Troublemaker/L.S

24.

×És végül, amire a legbüszkébb vagyok, a neved kezdőbetűje a kézfejemen.×

*Louis*

Végül Harry is magára tetovált egy L betűt. Boldogabb nem is lehettem volna, amikor megláttam.
-Louis, nem gondolod, hogy ezért dühösek lesznek ránk? - kérdezi halkan.
-Biztos, hogy azok lesznek. De ez az én életem, nem pedig másé. Amint elindítom az eljárást ellene szabadok leszünk. - szorítom meg a kezét, mire boldogan hozzám bújik. Imádom ezt a fiút!
-És, mit terveztél a nap további részére? - érdeklődik felém nézve.
-Ki kéne találni az Eleanor-ügyet. - mondom vigyorogva.
-Meggondoltam magam azzal kapcsolatban. Olyan gonosz húzás.-mondja, mire ismét eszembe jut miért is szeretem ennyire. Ennek a fiúnak aranyból van a szíve!
-Túl jószívű vagy, kedvesem.-nyomok puszit a hajába. - Ám, ha ezt szeretnéd legyen. Akkor csak egy kisebb csínyt fogok csinálni és az se kifejezetten ellene irányul. Mehet? - kérdezem meg.
-Mi az? - sóhajt nagyot.
-Egy kép rólunk. Instagrammon láttam az ötletet és nagyon megtetszett, de itt van nézd meg a saját szemeddel.-mutatom meg neki. Látom, ahogy mosolyra húzódik a szája, mire az enyém is felfelé görbül.
-Ez nekem is tetszik. Csináljuk. - mosolyog rám. Én közben belépek a Twitter fiókomba és begépelem a szöveget, majd csatolom a képet.
-Ez olyan izgis. - kezd el mellettem édesen tapsikolni Harry.
-Szerintem is az, na aggódj. - kacsintok rá.-Na, most már menetkész.-mondom,azzal felrakom az internetre. Nesze neked Simon és El!

**************

-Hogy tetszik? - kérdezem a házunkban belépve.
-Otthonos. Pont ilyennek képzeltem el. - mondja körülnézve.
-Ennek örülök. Kérsz valamit? - kiáltok ki a hűtőből.
-Vizet, úgy értem a sima víz jó lesz, köszi. - jön teljesen zavarba.
-Minden rendben, Harry? Nem tűnsz túl nyugodtnak. - nézek ki a hűtőből.
-Persze, csakhát az emberek többsége egy dolog miatt szokott valakit felhívni magához. - mondja tarkóját vakargatva.
-Hogy megmutassa a házát? Viccelek. Angyalom, ha arra célzol, hogy le fogok-e most feküdni veled, akkor a válaszom nem. Nem ilyen körülmények között akarom, nem itt és főleg nem úgy, hogy előtte nem beszéltünk róla. Ígérem, ha eljutunk addig különlegessé varázsolom. Addigis ne törd a csinos fejed ilyen apróságokon, inkább nézzünk valami filmet. - fejezem be, mire könnyes szemekkel tekint rám. - Harry, minden oké? Valami rosszat mondtam?
-Nem, nem. Dehogy. Csak tudod ilyen szépet még senki nem mondott nekem. És nagyra értékelem. Köszönöm, Louis. - néz rám hálás szemekkel, majd közelebb hajolva hozzám megcsókol. Nem siet sehová, lassan, érzelmesen teszi azt. Érzem, hogy szívből mondta minden szavát.
-Valószínűleg korai és nem így kéne csinálnom, de nem érdekel. - kezdek bele, amint képesek vagyunk elszakadni egymástól. - Az első pillanattól kezdve levettél a lábamról, Harry. Elbűvöltél, megbabonáztál. Elérted, hogy érted valamivel jobb ember akarjak lenni, de ez mint tudjuk, nem igazán jött össze. - mondom beszédem során először megnevettetve őt. - Aztán ugye közbejött Eleanor is még bonyolultabbá téve az amúgy se egyszerű ügyet. Elveszítettelek, úgy, hogy jóformán az enyém se voltál. Harry Edward Styles, nem állítom, hogy százszázalékosan biztos vagyok, hogy mi lesz ennek a vége, de nem is akarom tudni. Tudom, nem tudok sokat felmutatni,de ígérem, hogy szeretni foglak, ameddig csak tudlak. Merthogy szeretlek, nagyon. És nem akarlak elveszíteni. Szóval így spontán, hogy most láttad a házam először, gyűrű nélkül, de ígéretekkel téli, hozzám jössz? - teszem fel a kérdést. Nem gondoltam volna soha, hogy ilyen fiatalon, ilyen körülmények között fogom feltenni a nagy kérdést, de nem bánom. Egyszer már elveszítettem, többet nem akarom.
-Ne haragudj, hogy ilyen szótlan vagyok, csak ez kissé váratlanul ért. Én is szeretlek, ez nem is kérdés, azonban nem érzem magam elég felkészültek, elég jónak. Biztos, hogy ezt akarod? Biztos, hogy ezt akarom? Biztos, hogy ezt akarjuk? Mi van, ha nem jól sül el, ha borzasztó lesz? Ugyanakkor beleborzongok a gondolata, hogy a tiéd lehessek véglegesen. Hogy veled legyenek gyerekeim, veled lakjak együtt, melletted ébredjek, ápoljalak, ha beteg vagy, megvígasztaljalak, ha rossz kedved van, vagy, te legyél ott nekem mindentől függetlenül. Amilyen fiatalok is vagyunk és elhamarkodott ez a döntés, a válaszom igen. Igen. Igen. És igen. Veled akarok megöregedni, Louis Tomlinson. - ugrik boldogan nyakamba, felborítva ezzel engem. Szélesen mosolyog rám, majd megcsókol. És újra. És mégegyszer. És még egészen sokszor.

