Sárkány szárnyakon

Tizennegyedik fejezet

Hajnalban egy sárkány horkantásra ébredtem, gyorsan lerúgtam magamról a takarót és az erkélyhez sietettem, kivágtam az ajtót és kinéztem, egy sárkányt láttam nem is olyan messze a kastélytól, öt perce szálhatott fel. Nigrumhoz léptem és leöntöttem a szekrénynemen lévõ pohár vízzel. Mérgesen nézett rám, de én már szaladtam is a ruháimhoz és gyorsan felöltöztem, a hajam erõs copfba fogtam a fejem tetején és a nyerget már raktam is fel a sárkányomra majd felültem rá.

"Hova megyünk hercegnõ?"

"Repülj ki az ablakon és kövesd a lovast, valami belül azt súgja hogy muszáj!"

Nigrum kitárta a szárnyait és kirepültünk az ablakon. A sárkányom fürgén és halkan utolérte a lovast és a sárkányt, mivel a nap még csak feljövõben volt reméltem hogy rosszul látom a sárkány és a lovas ruhájának színét, mivel sötétkék volt. A lovas alatt repültünk egy sárkánnyi részre, észak felé tartottunk, mikor lenéztem a vöröshegyeket pillantottam meg. Gyorsan visszaszegeztem a pillantásom az elõttem lévõ lovasra. A szemem sarkából magam mögött mozgásra lettem figyelmes, de inkább az elõttem lévõre koncentráltam. A sárkány igencsak messzire repült a lovasával együtt, majd mikor feltûnt egy palota pár tornya akkor jöttem rá hogy csakis az Északikirályságban lehetük. A falakat fehér kövekbõl húzták fel, az ablakok hatalmasak voltak. A lovas a kastély mögött szállt le, így mi Nigrummal egy oszlop mögött landoltunk hogy ne keltsünk nagy feltûnést. A lovast figyeltük mit csinál. Oda lépett a kastély falához, rátette a kezét, egy ajtó körvonalai rajzolódtak ki, megfogta a kilincset majd eltûnt az ajtó mögött.

-Azura!-fogta meg a vállam valaki.

Azonnal megfogtam a vállam markoló kezét és átfordítottam magam felet és rátérdeltem az illetõ mellkasára. Elõkaptam egy tõrt és az álla alá illesztettem. Ránéztem a támadómra, Esso volt.

-Esso?-motyogtam.

-Azura, szállj már le rólam!-arrébb lökte a tõrt szorító kezemet, gyorsan feltápászkodtam.

-Mit keresel itt?

-Az jobb kérdés hogy te mit keresel itt!?

-Hát hajnalban egy sárkánymorgásra ébredtem, megláttam a lovast és követtem, most te jössz!

-Én reggel épp Ignist sétáltattam mikor megláttam a lovast és hogy egy fehér sárkány követi, tudtam hogy te vagy az, ezért követelek.

-Érzékeltem hogy mögöttem vagy!

-Rögtön tudtam. De most mi legyen?

-Követjük a lovast és véget vetünk ennek az egész cirkusznak!

-De nem jutunk be oda.

-Csak bízd rám!

-Hát hogyne...

-Köszönöm a bizalmat!

-Azura, nem akarom hogy bajod essen, fontos vagy nekem!

-Ne félj, nem halok meg!

-Hát ajánlom is!

A falhoz mentünk ahol a lovas eltûnt, tapogattam a falat, de nekem nem jelent meg az ajtó. Már majdnem ott voltam hogy feladom és elmegyek innen, hiába vertem, rúgtam a falba semmi sem történt. Végül utolsót ütöttem a falba ököllel.

-Quod apparet ex aperire.-suttogtam.

Hirtelen kirajzolódtak az ajtó körvonalai, amint megjelent a kilincs azonnal lenyomtam és beléptem oda amit az ajtó rejtett maga mögött. Rögtön mellettem termet a sárkányom, kitapintottam a falon egy fáklyát és Nigrum elé tartottam, õ gyorsan tüzet fújt bele. Intettem Essonak hogy utánozza azt amit én. Elindultunk a sötét folyosón, Esso mellettem lépdelt, mögöttünk a sárkányaink cammogtak. Pár perc séta után egy hatalmas kétszárnyú vas ajtót láttunk meg.

-Et aperire!

