Supernatural | BEFEJEZETT

15.

És ime itt vagyok. Kerek három napja Elenournál, már kezd unalmas lenni, hogy ő nem tud felkelni az ágyból és, hogy a hülye barátja mind a seggemben van. Kell egy kis kikapcsolodás ebben az egész kikapcsolodásban. Este van, én meg egy bárban dekkolok. Nem volt ennél jobb ötletem. Sok eltünésről olvastam az utobbi napokban, és mindegyik a környéken volt. Egy ideje, vagyis inkább úgy két órája, azon gondolkodok, hogy vajon nézzek e utána, nehogy véletlenül idejöjjenek a fiúk és összeüssük az orrunkat. Talán tényleg ezt kellenne tennem. Legalábbis, hogy ne találkozzak a fiúkkal. De kitudja, lehet, hogy nem is fognak idejönni, hiszen ugyanebben a percben forog kockán több száz ember élete valami természetfeletti lény miatt. Lehetetlen, hogy az egészből pont ezt az ügyet vállasszák. 

- Min gondolkozol annyira? - felnéztem a poharamból, a pultos mosolygott vissza rám.

- Olyasmin amit te nem tudnál megérteni. - szemébe néztem, kékek voltak. Elmosolyodtam, miért csak igyak mikor ez a srác egy olyan jó partinak tünik? Abba hagytam a bunkozást és csábosan néztem rá. - De... talán elmagyarázhatnám tánc közben.

- Bocs de a pultosok, nem táncolhatnak munkaidő közben. - megdöbbentem ezen. Eddig senki nem utasitott vissza, legalábbis a megmaradt emlékeim szerint. És ez meg milyen kifogás?! Összeráncoltam a homlokom, majd megsértetten szó nélkül megfordultam és elmentem táncolni. Nem baj, egy csomó más pasi vesz körül. 

A helység közepében megálltam, a karjaim felemeltem és elkezdtem ringatni a csipőm. Néha még beleturtam a hajamba. Többen fordultak felém, mindenkiről érzett az alkohol, két kar ölelt át hátulról. Nem érdekelt, hogy ki az, ha úgy adodik még itt is könnyen le tudnám teperni. Percekig táncoltam mikor az egyikkel mikor a másikkal. Remélem a pultos megbánta, hogy nem jött velem. 

Reggel felé, azt hiszem 5-kor távoztam. Nagyon részeg voltam, de ettől fuggetlenül kocsiba ültem. Haza értem valahogy, talán csak Isten segitségével, de a lényeg meg volt. 

Reggel... vagy inkább délután komásan keltem fel. Ilyen részegre még sosem ittam le magam és remélem, hogy nem is fogom többé. De azért be kell valljam, hogy az este tényleg jó volt. Azt hiszem. Vagyis haza tudtam jönni szóval akkor biztos jó volt. 

Lassan megfordultam a bal felemre és kinyitottam a szemem. Sokkos dolog fogadott mellettem az ágyban. Ott volt a bárpultos. Na, ezt meg vajon, hogy csináltam? Igazából nem az volt sokkos, hogy mellettem van, hanem inkább az, hogy Ell biztos hallott hangokat. Mert azért valljuk be egy részeg csaj nem annyira halk.

- Hé! - böktem vállon - Kellj fel!

- Mi történt? - komotosan megtámaszkodott a könyökén.

- Nem tudom és nem is akarom tudni, de most azonnal tünj el az unokatesom házából! - ezzel lelöktem az ágyból. Nagy nehezen felállt onnan én pedig egész végig figyeltem, hogy tényleg eltünjön innen. Ahogy felöltözött már ment is ki az ajtón. 

Hangosan kifujtam az eddig bent  tartott levegőt és én is felöltöztem. Még tébláboltam pár percig a szobámban, de arra jutottam, hogy egszer úgy is ki kell mennem, mert farkas éhes vagyok. Lassan kinyitottam a szobajtót és kiléptem a folyosóra. Csendesen leosontam a lépcsőn. a nappaliban ott volt Ell és Dylan, TV-t néztek.

- Hallottam, hogy jól mulattál az este. - fordult hátra pimasz mosollyal Dylan, mire megajándékoztam egy gyilkos pillantással.

- Hagyd, végül is kikapcsolodni jött ide. - csapott Ell a mellkasára.

- Én a konyhában leszek, ha akarjátok addig tárgyaljátok ki az esti dolgokat. - szóltam nem törödöm módban és a konyha felé mentem.

- Már kitárgyaltuk. - szólt utánam Ell szorakozottan.