Egy Tanár A Gyógyír ( S.M )

1. Az első nap

Reggel joval az ébresztő ora előtt keltem. Mindig ez van ha izgulok...
Felültem az ágyban és a telefonom utan nyultam. Ahh... 5 ora...

Lassan kikecmeregtem az ágybol és lebattyogtam a lépcsőn egyenesen a konyhába.

A pulthoz sétáltam és kivettem a felső szekrényböl a bögrém. Egy egyszerű fehér bögre semmi cico.

Csináltam egy gyors kávét majd leültem a bárpulthoz és kortyolgattam a fekete löttyöt.
Anyuék megint nincsenek itthon... Bisztos dolgoznak.
Anya és apa rengeteget dolgozik hogy eltudjanak engem és az öcsémet tartani.

Egy csattanás hallottam amire összerezzentem. Even tuti összetört valamit.

Felpattantam és laraktam a bögrét, majd felszaladtam a lépcsőn.
- Baszki!! - káromkodta elmagát mikózben a földön heverő törött cserepeket nézte
- Mit csináltál te idiota? - kérdeztem unottan rám emelte kék szemeit
- Fogd be és segits! - kezdte idegesen

****

Miután összetakaritottunk beszaladtam a fürdöbe, mivel én akkartam hamaram lemosakodni. Mert ha Even bemegy soha nem jón ki.

Amint elvégeztem a reggeli teendőimet, már szaladtam is a szobámba. Egyből letámadtam a gardrobot.

Kivettem belőle egy fekete farmert és az ingemet. Félig betűrtem a nadrágba az inget a hajam pedig hagytam a vállamra omolni.

A tükör elé sétáltam, majd végigmértem magamon. Nem is olyan rosz... Kis termetem miatt szinte észre sem vesznek. Barna szemeimmel mindig a padlot kémlelem. Hosszú barna hajamat mindig felfogom. Senkivel sem beszélgetek, nem mintha kezdeményeznének beszélgetést....

Miért nem tudok barátokat szerezni?
Hisz annyira rosz társaság nem vagyok. Vagy még is?

Kiléptem a tükör elöl és felkaptam a táskám.  Lementem a lépcsőn és az én drágalátos öcsikémet láttam. Ő is ugy volt felöltözve mint én fekete farmer és fehér ing.  Felkaptam a fekete tornacipőm és már indultunk is ki az ajton. Miután kiléptem bezártam magamután az ajtot és elindultunk a suliba.
Nincs olyan messze az iskla kb. 10 perc.

Amint beértem a kapunk Even már le is lépett a haverjaihoz. Nem hiszem el hogy még csak 9. - es és máris ilyen népszerű. Én meg itt vagyok 10.- es fejjel, barátok nélkül.

Elkezdtem a szokásos hellyemre sétálni. A szokásos hely az egy eldugott kis padot takar. Mindig oda megyek a szünetekben. Csendes és nyugodt néha  pár srác ott osan ki. De ettől még szuper egy hely.

Amint lefordultam az iskola hátánál egy erős melkasba ütköztem, majd a földre estem.

- Ooh baszus! Bocsánat. - mondtam maganak miközben probáltam felállni ugy hogy kerüljem a szemkontaktust
- Nem. Az én hibám nem figyeltem. - mondtam zavartan

Csak ekkor vettem bátorságot arra hogy a szemébe nézzek. Gyönyörű mogyoro barna szemei vadul csillognak, fekete göndör haja rendezetlenül áll de még is tökéletesen. 

Láttam ahogy végig mér igy gyorsan a földre néztem.

- Sajnálom. - mondtam ismét
- Ezt már mondtad. - nevetett fel zavartan
- Sajnálom. - ahh miért vagyok il,en ciki erre muszáj volt nekem is nevetnem
- Shawn vagyok. - nyujtotta a kezét
- Én Ana. - mondtam egy halvány mosolyal. Miközben a kezem az övébe helyeztem. - Még nem láttalak itt. Uj vagy?
- Valami olyasmi. - vakarta a tarkoját
- Ööm.. Azt hiszem jobb ha megyek. - olyan zavarban voltam... Főleg azért mert kb a mellkasáig értem és mert annyira helyes....
- Rendben. Ana. - mosolygott rám
- Viszlát Shawn. - mosolyogtam vissza

Visszasétáltam a suliba. Ott már mindenki sorakozott, az igazgato pedig belekezdett az egy orás beszédébe.

Már rég elvesztettem a fonalat. Nem is figyeltem egyetlen egy szavára sem. Csak arra a srácra tudtam gondolni.
Hogy hogy nem láttam eddig itt?
Jo titu hogy végzös nem is kérdés. De attol még látnom kellett volna... Vagy mégsem? Elég nagy ez az iskola.

A gondolataimbol már csak akkor tértem vissza, amikor mindenki megindult a saját termébe.
Én is igy tettem és felvánszorogtam a 2. emeletre. Bementem a terembe ahol már az osztálytarsaim java bent volt. Kivételesen nem szoltak be... Hátra mentem és beültem a padomba.

Bejött az ofő és 3 orán keresztül ismertette az ez évre vonatkozo dolgokat. És azt is mondta hogy uj tanárunk lesz. Méghozzá fizika... A kedvenc tárgyam. Sajnálom hogy elment Ms. Gilbert nagyon jo tanár volt és érthetően magyarátott.

Ezután végre haza mehettünk.
Kíváncsi vagyok mit tartogat számomra ez az év. Valoszinüleg úgy fog telni mint az eddigiek. De reménykedni lehet. Hátha megszánnak és leszálnak rolam.

****

Otthon már nem sok minden történt. Főképp ettem és pihentem. Fel kellett készülnöm lelkileg a következő napra... Ki tudja mi lesz majd. 
Jobb ha a legrosszabbra is készülök.