Sárkány szárnyakon

Második fejezet

Este természetesen sötétedés után értünk haza. Mikor elöszőr jöttem ilyen későn a szüleim alaposan össze is szidtak a viselkedésem miatt, végül kiegyeztem velük, undorító alku volt de hát nem sok választásom volt. A késő esti kijárásomnak az engedélyét úgy szereztem meg hogy megígértem minden bálon részt veszek amit a szüleim tartanak. Hát igen, rólam azt tudni kell hogy a bálokat nagyon utáltam mindigis a habos-babos ruhákkal együtt amit természetesen ezeken az alkalmakon fel kellet vennem! De mint említettem alig volt választásom, szóval bele mentem és utáltam az egészet de a szüleim miatt minden borzalmas rendezvényüket végig mosolyogtam.

Halkan felsurantunk a szobámba Nigrummal. Beléptem a szekrényem mellett lévő fürdőmbe és gyorsan letusoltam majd felvettem a pizsamám és visszamentem a szobámba. Nigrum már a földön pihent. Felkapta a fejét amint ismét visszatértem hozzá. Leültem mellé és neki dőltem.

"-Szerinted mikor lesz megint puccos időpazarlás?"

"-Fogalmam sincs Nigrum!"

"-Holnap meglátogatjuk Essot és Ignist?"

"-Persze, amúgyis pár napja találkoztunk velük!"

Essot és Ignist mindketten születésünk óta ismerjük. Esso az én legjobb barátom. Szőkés vörös haja van és kék szemei, sokkal magasabb nálam ezért "pötömnek" hív sokszor, bár legyünk őszinték, a fiúk többsége magas. Szóval jobb hogy Esso a magasabb és nem én. És Ignis Esso sárkánya. Ő egy vörös sárkány enyhe sárgás átmenettel. Esso a Nyugatikirályság királyának fia. Kicsit még simogattam Nigrumot majd miután elaludt én is megcéloztam az ágyamat.

Reggel az egyik cseléd hozzot reggelit nekem és halat Nigrumnak. Miután megettünk mindent.(Én tortát és tejet, Nigrum pedig a halacskáit.) Gyorsan felöltöztem a sárkánylovas ruhámba és kitártam az erkélyemre vezető ajtót, feltettem Nigrumra a nyergét és felpattantam, majd kimentünk az ajtón és a levegőbe emelkedtünk.
Lenéztem az alattunk elterülő királyságra. Nem volt sok lovas még az utcákon, visszafordítottam a figyelmemet az égre. Csináltunk Nigrummal pár trükköt, pördültünk párat a levegőben, zuhanórepülésben átszáguldottunk a felhőkön majd mielőtt elértükvolna a talajt gyorsan ismét vissza repültünk a magasba. Mikor Nigrum kicsit lefáradt akkor csak simán lebegtünk. Pár óra repülés után elis értük a Nyugatkirályság határát, megláttuk a palota tornyait. A palota vörös színű volt. Hatalmas kert vette körül rengeteg sárga és narancssárga virággal.

"-Hol kéne leszállni?"

"-Hát nem is tudom Azura..."

Mielőtt végleg eldönthetük volna hova landoljunk Esso és Ignis mellettünk termettek.

-Sziasztok!-hallottam meg Esso hangját.

Gyorsan megfordítottam Nigrumot. Ott lebeget előttünk Ignis és Esso. Esso ma vörös ruhát vett fel, az ő "jele" nem látszott ki a ruha alól mert a karján volt, egyébként egy lángnyelvet kapott Ignistől.
A két sárkány örült, hogy láthatja egymást és én is örültem Essonak.

-Merre menjünk?-tette fel a nagy kérdést Esso.

-Vöröstó?

-Oké, aki később ér oda az a lágytojás!

Esso nem is várta meg hogy mellé repüljünk és egyenlő esélyekkel induljunk. Persze Nigrum volt az egyik leggyorsabb sárkány így párperc alatt nem csakhogy beértük őket de még le is hagytuk őket. Pik-pak odaértünk a vöröstóhoz. Azért hívjuk így a helyet mert négy piros hegy veszi körbe. Ahogy megpillantottuk a vöröshegyeket nem hittem a szememnek. A hegyek elvesztették régi rikító piros színüket, már csak halványan lehetett látni a színüket. Amint Essoék mellénk értek ők is aggódva meredtek a hegyekre.

-Mi történhetet?

-A hegyben van a Nyugatkirályság egyik legnagyobb mágia forrása úgy tűnik történt valami.

-Ez nem hangzik jól!-mondtam kétségbeesve, minden királyságnak volt egy főbb mágia forrása, hisz a világunkban a mágia elengedhetett dolog. Ha valahol megcsappan az komoly baj mert ennek sosem volna szabad bekövetkeznie. És ha egy királyságban ez történik akkor a többiben is meg fog.

-Visszamegyek és szólok apámnak! Ne haragudj hogy most nem tudtunk együtt tölteni több időt!

-Semmi baj, jobb ha én is haza megyek és megnézem otthon történt-e valami.

Gyorsan elváltunk egymástól és mindketten hazafelé vettük az utat. Nigrum gyorsan repült minden erejét beleadva, neki is épp olyan fontos az otthona mint nekem!