Sárkány szárnyakon

Kilencedik fejezet

Másnap úgy döntöttünk meglátogatjuk egy másik jóbarátunkat. Wamat és Caelit. Wama állt mellettem mikor arra vártunk hogy kikeljenek a sárkányok a tojásból, együtt izgultunk és utána is tartottuk a kapcsolatot. Bár ez nehéz volt hiszen ő meg a Keletikirályság királyának lánya. Világoskék haja van és kék szeme. A sárkánya pedig ugye hasonlóan néz ki mint ő, világoskék pikkelyek és kék szemek. Bár az apja alig engedi ki a palotából, azért velem el szokták engedni.

Nigrummal leszálltunk a szobája erkélyén és benyitottam a szobájába. Még aludt de Caeli azonnal felkapta a fejét és hozzám szaladt. Megsimogattam a fejét majd a barátnőm ágyához sétáltam és megráztam.

-Ébredj Wama!

-Mi az?-motyogta.

-Én vagyok, Azura!

- Szia!!!!!-ült fel azonnal.-Mit keresel itt?

-Hogy színt hozzak az életedbe!

-Hova megyünk?

-El innen!

Wama rögtön kipattant az ágyból és eltûnt a szekrényében a sárkányok meg ledőltek a földre pihenni. Közben észrevettem hogy Wama szobája kicsit megváltozott, az ágy a szekrény, az asztal, ugyan ott állt ahol legutóbb csak a fal lett fehérről kékre. Wama megjelent előttem a kék sárkánylovas ruhájában, felültem Nigrumra, Wama gyorsan felnyergelte Caelit és a levegőbe emelkedtünk. Szárnysegéd alakzatban repültünk. Mi mentünk Nigrummal kicsit előrébb mint Wamáék. Míg repültünk meséltem neki is Huonról, a bálról, arról hogy a világunkból a mágia lassan el is tűnhet.

-Egyébként hova megyünk Azura?

-Õsszinten? Fogalmam sincs!

Elnevettük magunkat. A felhőrégen át hirtelen egy tűz csóva repült át. Nigrum rögtön arrébb repült nehogy eltalálja. A tűz után egy sárkány jelent meg, egy lovassal a hátán.

-Te!-sziszegtem.

Azonnal felismertem azt aki megtámadott még tegnap. Azonnal felálltam a nyeregből és elővettem két tőrt. A lovas azonnal rám lőtt egy nyílvesszőt. A tőrömmel gyorsan kivédtem. Wama is felállt a sárkányán és harcra kész volt ő is. Az ellenséges lovas lelökött Nigrumról és míg zuhantunk egy karddal rám támadt. Azonnal hárítottam. Csikorogtak a fegyverek mikor egymáshoz értek. Hárítottam majd rögtön támadtam is. Gyorsan zuhantunk lefelé míg harcoltunk. Pont mikor kivertem az ellenfelem kezéből a kardját akkor értem a földhöz nagyon közel Nigrum azonnal elkapott.

-Egyszer úgyis megöllek kiválasztott! Egy ostoba jóslat nem fog megvédeni!-kiáltotta az ellenséges lovas.

-Milyen jóslat?-éretlenkedtem.

De a lovas addigra már elrepült. Wama azonnal mellettem termet.

-Jól vagy?

-Persze.

Vissza kísértük Wamát. A szülei már vártak rá és szigorú pillantást vetettek rá. A levegőben elköszöntünk és Nigrummal elhúzzuk a csíkot.