Egy Tanár A Gyógyír ( S.M )

23. El sem hiszem...

Ana

Reggel egy szokatlan dologra ébredtem. Méghozzá arra hogy valaki a nyakamba szuszog. Éreztem még hogy egy kar szorosan ölel. Mintha soha sem akarna elengedni.

Lassan kinyitottam a szemem, pislogtam egy párat a hirtelen fénytől, majd a szuszogo fiu vagyis férfi felé forditottam a fejem.  Ajkai kissé elnyiltak, pillái meg-meg remegtek. Olyan tökéletes. És az ényém. Csak az ényém... Fel emeltem a jobb kezem és végig akartam simitani, de fél uton megállt a kezem. Nem akarom felkelteni, olyan nyugodt.
Lassan visszahuztam a kezem és letettem magam mellé.

- Miért nézel? - kérdezte hirtelen reggeli rekedtes hangján olyan sexy

- Nem nézlek. - kezdtem védekezni rögtön. Shawn kinyitotta a szemét majd rám nézett és élmosolyodott

- Látom... - kuncogott majd negfordult és fölém kerekedett kezeive fejem mellett tánaszkodott kocos haja kissé belelogott a szemébe ahh és az a szem... mintha a lelkembe látna ami néha megrémit - Minden reggel erre akarok ébredni. Hogy itt vagy mellettem. - mondta komoly arcal majd elkezdett küleereszkedni és egy csokot nyomott a számra

- De, te is tudod, hogy nem lehet. - mondtam szomoruan lebiggyesztve az ajkam

- Igen. Tudom. De ennyi belefér nem? Megéri a kapcsolatunkért. - mosolygott

- Még szép hogy megéri! - kezdtem el vigyoroni mint a vadalma majd hirtelen váltottam a helyzetünkön. Én voltam felül. A kezei a csipőmön voltak és pedig aderekén ültem. Kajánul elvigyorodott én ennek láttán csak nevettem. - Lasssn készülődnünk kéne.

- Csak kéne...  - suttogta erre lehajoltam és megcsokoltam éreztem hogy el akarja mélyiteni a csokot ézért kissé elhajoltam erre egy morgássak fejezte ki nem tetszését vissza rántott és egy szenvedélyes csokba hivott

Hirtelen nagy csipogásra lettünk figyelmesek. Ami miatt szétrebbentünk. Még egyszer hallottuk majd még egyszer és ekkor esett le hogy ez a csengő. Shawn kikelt az agybol rám parancsolva hogy maradjak itt.

Shawn

Gyorsan kipattantam az ágybol és ugy ahogy voltam. Egy szál boxerben, siettem le hogy a látogatonknak ajtot nyisak. 

Az ajtohoz érve gondolkodás nélkül tártam ki az ajtot. Charlie. Meglepetten huztam fel a szemöldököm.

- Szevasz haver. - vakarta meg a tarkoját zavartan - Bocs ha felkeltettelek...

- Nem keltettél fel. Már ébren vagyok egy ideje. De gyere beljebb... - engedtem be

- Figyelj! Én sajnálom a multkorit. Nem kellett volna ilyeneket mondanom. - mondta a csukott ajto elött állva

- Teso... Tudom hogy csak azért mondtad mert aggotsz. De nincs miért. Szeretem őt. - mondtam és kissebb motoszkálást hallottam az emeletröl

- Akkor sem kellett volna megbántanom. Tudom hogy szereted és nekem sincs semmi bajom vele. Rendes lány és ha te kedveled én is. Csak fiatal. Tul fiatal. És nem akarom hogy bajdod legyen belöle. Persze ez nem az én dolgom, Alexa is lecseszett hogy olyanokat mondtam. - fakadt ki majd megölelt erre egy koppano hangot és egy halk szitkozodást hallottunk.

Charlie rám nézett egy értetlen fejel. Én pedig elnevettem magam. Ana... Nem is ö lenne ha nem ejtene el valamit. De igy szeretem.

- Esetleg megzavartam valamit? - kérdezte sejtelmesen mire csak vigyorogni tudtam - Ne már.... ilyen hamar?? - képedett el

- Nyugi nem volt semmi. - nevettem fel - Csak itt aludt.

- Én is igy ismerlek.... - gunyolodott - Akár hányszor azt mondtadnálad alszik  egy csaj, ott nem volt alvás. - nevetett fel - Még Ellievel is pedig azt mondtad nem sieted el.

- Befognád végre!? - kérdeztem indulatosan - Ennél hangosabban nem is tudnád mondani - hitetlenkedtem

- Várj! Még nem tudja? - képedettel

- Nem is nem is akarom hogy megtudja. - suttogta

- Mit nem tudhatok meg? - kérdezte egy lágy halk hang a lépcsö tetejéröl - Szia Charlie. - mosolygott

- Semmit baba, nem lényeges. - mosolyogtam rá

Ana

Az iskolában voltunk. Irodalom orán koptatom a padot jelenleg. Szeretem. Habár nem vagyok belöle olyan jo. Imádom az idézeteket a könyvben. Szinte csak abbol áll. Már nem is figyeltem a tanárra csak az idézeteket olvasgattam.

És goldolkodtam hogy kin? Persze hogy Shawnon. Ki máson? Érzem hogy a reggeli dologrol nem fogunk bestüzélni ami nagyon aggaszt.

„ Hogy angyallal bészélsz, azt onnan tudod megállapitani, hogy felelösséget érez érted. Nem profétálni lezd, hanem vállal téged
- mert el kell számolnia veled. Fontos vagy neki. Akkor is ha egyszer lát az életben. S azt szeretné, ha ő is fontos lenne neked
- akárcsak egy futo pillantásig.”

(Müller Péter)

Azért szeretem az idézeteket, mert az életet irják le. Bölcsességet adnak. Tánácsot. Fogyelmeztetést.

„Senki sem mondta, hogy minden harc szabályok szerint zajlik (...)! Az életben a csalok, az ügyeskedők mindig tovább élnek! A temetők pedig tele vannak hősökkel, akik betartottak valamennyi szabályt!”

(Bán Mór)