Amint kiejtettem a szavakat, az ajtó halk nyirkogással kinyílt. Az ajtó mögött lévõ terembõl fény áradt, nem torpantam meg, határozott léptekkel beléptem a terembe, körben fáklyák égtek, középen egy hosszú márvány asztal kapott helyet, és egy szõnyeg vezetett odáig az asztal elõtt a sötétkék ruhás lovas állt. Kék, vörös, fehér és zöld szín vette körbe. Majd hátra fordult és rám nézett. A kezében lévõ dolgokat letette az asztalra.

-Mit akarsz?-szegezte nekem a kérdést.

-És te?

-Én itt lakom, nem úgy mint ti!

-Tedd vissza a köveket a helyükre!

-Áh...rögtön a tárgyra térsz, ez tetszik!

-Add át a köveket és mindent elnézünk neked!

-Nem!

-És ugyan miért?

-Mert akarom a hatalmat!

-Akkor sem fogod megszerezni!

Elõkaptam a tõrömet és a lovas felé szaladtam.-Fratris!-motyogtam. Majd a lovasra támadtam. Õ feldobta a kezében lévõ köveket amelyek körbe kezdtek forogni majd éles fény áradt szét a szobában. Mikor a fény kihunyt a lovas egy jogart tartott a kezében. Rám nézett majd a jogarral felém ütött, azonnal hárítottam, Esso rögtön mellettem termet, együtt harcoltunk, tökéletes szinkronban, a mozdulataink ugyanolyanok voltak. A lovas meg is lepõdött majd Esso felé csapott a jogarral ami éles fénnyel izzott fel és Esso a falnak esett. Dühösen meredtem a lovasra. Felé szúrtam, õ elhajolt elõle, és közbe támadott, elhajoltam a jogar elõl. Ismét felém csapot a jogarral kivédtem a támadást. Majd kiverte a tõrt a kezembõl a lovas.

-Add fel!

-Soha!

Éreztem ahogy az erõ felgyülemlik bennem. A lovas felé fordultam.-Arma Ascende!-mormoltam. Hirtelen fegyverek halma, tõrök, kardot, nyílak jelentek meg mellettem, majd felemeltem a kezem és a lovas felé repült az összes penge és nyíl, a lovast fény vette körül és elolvadtak a fegyverek. A lovas felém küldött egy fénygömböt, azonnal félre ugrottam, a kezembe kaptam a tõrömet és eldobtam az ellenfelem felé, elsiklott a feje mellett, de az álarcát lekapta, sötétkék hajzuhatag és vakító zöld szemeket láttam, Huon állt elõttem.

-Te?!-kiáltottam.

-Ki más? Mit gondolsz miért voltam olyan közvetlen veled?

-Szemét!-ordítottam, majd megragadtam a mellettem lévõ kõ darabot és Huonhoz vágtam, õ elhajolt elõle.-Terra!-mondtam. Föld darabok jelentek meg mellettem és Huonra mutattam, majd a föld darabok felé repültek, a herceg azonnal elhajolt elõlük. Hozzám vágta a tõrömet, de én elkaptam és felcsatoltam.-Caeli.-ejtettem ki a szót. Hirtelen egy tornádó jelent meg elõttem, ami csak nõt és nõt majd Huonra irányítottam, elkapta majd magába tartotta kis ideig, azt hittem nyertem de éles fény támadt és Huon elõttem állt a tornádóm pedig eltûnt.-képes legyõzni a zsarnok királyt...-jutott eszembe a jóslat.-mert õ csak is õ...-Huonra néztem és újabb szót mondtam.-Ignis!-egy tûz oszlop nõt elõttem amit a hercegre irányítottam, õ maga elé emelte a jogart ami ismét megvédte.- Glacies aqua!-kiáltottam, jég darabok repültek Huon felé, majd egy víz oszlop nõte õt körbe.-Caeli, Terre, Ignis, Glacies aqua quatuor elementis!-ordítottam, ekkor föld vonta körbe a herceg, erre egy levegõ gömb szállt, ami elvette az oxigént a sráctól, majd tûz vonta körbe, egy víz kar kikapta a kezébõl a jogart majd a földhöz vágta, a négy kõ felemelkedett a levegõ majd eltûnt, még a herceget egy jég fal vette körbe.-Prohibere!-miután kiejtettem a szót eltûnt miden Huon körül aki mozdulatlanul feküdt a földön, hozzá léptem és megnéztem van-e pulzusa, nem volt.

Esso ekkor hozzám lépet és szorosan megölet,-Az én erõm a varázslat!-mondtam ki mert már a csata közben rájöttem, majd elájultam, azt még éreztem ahogy Esso a karjaiba vesz és az ajkaival az enyémet keresi, épp megtudtam õt csókolni mielõtt ellepett a sötétség.