Egy Tanár A Gyógyír ( S.M )

6. Mennyi közös van bennünk

Leültem közéjük és beszélgetni kezdtem.
- És mizu veletek? - kérdeztem mosolyogva
- Semmi különös... Minden olyan mint általában. - röhögöt Nica
- Tényleg, nem ugy volt hogy ma festünk? - kérdeztem Nicát
- De bizony! - kuncogott

Elindult a festékekért én pedig elmentem megkeresni Endyt. Ahogy lementem a lépcsőn ( hozzá teszem elég gyorsan ),  egy melkasnak ütköztem. Egy kemény, izmos melkasnak. Hirtelen hátra hököltem majd felnéztem rá.

- Bocsánat nem figyeltem. - majd felnéztem de ezt nem hittem el...
- Hogy lehet hogy mi mindig ilyen helyzetbe kerülünk? - kezdett el kuncogni amin csak mosolyogtam mint a vadalma
- Nagyon ugy tűnik hogy ez a sors keze... - kezdtem el nevetni - De mit keresel itt? Még sosem láttalak itt...
- Hoztam egy kis adományt. De te? - ráncolta a homlokát
- Az anyám itt dolgozik én pedig be szoktam járni beszélgetni velük. - mondtam a lényeget
- Azta... Ezt nem gondoltam volna rolad. A mai fiatalok csak magukkal törődnek. - kezdettel nevetni mire én is
- Hát igen... A te időd ota sok minden változott. - mondtam nevetve mire ö komoly arcot vágott
- Te most leöregeztél? - kérdezte felháborodottan erre csak mégjobban nevettem
- Nem tudom... Talán le te vén csont! - ezen már ő is nevetett

- Kincsem... - kezdte anyu miközben lejött a lépcsőn - Jonapot!
- Jonapot! - köszönt Shawn
- Kicsim ki a fiatal ur? - szegezte nekem a kérdést anya
- A nevem Shawn Mendes. Örülök hogy megismerhetem Mrs. Shayne... - fogták meg egymás kezét miközben Shawn egy szivdöglesztő mosolyal
- Részemről a szerencse. - mosolyodott el anya is - Ana! Elmesélnéd honnan ismered?
- Hát tudod anya ő... Mármint Mr. Mendes a fizika tanárom. - kezdtem bologatni mint egy idiota
- Áh.. A kedvenc tantárgya a fizika. - kacsintott rám anya mire egyszerre tört fel bennem és Shawnban a nevetés
- Hát igen. - mondtam mikot már nem annyira nevettem
- Mi szél hozta erre Shawn? - kérdezte anya
- Egy kis adományt hoztam. - vigyorgott mint egy kisgyerek
- Rendben. Akkor kérem arra vigye! - mutatott anya a bal oldali folyosora - Ott lesz egy barna ajto oda ted le.
- Rendben van.  - mondta és elindult a folyoson

Mi pedig áhitattal bámultunk utána.
- Nagyon helyes... - szolalt meg hirtelen anya
- Az... - leheltem majd észbe kaptam mivel anyu rám kapta a fejét - Mármint... Aha elmegy.... - mondtam zavartan
- És... Jol tanit? - érdeklődött tovább anya
- Mondhatjuk... - zártam le ennyivel

****

- Anya. Már megyek. Még tanulnom kell... - kezdtem
- De várj meg inkább. Elég veszélyes ilyenkor egyesül az utcán.
- Tudok vigyázni magamra. - kezdtem el kuncogni
- Mrs. Shayne... Én hazaviszem ha szeretné. - hallottam meg Shawn hangját
- Azt megköszönném... - mosolygott anya
- Rendben. Akkor induljunk. - mosolygott rám Shawn

Gyorsan elköszöntem mindenkitől, majd a tanárommal az oldalamon léptünk ki az épületből. Majd beszáltunk a fekete sport kocsiba.
Elindultunk de teljesen másfelé.... Ami egy kicsit megrémitett.

Egyre távolabb mentünk, de nem mertem megszolalni...
- Nyugalom... Nem revezem hogy megerőszakollak. - kezdett el kuncogni
- Miért hiszed mindig azt hogy erre gondolok? - kérdeztem gyanakvoan
- Talán mert tök olyan fejet vágtál!? - kezdett el mégjobban nevetni
- Ez poén... Szoval olyan különleges ember vagyok hogy "ne eröszakolj meg fejet tudok vágni" ? - kérdeztem már én is nevetve
- Imádom a humorod. -  mondta kuncogva

Egészen egy tisztásig vezetett.... Ahol egy gyönyörű erdő volt.  Mellette pedig egy kissebb to. Már kezdett sötétedin. Ez még hangulatosabbá tette.

- Tudod... Egy sima sikátorban is megtudtál volna ölni. Nem kellett volna idáig vezetned miatta. - mondtam fapofával mire ő csak hitetlenkedve megrázta a fejét.
- Nem ez a szándékom... - mondta mostmár komolyan majd mefragadta a kezem és a to felé kezdett el huzni
- Most nem tudom, hogy megnyugodjak vagy aggodjak... - tovabb nevetett

Amikor odaértünk a tohoz megált és csak nézett előre.

- Ez gyönyörű... - sutogtam
- Igen... Az. - mondta suttogva mire rá néztem de ő is engem nézett mire csak mosolyogtam
- Szoval.... Most mi lesz? - kérdeztem
- Vetkőz.... - mondta vérfagyaszto hangon.

Elkezdte levenni a poloját és a cipőjét. Én meg csak döbbenten meredtem rá. Most ugye nem azt akarja hogy abban a hideg vizben usszak. Mintha tudnék uszni... De ugye nem gonolja komolyan. Már arra eszméltem hogy egy boxerben áll előttem és az orrom előtt lobálja a kezét.