A sárkány csillaga

12. rész

Csak ültem az ajtó elött és zokogtam. Először nagyon keményen megbánt, azután a tudta nélkül töri össze a szívem.

Mennyi fájdalmat kell még hogy elviseljük miattad, Natsu Dragneel?

Eszembe jutott valami ami talán segíthet rajtam. Kirohantam a fürdőszobába és vizet engedtem a kádba. Miután megtelt elkiáltottam magam:
- Vizöntő kapuja, megnyitálak: Aqurius!
Tudtam hogy valószínűleg összeszid de talán most pont arra van szükségem ahhoz hogy össze tudjam szedni magam.
- Hogy mertél itt megidé...- de amint meglátta a könnyes arcomat félbe hagyta az előbb elkezdett mondatot. - Veled meg mi történt?
- A fiú akit szerettem összejött valaki mással... - suttogtam elhalóan. Pár csepp könny ismét lecsordult az arcomon hogy azután erőtlenül terüljön szét a padlón.
- Szerencséd hogy egy fiúról van szó! Ne hullajts miatta könnyeket, nem érdemli meg! Akármilyen szerencsétlen és béna vagy egyben mégiscsak a kulcsom tulajdonosa! Először is... ne várd hogy ilyen göncökbe bárki észrevegyen! Most szépen elmész vásárolni, és mire kijössz onnan és újra megidézel már egy szép lányt fogok találni előttem. Lássa csak még hogy mit vesztett az az idióta. Másodszor pedig, kezdj valamit az arcoddal mert még szánalmasabban festessz mint szoktál!Most pedig lelépek!
Ezzel ott hagyott. Én pedig rájöttem hogy igaza van. Nagyjából mindenben amit mondott... Szóval megmostam az arcomat azután pedig fogtam magam és negyvenezer ékkővel kiléptem hogy új külsőt varázsolják magamnak. Nem azért hogy Natsu megbánja hogy nem engem választott... valójában csak fel akartam frissíteni a külsőmet és ezzel jelezni hogy túlléptem rajta. Így hát mikor megérkeztem az áruházba egy fodrász felé vettem az irányt. Tudom hogy ott lenne nekem Cancer de most mégis egy átlagos megoldáshoz folyamodtam. Körülbelül egy óra múlva végezhettem. Az egyébként külön választott tincset kérésemre hozzáfésülték a többi hajszálhoz és az alsó tíz centit pirosra festették. Régóta szemeztem már ezzel a stílussal. Először a narancssárgán gondolkoztam azután a rózsaszín jutott eszembe, de végül mégis a piros mellett döntöttem. Ezután ruhákat néztem magamnak. Nem egy piros, fehér valamint fekete darabot szereztem be. Egy-egy kiegészítő is a birtokon a jutott. Szinte az összesben fellelhető volt a csillag motívum. Tulajdonképpen illettek hozzám az új dolgok. Valamint felpörgette a ruhatáramat is. Mikor hazaértem egyből felpróbáltam az egyik új pólót. Tetszett a látvány. A tükörben rám visszapillantó lányból sugárzott az erő és a magabiztosság. Talán egy kicsit vadabb volt az eddigi öltözködésemhez képest de szerintem pozitív energiát sugárzott magából. Magamnak tetszettem és számomra most ez a legfontosabb.

Másnap reggel:
Ugyan rossz kedvvel ébredtem hiszen tudtam hogy ők is ott lesznek, gondolok itt a céh új párjára, de mégis mosolyt erőltettem az arcomra, azzal a reménnyel hogy így talán nekem is jobb kedvem lesz egy kicsit. Miután fogat mostam és felöltöztem továbbra is mosolyogva néztem bele a tükörbe. Mostmár nem erőltetett volt a kifejezés az arcomon. Tényleg vidámabb lettem. Egy fehér pólót viseltem amint piros színben pompázott a shiny star felirat. Az új farmernadrágot is megpillanthattam a tükörben, továbbá egy szintén újonnan vásárolt piros zoknit. Nyakamról egy fekete nyaklánc lógott le melyet egy fekete csillag medál díszített. A karomon is egy ugyanolyan színben pompázó karkötő virított mélyen szintén fellelhető volt a csillag minta. Boldogan indultam útnak a céh felé ám hiába fogadtam meg hogy nem foglalkozok velük, minduntalan a többiek reagálásai jártak a fejemben. Jobban mondva azok tippjei. Mikor beléptem a céh ajtaján mindenki tátott szájjal figyelt, én pedig nem tudtam eldönteni hogy ez jó, vagy rossz dolog. Azután sorra kaptam a vicces megjegyzéseket (pl. a hova rejtetted Lucy-t és mit csináltál vele?) továbbá a dicséreteket. A kultúráltabbaktól de jól nézel ki féléket mondatk nekem, ezek hallatán pedig jó érzés töltött el. A kevésbé kultúráltaknál pedig hú, Lucy még jobb csaj lettél mint voltál volt a mérvadó megszólalás. Örültem neki hogy a többieket nem zavarta ez a hirtelen változás. Senki nem hozta fel témának hogy vajon miért is újult meg az öltözködési stílusom. A lányok pedig főleg nem kérdezgették ezt hiszen pontosan tudták hogy miért történt.
Mikor beljebb sétáltam, egy számomra oly fontos fiút pillantottam meg.
- Gyönyörű vagy, Luce!
- Köszi, Natsu! - válaszoltam. Éreztem hogy elpirulok.
Nem! Barátnője van, menjen oda hozzá és dícsérgesse őt, engem pedig hagyjon békén! Sietve továbbálltam.
Ma egy kicsit lazítani akartam így leginkább Levy mellett ücsörögtem és beszélgettem vele. Nem mondta hogy sajnálja, de ez pontosan így volt jó. Most inkább csak elfelejteni akartam az egészet. Ám Mira még nem ismert annyira hogy erre rájöjjön, ami nem is róható fel neki. Ő egy igazán kedves lány és pontosan tudom hogy úgy véli, könnyebb ha beszélni kezdünk róla. Így hát mikor odamentem hogy italt kérjek tőle ezt mondta :
- Sajnálom.
- Semmi baj nem történt. Tudod, azon vagyok hogy túl tegyem magam ezen az egészen. És jó úton haladok efelé.
- Értem. Egyébként Natsu egész nap téged figyelt.
- Lucy - hallottam meg mögülem Lisanna hangját. - Beszélhetnénk egy kicsit ketten?

Sziasztok! Tudom hogy azt mondtam hogy valószínűleg csak később jön rész, de tegnap már megírtam ennek a fejezetben a nagy részét úgyhogy most nem kellett olyan sokat hozzáírnom. Remélem nem bánjátok hogy így alakult. Ha tetszett, kérlek szépen jelezd valamilyen formában. A kommenteket is szívesen várom, meg persze a csillagoknak is nagyon örülök. Ha nem tetszett, akkor kérlek írd meg hogy mit rontottam el. Előre is köszönöm az összes visszajelzést!
Annie-chan.