Sárkány szárnyakon

Tizedik fejezet

A kastélyban nem tudtam mit kezdeni magammal. Egyszerûen csak az járt a fejemben amit a lovas mondott. A szüleim sohasem beszéltek nekem semmilyen jóslatról, voltaképpen soha semmirõl! Magam nyomoztam ki mindent. Most sem volt ez másképp. Nigrummal mikor már mindenki aludt elmentünk ahhoz a szobához ahol a szüleim mindent amit tudtak elzártak elölem. Lenyomtam a kilincset majd benyitottam a szobába. A szobában amint beléptem a fáklyákban tûz lobbant. Halkan bezártam az ajtót miután Nigrum is bejött. Rengeteg polc volt a szobában. De a szoba közepén egy állvány állt, rajta egy fehér gömbbel. A gömbhöz sétáltam és a kezembe vettem, képfoszlányokat láttam a gömbben. Embereket és sárkányokat.

"Mi az?"

"Nem tudom!"-válaszoltam.

A gömböt forgattam a kezemben hogy rájöjjek mi lehet. Hirtelen kiesett a kezembõl, és már nem tudtam megfogni, csörömpölve széttört a padlón. A gömb maradványaiból fehér füst szállt fel majd az képfoszlányok ismét megjelentek. Apámat és anyámat láttam egy öreg nõvel, akin piros ruha volt és egy kristálygömbre tette a kezét.

Amint a gyermekük megszületik a jóslatot õ fogja valóra váltani!-mondta.

Nem lehet hogy õ legyen az!-aggodalmaskodott anyám.

De hát tudják hogy szól a jóslat! És jõ az kinek sárkánya hófehér és szeme oly lila mint az ég. Õ lészen ki majd képeségeivel minden rendbe tesz, mert õ csak is õ, képes legyõzni a zsarnok királyt hogy békét hozzon a lovasokra és a sárkányokra.-szavalt a nõ.

A szobára homályba borult majd a füst szerte foszlott. Pár pillanatig csak álltam és bámultam oda ahol az elõbb még a füstben láttam a jelenetet. Majd megráztam a fejem és Nigrumra néztem.

"Én?"

"Hát úgy tûnik..."

"De ha én ezt nem vállalom?!"

"A jóslatokat nem vállalni kell hanem teljesíteni!"

"A sárkány tojásra!"

"Szerinted még milyen rejtett kincseket találunk?"

"Nekem most valahogy már nincs kedvem itt maradni! Ne haragudj, de ígérem máskor visszajöhetünk még!"

"Jó, nekem megfelel!"

Kinyitottam az ajtót és kiléptem, Nigrum gyorsan mellettem termet, majd bezártam az ajtót.-Miért én?-kérdeztem meg magamtól ötször míg a szobámig el nem értünk. Egész este nem jött álom a szememre, reggel azonnal kipattantam az ágyból, és visszamentem a titkos szobához.