**********************

-Ne értsd félre, örülök nektek, de komolyan gondolod, kisfiam? El akarod venni őt? - kérdezi anyukám, akit egyből beavattam. Harry már hazament, gondolom ő is elmondja a jó hírt. Már, ha haza tudott sántikálni. 😉😉😉😉
-Biztos vagyok benne. Nem éreztem még ilyet. Teljesen megbolondít, anya. Bármire képes lennék érte, bármire. - mondom mosolyogva.
-Látszik, hogy szereted őt. Gratulálok, drágám, betartottad az ígéreted. Hazahoztál egy fiút, de még milyet. - mosolyog vissza rám. Én odamegyek és megölelem őt.
-Köszönöm. - suttogom neki.
-Ugyan mit? - kérdez vissza még mindig felfelé görbülő szájjal.
-Hogy elfogadod, hogy támogatsz és, hogy nem akadsz ki. Sokat jelent nekem.
-A kisfiam vagy, Louis. És ez bizony azzal jár, hogy melletted vagyok jóban-rosszban. Voltak nézeteltéréseink ezt nem tagadom, de kinek nincsenek? Szeretlek és nálad jobb gyereket keresve se találhatnék. - mondja a szemembe nézve, mire én mégegyszer megölelem.
-Aztán jól bánj ezzel a Harryvel! - tol el, miután egy utolsó puszit nyom az arcomra.
-Hercegként fogok bánni vele, ne aggódj.

Sziasztok édeseim!
Igen, igen ilyen hosszú idő után végre visszatértem, méghozzá egy elég romantikus, szinte csöpögős fejezetel.
Tisztában vagyok vele, hogy az eljegyzés kissé korai, de a való életben sem vártak sokkal tovább. Remélem tetszett nektek, és bocsássatok meg a hosszú kimaradásért!

Szép éjszakát,
Imádás💖💖

Mellesleg, ha nem találkoznánk addig:
Mindenkinek nagyon boldog újévet!
Az én ideim szuper volt, hála a csodálatos barátaimnak. Nem mondom elégszer, de nagyon szeretlek titeket. Na elég volt ennyi nyáladzás.

Sziasztok mégegyszer!