Egy Tanár A Gyógyír ( S.M )

28. Elengedem

Shawn

- Hé! Haver... jol vagy? - kérdezi hátam mögül egy hang mátra nézek és szembe találom magam a fáradt Charlieval. Szomoru arcot vágott. Gondolom hallotta a veszélgetést.

- Hát persze.... - sohajtottam - Szünetet akar. - kezdtem el fáradtan dörzsölni az orrnyergemet

- Hát ez végülis érthetö... Nem kellett volna leszarnod. Igy is nehéz volt neki, és még a baleset is, meg hogy nem látogatod.

- Hiányzik... - fujtam ki a levegöt - Látni akarom. - mondtam megtörten

- Akkor menj el hozzá. - mosolyog rám biztatoan

- De pont most kért szünetet. Nem kéne zaklatnom...

- Legalább most látogasd meg. Ennyi kijár mindketötöknek.

- Igaz... - sohajtottam - Akkor ma elmegyek.

- Mikor? - kérdezte

- Majd ilyen.... 2 ora körül. - mondtam az orára nézve

- Én a helyedben most mennék. - mondta és elfeküdt a kanapén

- Miért? - ráncoltam a szemöldököm

- Hát mi van, ha a kis barátja is akkor megy?  Gondolom most reggel nem lesz ott. - mondta és tök igaza volt

Ha meglátnám azt a gyereket tuti kiverném a fogát. Elég volt csak azt elképzelni amit Alexa mesélt. Hogy a derekát fogva segitett neki sétálni. Azzal az idegesitö vigyorral az arcán. Ha azt hiszi elveheti tölem, nagyon téved. Senki sem veheti el tölem. Az enyém. Csak az enyém!

- Igazad van. Megyek lezuhanyzom és indulok. - mondtam és már a lépcsön szökkentem fel

Ana

Már egy orája itt van Adam és beszélgetünk. Nagyon jol érzem magam vele. Olyan mintha vissza kaptam volna egy rég elveszett barátot. Ami igaz is. Hisz régen is barátok voltunk. Csak nem igy. Régen csak kötekedtünk egymással, de most már megbizunk egymásban. Elmerem mondani neki a gondom.

Most is épp közösen röhögcsélünk. Miközben mellettem fekszik és átkarol.

- És arra emlékszel, mikor biciklivel az árokba estél? - kérdezte nevetve

- Héé!!! - kezdtem felháborodtan - Az a te hobád volt. - nevettem - Te mondtad hogy csak hajtsak. De az a szar bicikli kétszer akkora volt mint én.

- De nem gondoltam volna, hogy abba az irányba fordulsz, ahol az árok van.- kezdett el kacagni

Szuros szemmel néztem rá, de ez sem tartott sokáig mert a nevetésem elötört.

- És még utána is ápolni kellett téged. - nevetett

- Jolvan na. Elég lesz. Ne csak rajtam nevessünk. - nyujtottam ki a nyelvem - Emlékszel ,hogy mekkorát estél a gördeszkával? - kezdtem el nevetni az emlékképre

Az egy felejthetetlen pillanat volt. Mint mindig most is négyen hülyéskedtünk. Adam és Evan deszkázött mi pedig Britneyvel koriztunk. Adam nem hagyott békén hogy megtanit de hiába ellenkeztem, nem hagyta abba. Igy beadtam a derekam. Evan dezskáján probáltam üeg menni, közben Adam a sajátján jött. Probált jo tanácsokkal ellátni. De én én vagyok és csak elestem. Miközben Evan felrángatott a földröl, ö tövább ment és probáltmenösködni. Trükköket mutogatott, majd egy akkorát tanyált hogy szerintem a föld is megérezte.

- Na jo.... Inkább hanyagoljuk a multat. - nevetett - Szoval.... Mi van veled mostanság? - kérdezte

- Nem sok minden. Fekszek, alszok, eszek. Jo minden. - nevettünk fel egyszerre

- Nem erre gondoltam. - nevetett - Mi van azzal a pasival? Aki miatt szerelmi bánatod van.

- Nem tudok mit mondani. Összintén nincs semmi. Amiota itt vagyok, egyszer irtunk és egyszer telefonáltunk. - mondtam

- Be sem jött hozzád? - kérdezteelképedve

Nemlegesen rázni kezdtem a fejem, amire csak közelebb huzott magához.

- Miért nem? - kérdezte

- Hát ez egy kicsit bonyolult. - huztam el a szám - Mielöttbekerültem ide, megtudtam rola valamit. És azt mondta hogy félt bejönni. Szembe nézni velem. - néztem lefelé és egy köny folyt le arcomon

- És volt oka félni? - kérdezösködött tovább

- Még magam sem tudom. - ráztam a fejem erötlenül - Szeretem öt, de az amit megtudtam nem változtat rajta. De attol félek hogy ö nem szeret. Hisz nem értem mit eszik rajtam.

Összeráncolt szemöldökkel hürkészte arcom.

- Te nem csak összetörted magad, de még az szedet is elhagytad. - mondta komolyan miközben az arcom simogatta - Gyönyörű vagy, okos, csinos, kedves és vicces. Még jo hogy kinézett magának. Egy ilyen csodálatos teremtésbe, csoda ha nem szeretnek bele. - ennek hallattál fülig pirultam egyszerüen nem hittem a fülemnek

Egy kis nyikorgo hangot hallottam az ajto felöl. Oda kaptam a fejem és ami ott fogadott ledöbbentett. Shawn.