Lysande Haddock árvaházban nőtt fel, így egész életében ott lebegett a feje fölött a kérdés: Ki is ő valójában, hová tartozik?
A huszonhárom éves lányt csupán különös, sárkány alakú medálja emlékezteti múltjának egy apró töredékére, valamint különös...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lys az őt közrefogó őrök szorításában állt a fedélzeten, és nézte, ahogy a gnúvad lassan visszamerül a vízbe.
— Lenyűgöző fenevad, nemde? — szólalt meg Drákó, amikor észrevette, hogy a lány a tengert bámulja.
— Az. — Lys továbbra is megbabonázva figyelte a sárkány által keltett levegőbuborékokat a vízfelszínen. — Fantasztikus. A sárkányok csodálatos lények.
— Na, persze — horkantott gúnyosan Drákó. — Pontosan olyan vagy, mint a családod többi tagja. Ti, Haddockok, meg az összes bolond hibbant-szigeti mind mániákus sárkányimádók vagytok.
— Te pedig megrögzött sárkánygyűlölő, ha nem tévedek — vágott vissza Lys.
— Eltaláltad — nézett rá lekicsinylően Drákó. — Ti csak szeressétek őket! Én uralkodni akarok felettük.
— De miért? — szegezte neki a kérdést Lys. — Ők nem csupán pusztításra termett élő fegyverek, mint aminek te látod őket... érző lények! És ha az ember elnyeri egy sárkány bizalmát, megbonthatatlan és örökre szóló kapcsolat alakul ki köztük! Ez az egyik legjobb dolog, ami csak létezhet! Sokkal többet ér barátságot kötni a sárkányokkal, és igazi, hű társaknak lenni, mint lenyomni őket, és alsóbbrendű lényként, sőt, puszta eszközként tekinteni rájuk. Felfordul a gyomrom attól, amit művelsz!
— Én viszont — búgta mezesmázosan Drákó —, a te szenvedélyes sárkányvédő monológodtól hányom el magam mindjárt. Amint látod, sajnálatos módon nem értünk egyet. Milyen nagy kár...
— Te sajnálhatod — jelentette ki dacosan Lys. Tiszta, kék szemeiből jéghideg gyűlölet áradt a férfi felé. — Nem tudod, miről mondasz le.
— Egyszer az öcséd is megpróbált meggyőzni — röhögött kárörvendően Drákó. — Tudod mi lett belőle? Apátok halála.
— És a te veszted — tette hozzá Lys. — Ismerem a történetet — húzta ki magát. — De apám végül túlélte — hála Százszorszép ösztöneinek és az én orvostudományomnak.
— Valóban láttam Termetes Pléhpofát, de nem tudtam mire vélni a megjelenését. Halottnak kellett volna lennie — töprengett Drákó.
— Valóban az volt. De megnyugtathatlak, amit láttál, nem csak illúzió volt — a lány elégedetten elvigyorodott. — Az apám nagyon is él.
— De mégis hogyan...? — Drákó kíváncsian fürkészte a lányt és sárkányát.
— Megmondtam, hogy gyógyító vagyok — válaszolta magabiztosan Lys. — A járványt is én fékeztem meg.
— Szóval te voltál... — értette meg a férfi. — Hogy csináltad?
— Elmondom, ha te is válaszolsz néhány kérdésemre.
