Fehér sikló - Így neveld a sárkányodat fanfiction

Halloweeni különkiadás

— Hisz' épp ma van halloween napja! — csapta össze a tenyerét Lys.

— Mondd már el, mi ez helóvíg-izé.

— Halloween — korrigált a felesége. — Ti, vikingek tényleg nem ismeritek ezt az ünnepet?

— Amint látod — tárta szét a karját Eret.

— Ezen sürgősen változtatnunk kell — dörzsölte a tenyerét Lys. — A halloween a másik világban egy nagyon is népszerű ünnep. Nem is lehetne jobban zárni az októbert, mint egy jó kis halloweeni partival! Megyek is Hablatyhoz, engedélyt kérek tőle, hogy a vikingeknél is bevezethessük ezt a hagyományt — ecsetelte lelkesen, és már indult is.

— Hé, hé, hé — várj! Mióta kérsz te engedélyt Hablatytól bármire is? — kérdezte megütközve Eret. — Egyáltalán, mióta kérsz te engedélyt bárkitől?

— Igazad van — tűnődött Lys —, ez sohasem akadályozott meg. Hablatynak valószínűleg egyébként sincs ideje ilyenekkel foglalkozni. Lekötik az unalmas főnöki teendők — fintorgott.

— Te is tudod, hogy ez nem igaz. A családra mindig szakít időt. Mellesleg, ő szereti a főnökséget.

— Ki gondolta volna, hogy így belejön, mi? — vigyorgott büszkén Lys. — Még ő maga se hitte. De apának igaza volt vele kapcsolatban, a kezdetektől. Tényleg erre született — merengett. — Na, megyek, vár rám egy mulatság megszervezése.

— Veled megyek — ajánlkozott Eret. — Egyedül nem boldogulsz, kell a segítség.

— Tényleg elkél — bólogatott Lys. — Hívjuk a srácokat is! De előbb takarítsuk le magunkról a kormot.

— Rendben. Aztán összecsődítem a bandát, te pedig menj, tedd meg a szükséges előkészületeket. A nagycsarnoknál találkozunk.

A lány puszit nyomott férje arcára.

— Imádlak.

— Van is miért — vigyorgott magabiztosan Eret.

— Azért ne bízd el magad — ütötte vállba Lys, és miután alaposan leporolta magát, hamarosan már falu utcáin száguldott.

— Jó reggelt, Lys! — köszönt rá egy viking.

— Jó reggelt! — rikkantotta futtában a lány.

— De sietős neki ma reggel — hüledezett egy másik.

Lyst a falu egyik legjobb gyógyítójaként (nem mellesleg pedig a törzsfő nővéreként) mindenki ismerte, így gyakran irányult rá a közfigyelem. A lány futott és futott, míg végül a nagycsarnok előtt egy dús, vörös szakállba és a hozzá tartozó méretes pocakba ütközött.

— Lys? — Termetes Pléhpofa csodálkozva nézett lánya arcába. — Mi ez a nagy rohanás? Máskor nézz az orrod elé.

— Apa! — örült meg Lys, és szoros ölelésbe zárta a vikinget. — Jó reggelt. Ó, szia anya — vette észre az apja jobbján ácsorgó sudár termetű, hosszú barna hajú nőt, és tüstént karjaiba zárta.

— Hogy van az én kis harcos gyógyítóm? — simogatta a lánya haját Valka. — És a csodaszép sárkányod hol marad?

— Százszorszép még nem tért vissza az éjjeli vadászatáról. Majd később csatlakozik.

— Miben sántikálsz, lányom? — fürkészte gyanakodva Pléhpofa.

— Én ugyan semmiben! Honnan veszed ezt, apa?