Sárkány szárnyakon

Hatodik fejezet

Mivel ott ragadtunk a föld alatt azonnal elkezdtem azon gondolkozni hogy hogyan fogunk kijutni. De nem volt lehetőség. A köveket eltüntetni az útból nem igazán lett volna jó ötlet, mert akkor holnap estig is itt lennénk, más megoldás kelet. Vissza sétáltam Essoval a terembe.

-Szerinted ha az üveget ami itt van-mutattam fel a felettünk lévő vízre amit egy üvegfal zárt el tőlünk.-kitörjük vagy robbantjuk előbb megfulladunk minthogy kijutnánk?

-Lehet, most mondanám hogy próbáljuk meg de ilyen esetben nem akarok az életemmel játszani.

-Igen ebben teljesen igazad van. Menjünk vissza a sárkányokhoz.

Visszabattyogtunk és leültem Nigrum mellé és a testének dőltem.

"-Na? Valamit találtál?"

"-Semmit."

"-Pedig neked mindig sikerül minden!"

"-Van hogy már én sem tudom mit kell tenni."

Mikor már jó sok idő eltelt kezdtem feladni a reményt hogy valaha is kijutunk. Mivel úgyis annyi időnk volt elkezdtem gondolkozni azon hogy mit jelenthet Nigrum ereje. Többször is felidéztem az emléket de nagyon nem tudtam összekötni a latin szavakkal és mondatokkal teli könyvet a sárkányom képességével ami az enyém is. Majd azon kezdtem gondolkozni miért latin? Nem is tudok latinul. Utáltam mikor tanácstalan voltam, és most szinte mindenben az voltam. Szörnyű érzés. Majd magam se tudom mi történt és hogyan történt de megszólaltam,
ráadásul latinul.

-Si omnes exitum fore facilius!

Miután kiejtettem a szavakat kék fény villant és egy nyíl rajzolódott ki elöttem ami egyenesen mutatott előre.

-Mit csináltál?-kérdezte Esso.

-Mondtam egy mondatot.

-Aha.

-Szerintem kövessük a nyilat.-mondtam majd felültem Nigrum hátára.

Esso is felült a maga sárkányára. A nyíl pedig megindult előttünk. Fogalmam sem volt hova visz és mi fog történni de úgy éreztem sikerült megtalálnom a kiutat.

A nyìl a termet át szelve belefúródót az asztalka mögött a falba. Nigrum azonnal rálőtt egy tű golyót és egy ajtó került elő ami ki is tárult azonnal. A nyíl eltünt de Nigrum bevágtatott a sötétben. Persze ő látott a sötétben. De Ignis például nem. Szóval nekem kellet kiabálni.

-Ignis! Ignis! Ignis!-ezt kiabáltam míg ki nem értünk egy tisztásra. Tulajdonképpen egy barlangból jöttünk ki, ami a tó mellett volt a közelben. Essoval összenéztünk és már tudtuk is mit akar a másik, haza menni pihenni és persze erről senkinek sem beszélünk!

Mikor haza értem már szerencsére vége volt az uralkodok közötti gyűlésnek. Persze úgy éreztem magam mintha kimostak volna olyan fárat voltam. Gyorsan lezuhanyoztam és végig dőltem az ágyon. Nigrum mellettem feküdt le a szőnyegre. Nem is tudom mikor de valamikor elaludtam.

Éjszaka vagy inkább már hajnal felé felébredtem és felültem az ágyban. Magam mellé néztem és nem láttam sehol Nigrumot. Kimásztam az ágyból és átkúttam a szobámat és az erkélyt. Nigrum még mindig nem volt sehol. Kimentem a folyosóra és elindultam a konyha felé. Mivel eszembe jutott hogy Nigrum tegnap alig evett valamit. Benyitottam a konyhába és megláttam a sárkányom a halas dobozban matatni. Hatalmas kő eset le a szívemről hogy nincs semmi baja azon kívül hogy éhes. Gyorsan elhúztam a ládától és bűnbánóan ránéztem, ő pedig elmosolyodott. Nagyon cuki volt. Majd visszabatyogtunk a szobámba. Nigrum lefeküdt a padlóra én pedig nekidőltem. Betakart a szárnyaival majd lehunytam a szemeimet és elaludtam.