Lysande Haddock árvaházban nőtt fel, így egész életében ott lebegett a feje fölött a kérdés: Ki is ő valójában, hová tartozik?
A huszonhárom éves lányt csupán különös, sárkány alakú medálja emlékezteti múltjának egy apró töredékére, valamint különös...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Lys és a sárkány egymással szemben álltak — mindössze pár méter választotta el őket. A lány még mindig alig hitte el, hogy az álmaiban látott csodálatos, hófehér teremtést látja maga előtt, teljes hús-vér valójában. Még átható, lila tekintete is éppen olyan volt, mint amilyenre emlékezett. Nem félt tőle.
Hosszú időn át farkasszemet néztek, végül a sárkány elindult felé. Lys ösztönösen cselekedett. Mikor a lény már elég közel ért hozzá, kinyújtotta a kezét az orra felé. A sárkány lehunyta a szemét, és fejével a lány tenyeréhez simult.
Lyst furcsa érzés kerítette hatalmába — mintha láthatatlan, baráti kötelék alakult volna ki köztük. Ezen felbátorodva már meg merte simogatni a sárkányt, sőt, kicsit megvakargatta a feje környékét. Ám amikor a nyaka egy pontjához ért, meglepetésére a sárkány összeesett és elterült a földön, mint egy liszteszsák. Szerencsére kiderült, hogy nem lett semmi baja, vidáman hemperegni kezdett a virágok között.
— Te aztán jól megijesztettél! — kacagott Lys. — Hmm, minek nevezzelek el? — gondolkozott, miközben a pajkosan ugrándozó sárkányt figyelte, aki hirtelen nagyot tüsszentett az egyik százszorszépvirágtól. — Ez az, kitaláltam! — kiáltott örömmel. — Százszorszép! Szerintem passzolna hozzád, hisz' nagyon szép vagy, és fehér, mint a százszorszép. Mit szólsz hozzá? — nézett rá a sárkányra, aki válaszul letépett egy virágot, és odavitte a lánynak. — Ezek szerint el van döntve. Százszorszép — mosolygott rá Lys. — Nemsokára két óra! — jutott eszébe. — Mennem kell Elza nénihez. Velem jössz?
Lys az árvaház felé indult — a sárkány követte.
— Feltűnésmentesen kell bejutnunk — suttogta a lány. Kicsit furcsán érezte magát, hogy egy sárkányhoz beszél. — Senki nem láthat meg téged, kivéve Elza nénit. Neki még megmagyarázom valahogy, és nem fog elárulni senkinek, de a többiek nem tudjuk, hogy reagálnának, ha észrevennének egy sárkányt.
Százszorszép figyelte, amit Lys mondott, és a lány remélte, hogy meg is értette. Tudta, hogy a sárkányok értelmes teremtmények.
Fényes nappal egy hófehér sárkány kíséretében nem könnyű belopódzni egy árvaházba, de Lysnek és Százszorszépnek sikerült. Szerencsére a legtöbb árva a nyári hőség miatt ki se mozdult a szobájából, így az épület folyosói üresen kongtak. Csak egy kislánnyal találkoztak, aki éppen mosdóba igyekezett, de még időben elbújtak előle a lépcső mögé. Felosontak az első emeletre, és meg sem álltak Elza néni irodájáig. Amint beértek, Lys sietve becsapta maguk mögött az ajtót, és kifújta a levegőt.
— Huh, ez meleg helyzet volt!
Miután letörölte a homlokán gyöngyöző izzadtságcseppeket, megpillantotta Elza nénit, aki a döbbenettől szájtátva ült az íróasztala mögött — meglepetésében még a tollat is kiejtette a kezéből.
— Megmagyarázom — emelte fel a kezét Lys.
— Nem kell — szólalt meg Elza néni, amikor végre megtalálta a hangját. — Már értem, miről van szó. De mégis mikor jött? És hogy sikerült becsempészned? — érdeklődött. Úgy szemlélte a sárkányt, mintha már találkozott volna vele. Most Lysen volt a hüledezés sora.
