Tizenegyedik fejezet

117 40 1
                                    

Mikor ismét a szobában voltam alaposabban elkezdtem körülnézni mint a múltkor. Találtam két ugyan olyan tõrt. Mindkettõ ezüst volt, csak a markolatukon volt különbözõ színû kõ. Az egyiken egy fekete kõ volt, a másikon egy kék. A két fegyvert felcsatoltam az övemre majd tovább nézelõdtem. Találtam még egy csomó tekercset, amiken írások, térképek voltak. Ezek annyira nem kötöttek le. Találtam még egy könyvet aminek az volt a címe hogy a sárkányok élete, tetszett a könyv címe így a kezembe vettem hogy majd elolvassam. A továbbiakban semmi különlegeset sem találtam, nyakláncok, amulettek, és sima fegyverek voltak. A könyvvel és a tõrökkel kimentem a szobából és a sajátomba siettem. Nigrum már fent volt szerencsére. A könyvet ledobtam az ágyra és gyorsan felnyergeltem Nigrumot.

"Hova megyünk?"

"Essohoz!"

Nigrumnak nem mondtam el miért megyünk Essohoz, de õ sem kérdezett többet, kiszálltunk az erkély ajtón és a Nyugatikirályság felé.

Út közben Essoék elrepültek mellettünk így gyorsan beértük õket. A sárkányok egyhelyben lebegtek a levegõben én pedig elõhalásztam az egyik tõrt amit elhoztam.

-Tessék, ez a tiéd!-dobtam át Essonak a kék köves tõrt.

-Köszönöm, de miért kaptam ezt?

-Csak úgy, nézd nekem is van egy ugyanolyan!-emeltem fel az én tõrömet.

A tõr a kezemben és fehér fényt kezdett árasztani magából, Esso tõre is ugyan ezt csinálta. Hirtelen lecsukódott a szemem, és mindent betöltött a fehér fény. Mikor kitisztult elõttem a kép egy kovácsmûhelyben álltam. A kovács egy üllõn püfölt egy vasat. Egy lány állt elõtte és egy tõrt tartott kezében, azt a tõrt amit én tartottam meg. A lánynak szõke haja volt és kék szemei.

-Tud csinálni neki egy párt?

-Drága lesz az!-mormogta a kovács.

-Az nem baj, csak legyen egy tökéltes mása ami a testvér fegyvere!

-Hagyd itt a tõrt és gyere vissza holnap!

A lány a kovácsnak átadta a tõrt. Majd a kovács mûhely sötétbe borult. Mikor a kép újra összeállt elõttem egy csata mezõn álltam, mellettem állt a lány akit a mûhelyben láttam. Állt mellette egy fekete hajú, zöld szemû srác aki azt a tõrt szorongatta mint amit Essonak adtam.

-Fratris!-kiáltott fel a lány.

-Fratris!-kiáltotta a srác is.

A penge a kezükben felvillant majd a fiatalok szeme is fehéren felragyogott és rátámadtak az ellenségre, ugyan úgy mozogtak mint a másik. A kép ismét elhomályosult majd a szemeimet is kinyitottam. Essora néztem.

-Te is azt láttad mint én?

-A kovácsot és a harcmezõt?-kérdezte.

-Akkor igen.

-Mi volt ez?

-Lehet ez tõrök története.-találgattam.

-Lehet.

Sárkány szárnyakon Where stories live. Discover now