Egy Tanár A Gyógyír ( S.M )

19. Együtt?

Alig jutottak el a szavai a fülemhez. Mert csak arra tudtam figyelni hogy ott áll pár centire tőlem.

Meredten bámultam rá ő folyamatosan mosolygott. Majd girtelen megcsokolt. Lehunytam a szemem és élveztem a pillanatot. Nem is tudtam volna gondolkodni. Még ha akartam volna se.

A kezeit a derekam köré csavarta ugy huzott még közelebb magához. A kezeimet a vállán pilentettem.

Lassan elvált tőlem, de én csak lassan nyitottam ki a szemem. Fel néztem rá, de most az arca komolyságot, tekintélyt tükrözött. Az egyik kezét felvezette az arcomhoz és simogatni kezdett. Folyamatosan az arcomat bámulta, én pedig a szemét.

- Szeretlek.... - mondtam kábultan elkezdett kuncogni de gondolom azért mert látszott hogy a csok hatása alatt állok

- Én is szeretlek. - mondta most már hátrálva

A szám hoz emeltem a kezem és végigsimitottam a számon. Hihetetlen...  Még mindig érzem a csokját a számon. Egyszerüen hihetetlen. Sosem gondoltam hogy ennyire jo lesz életem első csokja. Ézetem a forro csokja nyomát az ajkamon.

Ő csak távolrol méregetett. Mosolygott. Még hozzá kacéren. Én csak fülig pirultam. Földet bámultam. Ő ismételten közel jött majd megölelt.

- És... Ezen tul mi lesz? - kérdeztem félénken mivel most is nagyon közel volt

- Mivel mi lesz?  - kérdezte egy gyönyörű félmosolyal ez direkt csinálja esküszöm

- Kettőnkkel? - néztem fel a szemeibe paradicsom fejjel

- Mit gondolsz mi lesz? - kérdezte miközben fokozatosan közelebb hajolt

Ennek hatására bent ragadt a levegő. Csak tátogni tudtam.  Ő csak kacéran mosolygott. Lejjebb hajolt és a szám sarkara adott egy ovatos csokot, majd még egyet és még egyet...

- Hm? - kérdezte miközben egy ujjabb csokot lehelt az ajkaimra

Ekkor kaptam észhez valamennyire...

- Ne tedd ezt velem! - kezdtem el nyöszörögni a kezei között

- Miért, mit csinálok? - kérdezte egy gyermeki mosolyal az arcán

- Tudod te jol... - mondtam most már nevetve

- Tudom hogy jo vagy matekbol. Ezt már fika orákon is észre vettem. Szoval ezt számold ki... - kezdett bele én pedig csak kuncogtam - Te + én + szerelem=?

- Sajnálom tanárúr... Azt hiszem hogy most magának kell megmondania a választ. - huztam el a szám szélét majd együtt kezdtünk el nevetni

- Hát ha jol számoltam akkoooor.... - kezdett el a levegőbe rajzolni amin csak nevettem - Az annyi mint egy párkapcsolat....? - nézett rám kérdőn

- Azta... Maga nagyon jol számol. Elképesztő... - tátottam el a szám mire elnevette magát

- Szoval.... Leszel a barátnőm? - nézett rám irto aranyosan

- Hm.... Nem is tudoom. - huztam el a szám szélét mire felnevetett

Én csak a nyaka köré fontam a karom és lejebb huzva magamhoz az ajkaira tapadtam. Nem tartott sokáig mert elhajoltam hogy egy igazi választ adjak.

- Még szép hogy igen. - mondtam gondolkodás nélkül

📒📚📔

Még mielőtt haza fuvarozott volna elmentünk sétálni az erdőben. Remekül éreztem magam. Tényleg. De egy rosz érzés nyomott belül. Az hogy ez bün. Hiába szeretem. És hiába akarom ha ez nem jo ötlet. Félek hogy Shawnnak baja lesz belőle. Azt nem tudnám megbocsáltani magamnak. És a szüleim? Bisztos hogy nagyon csalodottak lennének. Nem is beszélve az öcsémről. Tuti kiakadna...

Shawn is észre vehette hogy valami nincs rendben ezért megszoritotta a kezem.

- Min gonsolkodsz? - kérdezte miközben az avaros földön sétáltunk. Minden egyes léptünkor bot reccsenés hallatszodott.

- Rajtunk... - fujtam ki a bent tartott levegőt

- Tudom hogy mire gonodolsz... És hidd el! Egy idő után bisztos hogy el fogják fogadni a szüleid.

- Azt akarod hogy tudják? - kérdeztem félve

- Nem... Nem éppen. De ha komolyabb lesz a dolog és netán el akarlak majd venni. Akkor nem ártana megtudniuk hogy velem vagy. - mondta lazán de én leragadtam ott hogy el akar venni

- Te komolyan elvennél? - kérdeztem elkerekedett szemekkel

- Hát ha eljönne az ideje igen. - bolintott határozottan

- De a munkáddal mi lesz? Mert ha kiderül ez az egész kirugnak, aztán a tanari karierednek lőttek... Nem is beszélve arrol ha netán rendőrségi ügy lesz belőle. - mondtam idegesen mire megállt és két keze közê fogta az arcom

- Baba... Neked ilyenen nem kell aggodnod. Minden rendben lesz. Higy nekem! A sors a mi kezünkre jatszik - kacsintott rám majd ujra elindult