Egy Tanár A Gyógyír ( S.M )

18. Tiszta vizet a pohárba?

Hát az egész hetet igy töltöttem. Takaritás, depizés és zabálás. Na meg persze örlődés... De már ugy éreztem hogy jobb. Nem csak a lelkemnek de a testemnek is. A nagyon csunya lila folt már nem volt olyan csunya. A lelkem sem fájt már. Legalább is nem éreztem.

Épp a tv előtt döglöttem a kanapén amikor üzenetem jött. Shawntol...

Shawn: Szia... Beszélnünk kell. Nagyon fontos lenne.

Eléggé meglepett. Nem hittem volna hogy keresni fog.

Szia! Öm... Mikor?

Fél ora mulva?

Nekem jo.

A ház előtt leszek.

Rendben. Várlak. Szia.

Szia.

Bassza meg! Fél orám van elkészülni... Az lo faszra sem elêg...

Gyorsan felpattantam és a szobámba vettem az iranyt. A szekrényemhez lépve kivettem belőle egy sötét kék farmert, szürke pulovert.

Futtában mentem át a fürdőbe, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Megmostam az arcom, és egy kis szempilla spirált tettem fel.
Majd vissza mentem a szobába és felöltöztem.

Még gyorsan megittameg, pohár narancslevet és már hallottam is a kocsi motorját. Az izgalomtol hirtelen nem is tudtam hogy dobog e a szivem.

Az előtérbe mentem. Felkaptam a kabatom,cipőm és a táskám és már kint is voltam a házbol.  Szinte előre sem néztem olyan gyorsan fordultam az ajtohoz hogy bezarjam. Amikor viszont előre fordultam egy melkasba ütköztem.

Tudtam hogy ki az. Nagyon lassan vezettem a tekintetem arcára. Amikor viszont felnéztem megláttam meggyötöet arcát. A szemei alatt táskák voltak az arca pedig nyuzott volt.

- Jol vagy? - kérdeztem suttogva

- Most már jobban.... - mosolyodott el

- Miért szerettél volna találkozni? - kérdeztem inmár a kocsiban

- Meg kéne beszélnünk néhány dolgot nem gobdolod? - sanditott felé nekem pedig gomboc keletkezett a torkomban ebben pedig az sem segitett hogy majdnem félrenyeltem a sajat nyálamban

- Mármint? - néztem rá ártatlanul

- Kettőnkröl.... - mondta halkan

- Figyelj én nagyon sajnálom.... - nem tudtam befejezni mert közbe vágott

- Nem. Nem kell bocsánatot kérned.
T

isztában vagyok vele hogy valamit tettem. Nem tudom hogy mit de látom rajtad. Azt is tudom hogy mostanában padlon voltál. De most semmi sem látszik rajtad. Ugyan olyan vidám, felszabadult, gyönyörü... -  mondta végig mire elpirultam és alig birtam megszolalni ezt ő is észrevette mert elkezdett kuncogni - Szeretném tudni hogy mit vétetettem amiért véhet akarsz vetni a barátságunknak.

- Kérlek... Ezt ne... - mondtam a szememet lehunyva - Ne kérj olyat amit nem tudok megtenni.

- Miért ilyen nehéz? - kérdezte felém pillantva

- Mert ez nem a te hibad. Hanem az enyém. Ezt az egészet én szurtam el. Nem a te hibád... Csak ha őszinte lennék veled akkor nem hogy barátok de még egy ismerősödnek se tartanál.- eredtek el a könnyeim

Arra lettem figyelmes hogy egy erdő szélén megáll. Kérdőn néztem felê, ő csak mosolygott.

- Nem tudsz olyat mondani ami miatt megszakitanám veled a kapcsolatot. Bizz bennem! - fogta meg a kezem és rászoritott

Nem néztem rá probáltam megfogalmazni magamban az érzelmeim.

- Te nem tettél semmit. Én kezdtem el máshogy tekinteni rád...  - mondtam de még mindig nem néztem rá

- Ezt... Ezt meg hogy érted? -kérdezte döbbenten

- Ugy ahogy mondom. És ezért nem akartam tovább folytatni a  barátságunkat. Én tudom hogy barátnőd van. És meg is értem. Nem tudom hogy mit gondoltam.... Én nem akarok beleronditani a kapcsolatotokba. Ezért kérlek ne is.... Inkább felejtsd is el. - temetten az arcom kezeim közé

- Barátnő? - kérdezte értetlenül mire felnéztem rá

- Igen. Egy vörös haju nagyon csinos lány. - néztem a szemébe és láttam hogy leesett neki

- Ő nem a barátnőm. - mondta mosolyogva mire kikerekedtek a szemeim

- Mivan? - kérdeztemdöbbenten

- Jol hallottad. Vele csak megprobáltam felejteni valakit. Csak hogy őt nem lehet. - simogatta az arcom

- Értem... - hajtottam le a fejem miközben a kezemet piszkáltam.

Kinyitottam a kocsi ajtot majd bezárva háttal nekidőltem majd mély levegőt vettem. Szoval szeret valakit.
Ő is kiszált majd mellém sétálva leutánzott. Csak álltunk ott és néztük az előttünk lévő gyönyörű erdőt. Igy állhatunk pár percig mig meg nem szolalt.

- Tudod... Mindig azt hittem hogy egy diák iránt nem lehet komoly érzelmeket táplálni. Egészen addig mig nem találkoztam veled. - mondta miközben a laromat megragadva maga felé forditott szinte hozzá simultam - Szeretlek Ana!