Lysande Haddock árvaházban nőtt fel, így egész életében ott lebegett a feje fölött a kérdés: Ki is ő valójában, hová tartozik?
A huszonhárom éves lányt csupán különös, sárkány alakú medálja emlékezteti múltjának egy apró töredékére, valamint különös...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hablaty és Fogatlan lélekszakadva repültek a kikötőhöz, ahová a látogatók érkeztek. A fiatal törzsfő nem kicsit volt ideges. Úgy sejtette, Drákó Vérdung lehet a háttérben — esetleg máris visszatért bosszút állni. Ám amikor ereszkedés közben észrevette a nagydarab, vörös szakállas embert, kis híján leesett a sárkányáról. Szerencsére Fogatlan megoldotta a helyzetet, és stabilan landolt. Hablaty úgy nézett az előtte álló vikingre, mint aki kísértetet lát.
— Szervusz, fiam — szólalt meg Termetes Pléhpofa.
— Apa... tényleg te vagy az? — Hablatynak könny szökött a szemébe.
— Most már minden rendben, fiam — Pléhpofa megölelte Hablatyot, és büszkén megveregette a vállát. — Tudtam, hogy győztetek.
— Biztos nem álmodom? — csípte meg magát Hablaty.
— Nem, nem álmodsz, fiam. Bár hozzád hasonlóan én is azt hittem, hogy a Valhallában vagyok, amikor magamhoz tértem.
— De hát, láttuk, hogy meghaltál...! Még temetést is rendeztünk neked, és most mégis élsz. Hogy lehetséges ez?
— Az életemet neki köszönhetem — Pléhpofa a mellette álló Lysre mutatott.
Hablaty eddig annyira el volt foglalva apja csodával határos visszatértével, hogy észre sem vette a mellette álló vörös hajú lányt.
— Üdvözöllek itt, nálunk — köszönt zavartan Hablaty. — Én Hibbant-sziget törzsfőnöke vagyok, Hablaty Haddock. Bárki is vagy, a legnagyobb örömmel látunk itt. Nem tudom, mit csináltál, vagy hogy csináltad, de nagyon hálás vagyok, amiért megmentetted az apámat.
— Sokat Hallottam rólad, Hablaty Haddock — mosolygott huncutul Lys —, de te már biztos nem emlékszem rám. Lysande Haddock a nevem.
Hablatynak leesett az álla.
— Haddock...? Te is egy Haddock vagy? De hát... akkor családtag vagy! És azt mondod, találkoztunk már?
— Fiam, nézz Lysre, aztán énrám — mondta Pléhpofa. — Nem tűnik fel valami?
— De. Hasonlít rád, de hát..
— Emlékszel még, amikor egyszer, kisebb korodban említettem neked, hogy volt egy három évvel idősebb nővéred, akit elragadtak a sárkányok, nem sokkal azelőtt, hogy anyádat is elvitték?
— Igen, emlékszem, de... nem mondod, hogy...
— De, bizony. Ő az.
— Micsoda?! De hogy...? Mi? Hogyan...? Valaki adna végre valami magyarázatot erre az egészre? Mert én már semmit nem értek.
— Nyugi, Hablaty, apával mindent elmagyarázunk — nyugtatta Lys, azzal Pléhpofával együtt mesélni kezdtek. Mindent elmondtak Hablatynak, amit csak tudtak — hogy hol volt eddig Lys, hogy került ide és talált rá Pléhpofára, és hogyan mentették meg Százszorszéppel.
