Sárkány szárnyakon

Ötödik fejezet

Reggel izgatottan vártam hogy Nigrum felébredjen, és elmesélhessek mindent neki. Persze nem akartam felkelteni ő pedig az istenért sem akart felkelni korán. Én pedig igen csak türelmetlen vagyok így muszáj volt elütnöm az időt valamivel. Gyorsan felöltöztem és kimentem a kertbe. Sétálgattam és még mindig a királyságok előtt álló problémán gondolkoztam.

-Tényleg történhet ilyesmi? Valaki tényleg ennyire hatalom éhes? Valaki tényleg ennyit kockáztat?

Teljesen bele feledkeztem a gondolataimba észre sem vettem mikor a nevet kiáltotta valaki.

-AZURA!!!

Mikor megismételte az illető a nevemet és már hangosabban akkor a hang irányába fordultam. Esso kiáltotta a nevemet.

- Hát te mit keresel itt?-léptem oda hozzá.

-A szüleid összehívták az uralkodókat, apám engem is elhozott. Épp az előbb voltam kihallgatáson, miután elmondtam amit láttam kiküldtek.

-Bezzeg engem nem hívattak.

-A szüleid mindent elmondtak már!

-Remek! Bezzeg minden infót tőlem tudnak! Persze még tegnap kutattam és ráakadtam pár új információra. Nekem legalábbis újak voltak!

-Mesélj!

Elhadartam mindent Essonak a tegnap estéről, a könyvről és tartalmáról. Esso öt különböző arcot vágott amíg meséltem. A végén egy mondatot füzött hozzá.

-Na irány nyomozni!

-Szerinted erre én nem gondoltam már?-kérdeztem enyhe élel a hangomban.

-Csak hangosan kimondtam a gondolatidat pöttöm!-mondta majd összeborzolta a hajamat.

A sárkányok megjelentek mellettünk. Letérdeltem és átöleltem a sárkányom nyakát.

"-Jó reggelt kis álomszuszék!"

"-Szia hercegnő."

-Van egy ötletem!-álltam fel.

-És mi lenne az?

-Kezdjünk el már ma a nyomozást, menjünk akár már most el!

-Tetszik az ötlet Azura!

-Egyébként te láttál üzenetet a vöröstónál a hegyeken?

-Nem, de annyit hallottam hogy te láttál a tavatokon és hallottam is szerencsére mi volt az!

-Akkor hozom a nyerget és menjünk a tóhoz!

- Rendben!

Beszaladtam a palotába és a sarkamban jött velem Nigrum is. Gyorsan eljutottunk a szobámba. Két perc alatt felnyergeltem Nigrumot és felpattantam rá. Az erkélyen keresztül gyorsan kijutottunk a kerthez. Nem szálltunk már le. Esso is gyorsan felült Ignisre, és csatlakoztak hozzánk a levegőben. A tó felé fordítottuk a sárkányokat és elindultunk.

-Ha oda érünk mit kell majd keresnünk?-kérdezte Esso.

- Hát majd ha odaérünk meglátjuk nekem is kellet némi idő mire leeset hogy lehet egy üzenet van a jégben.

-Szóval csak kövessünk?

-Körülbelül.

Mikor megláttam a tavat megállítottam Nigrumot és vetettem újra egy pillantást a tóra felülről majd gyorsan zuhanó repülésben utolértük Essoékat és közösen landoltunk. Leszálltunk a sárkányokról és ismét elindultam ugyanúgy árgus szemekkel a tó körül mint a múltkor. Kis idő után észre vettem valamit.

-Gyertek! Itt van valami!

A cipőm mellett egy kis darab csillogó kék valami volt. Felvettem a földről és megmutattam a többieknek.

- Mi ez?-nézet rám majd a kezemben lévő kék cuccra Esso.

-Szerintem az egyik rettenthetetlen kő egy darabja.

-De hát a kövekből miért esne le egy kis darab is akár?

-Ezt látod nem tudom én sem!

-Erről nem írt a könyv mi?

- Hát erről pont nem!

Zsebre vágtam a kék kis dolgot majd tovább kutattunk. Nigrum mellettem eltüsszentette magát. Na már most ha egy sárkány tüsszent akkor azzal tűz is jár. Ahova tűz került a földre ott egy kis mélyedés jelent meg.

"-Nigrum! Tüzet a talajnak ott ahol már kapott!"

"- Máris!"

A sárkányom elkezdete tűzzel bombázni a földet elég nagy ívben. Ignis viszonylag gyorsan csatlakozott Nigrumhoz. Mikor a sárkányok végeztek, a föld megnyílt és egy lépcső jelent meg a föld belsejébe. Én voltam az első aki megindult a lépcsőn és elindult lefelé. Nigrum azonnal követett és utánunk jött Esso és Ignis. Mikor leértünk a lépcsőn kitapintottam a falon egy fáklyát. Leemeltem és a sárkányom szája elé emeltem ő pedig tüzet lehelt bele, Esso is utánozta a mozdulhatott majd most hogy fény gyúlt érzékeltük hogy egy alagútban állunk. Engem a kíváncsiság hajtott és azonnal indultam is. A többiek ide is követtek. A falakat figyelve észre vettem hogy ugyan az a történet van a falba felkarcolva mint amit olvastam. A folyosó végén egy sima ajtó volt. Essoval nekiveselkedtünk majd sikerült kinyitni. Egy óriási terembe kerültünk ahova fény sütött be. Felnéztem és megláttam a jeget. Majd visszanéztem a terembe. Középen egy kis lépcsőn állt egy kis asztalszerûségen egy ezüst színű hosszú valami állt aminek a tetején egy tálca volt amin nem volt semmi.

-Gondolom itt volt a mi rettenthetetlen kövünk.-motyogtam.

-Igazad lehet.

-Szerintem menjünk vissza egy üres teremen nem sok újat lehet látni!

-Menjünk!-bólintott Esso.

Kiléptünk a teremből és visszamentünk a lépcsőkhöz. Feltettem az első fokra a lábam majd beomlott a kijárat. Esso azonnal megragadta a karomat és elhúzott a lépcsőtől. Át ölelt és így a testével védett a kövektől. A sárkányaink azonnal körbe álltak minket, kitárták a szárnyaikat és ők is minket védtek a kövektől. Mikor minden kő megállapodott egy hejen és elmúlt a sokkhatásom megszólaltam.

-Itt ragadtunk!-mértem fel hangosan a helyzetet.