Troublemaker/L.S

20./2.

×-Biztos,mert együtt mindent megoldunk.×

*Harry*

-Édesem!-kopog anyu az ajtómon.
-Hagyj békén!-szólok vissza a sírástól erőtlen hangomon.
-Nem bújkálhatsz bent egész nap.-mondja nyugodtan. Én nem válaszolok neki,reménykedve abban,hogy elmegy. De nem ez történik. Helyette benyit az ajtómon és leül mellém az ágyra.
-Tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz,ugye?-kérdezi meg hajamba túrva. Én rábólintok kérdésére,továbbra sem szándékozom vele szóba állni.-Mi a baj,drágám?-amikor erre sem válaszolok,sóhajt egy nagyot.- Megértem,hogy nem egyszerű ez neked. Legalábbis igyekszem megérteni a helyzetedet. De,az ahogy a nővéreddel viselkedtél az egyszerűen nevetséges. Megkérdezem mégegyszer,Harry, mi a baj?-kérdezi nyomatékosan.
-Akkor kezdem az elején......

********************
A kanapén ülök,amikor egy nagyon részeg Simon beesik az ajtón,bal oldalán valami szőke csajszival. Rólam tudomást sem véve nyelik le egymást,míg egy torokköszörülés meg nem zavarja őket.
-Anne!-mondja nehezen forgó nyelvvel Simon.
-Mégis mire véljem ezt?-kérdezi anyu dühösen.
-Szeretném nektek bemutatni Camille Rowet,az újonnan felfedezett dalospacsirtám.-mutat vihogva a mellette álló lányra.
-Taylor Swift a nevem.-háborodik fel a lány.
-Akkor az.-hagyja rá Simon.
-Ez eddig világos,de azt hogyan magyarázod meg,hogy csókolóztál az egyik szerződtetett énekeseddel? Azt a tényt már inkább nem is említem,hogy házas vagy.-kiabál rá anyu.
-Caroline támadott le.-keni az egészet,az ajtóban feszengve álló lányra.
-Még mindig Taylor.-világosítja fel "apámat". Ő csak legyint egyet majd anyura néz.
-Hogyne,Simon,hogyne.-hagyja rá.
-Hinned kell nekem,Anne, én tényleg nem akartam ezt az egészet. Szeretlek. Csak ez a ribanc Kendall támadott le.-mutat a lányra.
-Taylor!-üvöltünk rá most már mindhárman.
-Ugyanaz.-morogja.
-Tudod mit,Simon, te most feküdj le,aludj,ezt pedig majd reggel megbeszéljük.-sóhajt anyu fáradtan.- Téged pedig öröm volt megismerni, Taylor, ha javasolhatnám válts menedzsmentet.-intézi szavait a lánynak,aki zavartan nevetgél. Miután Simon elaludt,Taylor pedig hazament odasétálok a mosogató anyukámhoz.
-Minden oké?-kérdezem most én tőle.
-Nem.-nevet fel,homlokáról letörölve az izzadtságot.-De túlélem.-teszi gyorsan hozzá. Én csak szorosan megölelem. -Ez jólesett. Viszont nem tudod,hogy hol van Eleanor? Szívesen elbeszélgetnék vele is,azokról amiket mondtál.
-Nem tudom, Louissal ment találkozni, de annak már vége szerintem.-mondom és abban a pillanatban nyílik is az ajtó,amin be is lép az emlegetett szamár. Pontosabban beviharzik.
-Eleanor?-kérdezi anyu.
-Igen?-érkezik a dühös válasz.
-Ide tudnál jönni egy pillanatra?-trappolás hangja hallatszik,majd belép a konyhába El.
-Mi van?!-kérdezi,mint aki szívességet tesz.
-Azt hiszem beszélnünk kéne....
-Mégis miről? Nem tartozom neked magyarázattal,csak egy újabb ribanc vagy,akit apu elvett.-mondja unottan.
-Ne merészelj ilyeneket mondani anyuról,az egyetlen ribanc itt te vagy!-kiáltom arcába.
-Mondja ezt a bőgő szerelmes picsa! Jahhj Louis,drága Louis!-kezdi el szemét törölgetni sírást imitálva.
-Gyerekek, befejezni!-választ szét minket anyu.
-Már látom miről beszélt Harry, te tényleg nem az vagy,akinek mondod magad.-mondja csalódottan anyu.
-Jujj,ne tönkretettem a jókislány álcám! Úristen most mi lesz?-kezd el sikkantgatni.-És akkor mi van,ha?-kérdezi flegmán.
-Neked egészen pontosan mi bajod van?-kérdezi anyu felemelve hangját,ami tőle nem valami megszokott.
-Nekem? Csupán annyi,hogy besétáltatok az életembe a tökéletes kis családot játszva,miközben rohadtul nem vagytok azok! Ez itt,-mutat rám.- ellopta a pasim,aki után évek óta epedezem és elvárja,hogy mindezek ellenére öribarik legyünk. Csak ennyi,de gondolom ebbe sosem gondoltál bele,mi? Az nem érdekelt,hogy milyen érzés mindenben másodiknak lenni. Hogy milyen lehet nekem.-fejezi be,azzal felrohan szobájába.

*****************

-NEM ÉRDEKEL,SIMON!-üvölti anyu. Én ásítva az órára nézek,ami nyolcat mutat,jó korán kezdik-állapítom meg magamban.
-ESKÜSZÖM NEM AKARTAM,ANNE!
-NEM ÉRTED,HOGY NEM ÉRDEKEL? EDDIG ÉRDEKELT,VAKON HITTEM NEKED,BÍZTAM BENNED,DE EZT AZ ESÉLYEDET MÁR ELJÁTSZOTTAD. AZ EGY DOLOG,HOGY MEGCSALSZ,DE AZ,HOGY A FIAMAT IS  BELEVITTED AZ ÖRDÖGI JÁTÉKODBA,NA AZ MÁR HIHETETLEN! GONDOLKODTÁL TE EGYÁLTALÁN? VAGY AKKOR,AMIKOR A TULAJDON LÁNYODAT BELERÁNGATTAD? ELTÖPRENGTÉL AZON,HOGY EZ NEKI HOGY ESHET? HMM? NA,MOST VÁLASZOLJ,NE CSAK MENTEGETŐZZ!-anyu kiabálása az egész házban hallatszik. Választ kérdéseire azonban nem kap.
-Gondoltam.-sóhajt egyet.-Reméltem,hogy ez a pillanat sosem fog bekövetkezni,de végeztünk Simon.  Ajánlom,hogy találj valami jó ügyvédet,mert ebből pereskedés nélkül nem menekülsz.-jelenti be hidegen anyukám.
-Anne,kérlek...
-Tartsd meg magadnak Simon,tartsd meg magadnak...

Hahó!
Hát a lavina megindult....
Mit szóltok?
Kicsit rövidebb rész lett,mint szokott,de tele van eseményekkel.
Plusz,szeretnék egy harmadik, újságos részt írni hozzá.

Imádás💖💖