Egy Tanár A Gyógyír ( S.M )

35. Jól érzem magam!

Arra ébredtem hogy Shawn a nyakamba szuszog. Lassacskán kinyitottam a szemem, és elem tárult hatalmas haja. Na jó nem olyan hatalmas, de ilyen közelről annak tűnik.

A meztelen testünk szinte mindenhol összeért. Karjai szorosan huztak magához. Fogalmam sincs hogy hány óra lehet, de nagyon sötét van.

Óvatosan bontakoztam ki Shawn karjai közül, nehogy felebresszem. Gyorsan felkapkodtam a földről a fehérneműmet és magamra kaptam őket. Mendes eldobott ingét is magamra kaptam, és így indultam le a lépcsőn. Még bennem volt az a fajo érzés, de elviselhető volt.

A konyhába érve megláttam a pulton a telefonom. Odamentem és felkaptam. Feloldva észrevettem az Adamtől kapott üzeneteket.

Ádam🙈🙊❤: Szia Csipesz!

Ádam🙈🙊❤: Otthon vagy? Csak mert atmehetnék, nézhetnénk egy filmet, vagy valami... 🙈😛🙃

Ádam🙈🙊❤: Itt vagy?

Szia! Igen itt vagyok.
Sajnálom de most nem jó...😢
Egy barátnőmmel alszom.
Bocsi😬

Ádam🙈🙊❤: Semmi baj. 🙂 Majd máskor bepótoljuk.

Rendben van.

Ádam🙈🙊❤: Akkor én nem is zavarom a csajos bulit😄. Szia.

Szia.

Hihetetlen mennyire boldog voltam. Egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni. A telefonomon beléptem a zene listámra, és elindítottam a lejatszast. Halkra vettem a hangerőt, nehogy felebresszem az én Göndörömet.... Ez tetszik. Göndöröm.  Ez lesz az új beceneve. Halkan szólt a telefonom hangszórójából a Sweet but psycho. Nagyon rákaptam erre a zenére. Eljel- nappal ezt hallgatom.

A telefonomon a pultra tettem, majd nekiláttam a sütéshez. Igen tudom... Ki az a hülye, aki éjfélkor nekiáll sütögetni? Még szép hogy én! Shawnnak akartam muffint csinálni, tudom hogy mennyire imádja. Örömöt akarok szerezni neki. Ő a tegnapival, megjelengette a szívem. Azzal hogy figyelt rám. Vigyázott rám. Óvatos volt. Mégis szenvedélyes és vad.  Ezt sosem fogom elfelejteni. Mostmár testestöl lelkestöl az övé vagyok.

Lassan kezdtem táncikalni a konyhában, miközben a hűtőt néztem át. Mindent összeszedtem ami a muffinhoz kell, majd nekiálltam az elkészítésének.

Találtam meg csokit is, amit belereszeltem a tésztába. Még muffin forma is volt neki. Nem hiába muffin mániás... A sütőt már elomelegitettem, miután a formákba adagoltam a tésztát beraktam a sütőbe.

Amíg sül addig elkezdtem mosogatni. Közben folyamatosan táncoltam. Olyan mozdulatokat csináltam, amit szerintem még senki sem látott eleteben. Képzelem milyen hülyén nezhettem ki. De pont nem érdekelt. Egyszerűen olyan jól éreztem magam, hogy ez sem tudta elvenni a kedvem. Sőt! Egyre jobb lett.

Miután vége lett a dalnak tapsolasra lettem figyelmes. Ijettemben ugrottam egyet, majd megfordultam. Az álmosan mosolygó Mendessel találtam szemben magam.

- Nem voltál mellettem mikor felkeltem. Azt hittem valami baj van. De ezek szerint bulizós kedved van. - kezdett el arányosan kuncogni amin csak mosolyogtam.

- Eltaláltad! - nevettem fel

- Mi ez az illat? - szagokat bele a levegöbe, majd a sütőre nézett - Csak nem Muffin?

Közelebb jött hozzám és atkarolta a derekam. Én a kezemet nyaka köré fontam, majd így meredtem mély barna szemeibe. Játékosan csillogtak. Most. Így. Összeborzolt hajjal. Álmos fejjel.

- De igen. - mosolyogtam büszkén - Örülsz?

- Persze, hogy örülök. - nevetett fel - Mikor keltél fel?

- Éjfélkor. - döntöttem a homlokom az övének

- Olyan rossz volt nélküled felébredni... - biggyeztette le az ajkait

- Sajnálom, Göndörkém. - motyogtam ajkaira, majd lecsaptam rájuk

Szerelmes csókot nyomott ajkaimra. Szerintem ez volt az első ilyen csók. Ebben éreztem mindent. Minden szeretetét, és értelmét. Lassan vált el parnácskáimtol, majd kuncogni kezdett.

- Göndörkém? - kuncogott továbbra is

- Igen. - bolintottam - Miért nem tetszik?

- De igen. Nagyon is. - vigyorgott - Mikor lesz kész a muffin?? - nyavajgott

- Nemsokára készen lesz. - nevettem fel

- Nagyon szeretlek. - ölelt magához szorosan

- Én is téged. - vigyorogtam

Nem olyan sokára készen lett a süti, és már falatoztunk is. Rengeteget nevettem Shawnon. Tényleg olyan volt mint egy gyerek. Az egész tányérra ment az emeletre. Helyesbitek, rohant. Beugrott az ágyban és bekapcsolta a tvt. Megsem várva engem, úgy kezdte el falni a süteményt. Nagyon aranyos volt.

Én is bemásztam mellé, majd élveztem egy muffint, mire szurosan nézett rám. Összerancolt szemöldökkel figyeltem, majd elnevettem magam. A Spongyabobot néztük. Nagyon felnöttes. Teljesen elmerültünk a mesében miközben ettünk.

Miután elfogyott a finomság, csak összebújva figyeltük a két jobarátot. Én igazából a szivverését hallgattam. Nyugodt volt. Hihetetlen boldog voltam, már csak attól, hogy itt vagyunk. Egymás mellett, összebújva, és mesét nézünk.

Ez ment egészen reggelig. Amikor viszont ki kellett kecmeregnünk az ágyból, és készülődnünk kellett.  Elmentünk zuhanyozni, felöltöztünk, összekaptuk a cuccunkat és már indultunk is a suliban. Igaz út közbenég be kellett mennünk kávéért. Mert haldokoltam. De így jár az, aki éjszaka sütöget.

A suliban elváltak útjaink. Neki a tanári a kellett mennie, nekem pedig az osztályomhoz.  Szinte egész nap nem találkoztunk. Szünetekben láttam párszor. Akkor is csak futolag.

Olyan jól áll neki ez az egész... Mármint hogy tanár. Ahogy a diákoközt rohangál, és fegyelmez. Vagy amikor a táblánál magyaráz, látni lehet rajta, hogy élvezi. Egyszer említette, hogy azt akarja, hogy azért emlékezzenek rá az emberek mert adott nekik valamit. Ez a valami pedig a tudás. És persze a módszereivel az élethez való viszonyulás. Mert nagyon sokszor előfordul az órákon, hogy megosztja velünk az élet filozófiáját. Amit olyan költőin fogalmaz meg, hogy dalt lehetne írni belöle.