Troublemaker/L.S

17.

×Őszinte szeretettel és köszönettel, legjobb barátod,
Louis William Tomlinson.×

*Louis*
Egy dalon gondolkodva figyelem az ablakom mellett elsuhanó tájat. Még mindig le vagyok lombozva,de már kezdek igazat adni anyunak. Talán tényleg jobb visszatérni a megszokott életemhez... Ugyanakkor nem hiszem,hogy a srácok nélkül boldog lennék,túlságosan a szívemhez nőttek.

*2 hónappal később*

-Köszöntsétek hatalmas tapssal,a világhírű zenészt, Louis Tomlinsooont!- kiált bele a mikrofonba az interjús ribi. Tipik kurva, miniszoknya,műköröm és egy boltnyi smink a plasztikázott fején. Miután megöleljük egymást helyet foglalok az előre kikészített széken.
-Louis, a rajongóid aggódnak miattad, az elmúlt hónapban ugyanis eléggé lefogytál és semmi hír nem volt rólad. Van ennek valami különösebb oka?-kezdi el az interjút egy nem épp kellemes kérdéssel.
-Megviseltek a velem történt dolgok,de a barátnőm mindenben támogatott.-mondom az előre betanult szöveget.- Plusz a következő albumomon dolgoztam.-teszem hozzá egy pár sikolyt kiérdemelve.
-Ez annyira izgis. Megkérdezhetem, hogy hogy haladsz vele?-rebegteti meg szempilláit.
-Persze. Egyelőre úgy néz ki,hogy jövő hónapra már a boltokban is kapható lesz.-kacsintok rá,erre ő elneveti magát vagy skálázik,nem tudom eldönteni.
-Akkor egy kicsit más felé terelném a szót. Igaz-e,hogy tervezed Eleanor eljegyzését?-tekint rám a csajszi, engem pedig pillanatok választanak el,hogy a mikrofonba üvöltsem,meleg vagyok. De nem teszem,ehelyett sejtelmesen mosolyogva ezt válaszolom:
-Ki tudja?-na igen,a két hónappal ezelőtti incidens óta egy két lábon járó szellem lettem. Megteszek mindent, amit mondanak,bájosan vigyorgok és elviszem Elt,ahová kérik. Azonban amikor hazaérek részegre iszom magam és szomorú dalokat körmölök. Na igen,az életem szuper!..
-Hmm,kis huncut!-csap a karomra, mire én igyekszem nem elnevetni magam a helyzet abszurditásán.
-És mi van a barátaiddal? Most,hogy eljöttél Londonbol tartod velük a kapcsolatod?-na ezzel telibe találta az érzékeny témámat. Mert azt ugyebár nem mondhatom,hogy:
Hát naná,hogy nem. Miért is tartanánk? A menedzsment megtiltotta,anyuval együtt.
-Természetesen. Amikor csak van időm beszélgetünk.-mondom a szintén menedzsment által kreált választ.
-Ezt örömmel hallom. Elképzelni se tudom milyen nehéz lehet neked.-néz mélyen a szemembe,miközben szánakozva kézfejemre rakja övét. Ez a csaj kezd bedurvulni... Milyen kár,hogy rohadtul nem az esetem. Ha mondjuk egy 20 centivel magasabb lenne,göndör lenne a haja és zöld szemei lennének,na meg meggypiros szája és fiú is lenne,akkor talán lenne jövőnk. De így semmi esélye. Időközben annyira elbambulok,hogy észre se veszem,hogy kis meséjének végére ért és mehetek haza.
-Ennyi lett volna mára,búcsúzunk tőletek Louis új dalával,a Miss you-val!!!-jelenti be végül,mire én megkönnyebbülten sóhajtok.

,,We’re singing ‘'til last call
And it’s all out of tune
Should be laughing, but there’s something wrong
And it hits you when the lights go on
Shit, maybe I miss you"

****************

-Louis,drágám milyen volt a hogyishívják?-kérdezi anyu,amint belépek.
-Interjú,anyu. És remek volt.-mondom azzal el is tűnök a szobámba.
-Simon hívott téged,azt mondta,ha végeztél hívd vissza őt!-kiabál utánam. Én csak unottan sóhajtok egyet,és előkapom a telóm.
-Kerestél.-szólok bele.
-Neked is szia...Na csak annyit akartam mondani,hogy szép volt a mai hárítás. Kezdesz belejönni fiacskám! Ha tudnád mennyit fogok én ezzel keresni!...-sóhajtott fel ábrándozva,míg én ásítozva hallgattam.
-Hát ez szuper. Figyi,ha csak ennyit akartál mondani akkor én mennék is. Nehéz napom volt.
-Már csak annyi,hogy a kisbarátodnak, valami Zack vagy ilyesmi megadtam a címedet. Remélem nem gond,már hetek óta próbálkozik. Szia Louis!-köszön el, otthagyva engem döbbenten.
-Miért hívott?-kiabál nekem anyu.
-Te tudtad,hogy Zayn keresett?-hagyom figyelmen kívül kérdését.
-Hát igen,de gondoltam jobb,ha nem tépem fel a sebeidet. Reméltem,hogy ha nem említem,akkor hamarosan jobban leszel. Édesem, nem egészséges, amit csinálsz! Nem vedelhetsz örökké!-szíd le kedvesen. Az viszont,hogy ő tudott erről kicsit kiakaszt. "Nem kellene feltépni a sebeidet"-utánozom fejemben vinnyogva a hangját. Most komolyan jobb lett így bárkinek is?! Még szép hogy nem....
-Szuper.-suttogom magam elé mielőtt végleg becsapnám az ajtómat.

*********
A csengő idegesítő hangjára ébredek reggel. Szinte ez az egyetlen szabad napom,de persze valaki még ilyenkor is felkelt. Ez egy szerűen csodás. Kibaszottul csodás.-bocs kicsit beleéltem magam a dalomba,de hát tudjátok hogy megy ez....
-Ki a retkes élet lehet az?!-morgok magam elé,ahogy kicsoszogok az ajtóhoz.
-Zayn?-tárom ki,hogy beengedhessem rég nem látott barátom.

Hahó!
Remélem vártátok ezt a részt és azt is,hogy hasonlóra számítottatok! Lesznek még itt izgalmak...
Kitartást mindenkinek!

Imádás💖💖