Lysande Haddock árvaházban nőtt fel, így egész életében ott lebegett a feje fölött a kérdés: Ki is ő valójában, hová tartozik?
A huszonhárom éves lányt csupán különös, sárkány alakú medálja emlékezteti múltjának egy apró töredékére, valamint különös...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az elkövetkezendő hetekben Lys remekül beilleszkedett a többi viking közé. Már úgy ismerte a szigetet és környékét, mintha mindig is itt Hibbanton élt volna.
Hablattyal és Valkával beutazták a szigetvilágot. Öccse és anyja mindent megmutattak neki, amit eddig felfedeztek, és a sárkányok megismerésében is segítettek a lánynak. Lys igazán tehetséges volt — bár azért nem ért Valka és Hablaty nyomába. Apjához hasonlóan, elsősorban ő is inkább harcos-lélek volt. Ettől függetlenül sokat tanult a sárkányokról, és remekül kijött velük. A csodálatos lények egytől-egyig barátságosan viszonyultak hozzá.
Százszorszéppel való kapcsolata viszont épp olyan különleges volt, mint anyja és öccse köteléke a sárkányaikkal. A lány ezt azzal magyarázta magának, hogy minden embernek kizárólag egy sárkány, és minden sárkánynak csakis egy ember lehet a megfelelő társ. Ha egymásra találnak, akkor alakul ki ez a fajta megmagyarázhatatlan harmónia. Olyasmi ez — gondolta Lys —, mintha az ember önmagát látná a sárkányban. A lelke a másikénak a tükre, és kiegészítik egymást. Elképzelését megerősítette a megfigyelése, miszerint amióta apja ismét rátalált Tornádóra, köteléke a sárkánnyal tökéletes volt. Igaz, Fejtörővel is jól megvoltak, de azért mégiscsak Tornádó volt a legmegfelelőbb sárkány Pléhpofa számára. Lys azt is látta, hogy Eretnek viszont Fejtörő a legjobb.
Apropó, Eret... pár hét alatt a lehető legtöbb időt töltöttek együtt Lys-zel, és remekül megvoltak. Egyre jobban megkedvelték egymást.
A lány Gothihoz is sokat járt, és kiválóan haladt a tanulással. Az öregasszony átadta a gyógyítással kapcsolatos tudását és tapasztalatait, Lys pedig új dolgokat tudott mutatni neki, mint például az újraélesztést. Azon felbuzdulva, hogy apját egyszer már sikerült megmentenie vele, az újraélesztés módját minden vikingnek megtanították a faluban. Lys, Gothi, Hablaty, Pléhpofa, Valka és mindenki más úgy gondolta, hogy hasznos tudás lehet ez az emberek számára, és még az is lehet, hogy további életeket menthetnek vele. Ezenkívül Lys az alapvető elsősegélynyújtást is elmagyarázta az embereknek, így már ezt is tudták alkalmazni, ha szükség volt rá.
A falunak jól jött, hogy érkezett egy fiatal gyógyítótanonc, aki nem volt néma, így pár alapdolgot meg tudott tanítani az embereknek, és nem kellett minden apróságért Gothihoz rohangálni. Nem mintha bármi baj lett volna az idős asszonnyal — őt továbbra is ugyanúgy tisztelték és szerették, mint azelőtt. Mivel azonban csak írni tudott, és mindezt ősi nyelven tette, kevesen voltak, akik el tudták olvasni. Így nem igazán volt lehetőség arra sem, hogy Gothi az egész falunak megtaníthasson valamilyen gyógyítási technikát.
Lysnek köszönhetően tehát a faluban fellendült az egészségügy. Maga a lány is hatalmasat fejlődött gyógyítás terén. Remekül ment neki, mintha csak erre született volna. Gothi elismerősen biccentett, valahányszor a lány sikeresen végrehajtott egy-egy feladatot.
Persze Lys nem csak a gyógyítással foglalkozott — Pléhpofával is napi szinten edzett. A lánynak sok mestere volt már élete során a különböző harcművészetekben, de meg kellett állapítania, hogy apja a legkiválóbb harcos, akivel valaha találkozott. Lys mindig tisztelettel nézett rá — őszintén csodálta Pléhpofát, és nagyon sokat tanult tőle.
