Supernatural | BEFEJEZETT

21.

Egyre gyorsabban közeleg a világ vége, egyre több ember probálja menti az életét azzal, hogy a hidegebb éghajlatokra költöznek. A nagyobb kontinensek nagy része szinte már teljesen eltünt.

Még alig van csupán 2-3 honap és a Földnek annyi.
Nehéz volt eddig összeszedni annyi nemes lelket, aki érdemes egy új életre és megértetni velük, hogy nem őrültek vagy őrültem meg.

Voltak páran, akik öngyilkossághoz folyamodtak, mert azt hitték, hogy elment az eszük. Ezt nem engedhettem meg, amúgyis nagyon kevesen vannak, nem szabadna fogyniuk.

A fiúkkal csak más testek mögül találkoztam párszor és ismertettem velük, hogy hol tartunk éppen a tervben. Tudom, gyáva vagyok, de ki nem gyengül el a családja mellett?

Nem rég látogattam el a Nasa-ra és megnéztem, hogy állnak a munkával. Az eszköz már készen volt elvileg, akkor ellenörizték le utoljára, mielött felfestettem volna rá pár runát. Így sokkal könnyebben tudok majd megszabadulni a nem kivánt vendégektől, mikor eljön az idő.

És az idő vészesen közeledett, nem akartam kivárni azt a néhány honapot, hogy utolsó percben fussak neki mindennek. Nem, ez annál sokkal összetettebb, nem vesztegethetem az időt.

Az idő most jött el, 2018 nyarában.
Szeményesen mentem el minden emberhez.

- Itt az idő. - mondtam mindegyiknek, de persze ők már tudták, hogy bármelyik pillanatban megérkezhetek és felkészültek rá.
Öt nap leforgása alatt összegyüjtöttem mindenkit, akire szükségem volt.

Persze nem volt könnyű elrejteni őket, de sikerült. Összesen 1,783 embert találtam, aki tisztán élte eddigi életét. Ezek közül a harmada még tinédzser korban levő gyermek.
Majd megtanítom én őket, hogyan kell élni.

Végül elmentem a bunkerba. Ez volt a hatodik nap. Van amit nem lehet megváltoztatni, gondoltam.
A fiúk az előtérben voltak, ahogy gondoltam. Néztek maguk elé, nem hallották, hogy megérkeztem. Ezuttal nem bújtam álarc mögé. Itt voltam teljesen átlagosnak, mindennapinak tűnve, pedig a bensőmet hatalmas szikrázó erő vájta.

- Készen álltok erre? - megrezzentek hangom hallatára. Nem csodálom, sokat változott mióta nem láttuk egymást így igazából.
A fiúk csak bólintottak, megjelent Castiel is. Mindhárman keményen furták belém tekintetüket.

- Akkor indulhatunk. - és e mondatom után máris az új generáció elött teremtünk, abban a városban, ahol csupa tiszta ember lakott már 5 napja. Tudták, hogy most fogok jönni, tudatukba volt vésve, hogy mikor hol kell legyenek.

- Fejeket fel! - mondtam, és amint beszéltem, mindegyikük a saját anyanyelvén hallotta, amit momdtam - Most van az ideje annak, hogy az igazság, a tisztaság és minden, ami jó újjá szülessen! Kövessetek, emberek! Kövessetek egy új világba, ahol a megváltás édes ízét minden nap érezni fogjátok! - hatalmas hangzavar kerekedett, mindenki éljenzett,kivéve persze a hátam mögött lapuló hármast. Ők mindvégig hallgattak, nem volt semmi hozzászólásuk semmihez. Őszintén ez már kezdett idegesíteni, nem is kicsit. Elvégre nem a végbe viszem őket, hanem a kezdetbe.

Felemelkedtem a levegőbe, körülnéztem a hatalmas tömegen, és egy szempillantás alatt mind a Nasa hatalmas udvarában voltunk.

Egyértelműen minden alkalmazottat eltávolítottam a helyről, hogy ne kelljen velük is bajlodnom.

Az űrhajó elött megálltam és újból az ember sereg fele néztem. Tudtam, hogy mi fog ezután következni. Tartottam is tőle, és bevallom rettegtem, ha csak belegondoltam milyen lesz ez a pillanat. Tudtam, hogy Lucifer és pár démon megtalálja a módját annak, hogy megszállják az embereimet. Ezért rúnákat égettem be a bordájukba. Sajnos Lucifer még így is megjelent, attól a féregtől nem lehet szabadulni.

- Csak nem gondoltad komolyan, hogy itt hagyhatsz kislány? - egy női hangot hallottam, mondata gúnyos kérdésnek hallatszott, de nem tántorodtam meg. Megvártam amíg a hangjához arc is társult a tömegben... És megláttam Elenourt. Az unokatestvérem. Sosem gondoltam volna, hogy ő egy szent, és nem is vinném magammal, ha nem az lenne.

- Pontosan ezt gondoltam Lucifer. - mondtam erélyesen, készen állok szembe szállni vele, még akkor is ha ezzel Elenour halálát fogom okozni. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy ebből a rothadó, még pár honapos, világból kiűzzem a rosszat. - Te is tudod, hogy sokkal erősebb vagyok apádnál!

- És számít-e ez? - hangja még mindig gúnyos volt.

- Majd meg fogod látni. - szintén olyan hangnemben válaszoltam. Törzsem mellett ökölbe szorítottam kezem és erősen koncentráltam, ki fogom húzni a gonosz lelkét Elenour testéből.
De Lecifer meg sem rezzent...

- Úgyan már Rebeca, csak nem gondoltad komolyan, hogy felkészületlenül jövök?

- De hogyan? - kérdeztem halkan.

- Legyen elég annyi, ha megosztom veled segített egy kis varázslat. - kacsintott. Feldühödtem, el kezdtem neki futni, de alig értem a közelébe, keresztbe tette a kezét és nekicsapott egy falnak.

Ezután pedig mintha reklám szünet következne, senki sem mozgott, csak Lucifer fújtatott haragosan, aztán közénk sétált valaki... Vagy inkább valami. A Halál. Rám nézett és így szólt.

- Isten, én a te oldaladon állok. Reménykedem, hogy nem kellek majd odaát a Paradicsomodban. - leguggolt elém és egy kardot adott a kezembe. - Erre szükséged lesz. - és ezzel el is tünt.

Feltápászkodtam, Lucifer még dühösebbnek tünt.

- Azt hiszed, hogy meg tudsz akadályozni az újjá születésben? Még az az óriás villa sem fog földre bírni, nem amíg egy olyan gyilkos fogja, mint amilyen te vagy, Isten! - áradt belőle a megvetés és az undor, amit nem tudott, hogy épp ez adott nekem erőt.

Felálltam a lerombolt falból, engem nem fog megállítani. Lassan, kimérten kezdtem felé sétálni. Kinyújtottam a kezem és neki csaptam egy kocsit. Odaszaladtam a darabokban heverő autóhoz, de ő nem volt ott.

Fütyülést hallottam a hátam mögül, azonnal lendítettem a kardot, de kitért ütésemtől és láb alatt kapott.

Félszemmel láttam, hogy Dean, Sam és Castiel a hajóra tereli az embereket. Bemásztam Sam fejébe és utasítottam arra, hogy probálják meg elindítani a hajót, mert én simán oda tudok majd teleportálni miután el végeztem a dolgom. Vonakodott megcsinálni azt amire kértem, de ráordítottam és közöltem vele, hogy siessen, mert épp nem egy üdítőzés közepén vagyok.

Ezután pedig elkezdödött a véres háború köztem és a gonosz között.