetben egy titok, rosszabb esetben egy veszély a feladatban.

Sziasztok! Remélem tetszett, még ha eléggé izgalommentes is volt. Igyekeztem viccesebbre csinálni, nem tudom mennyi sikerrel. A kommentek nagyon szívesen fogadom! ( A csillagokat sem utasítom vissza 😝)

Annie-chan