Supernatural | BEFEJEZETT

09./1

Ez a fejezet, illetve az ezt követő 09./2 és 09./3, a sorozat 8. évadának 11. része alapján készült!

- Elmondanátok végre hova a bús pinészbe megyünk?! - kérdeztem ingerülten - Soha nem szóltok előre, csak behajítotok Baby-be és máris megyünk. - vázoltam fel a tényeket.

- Hé Baby-t csak én hívhatom Baby-nek. - úgy látszik Dean is felvázolt egy tényt. Sam rá sem hederítve válaszolt a már ezredszerre feltett kérdésemre.

- Csak a közelbe megyünk. Farmington Hills, Michigan.

- Ja, a közelbe. - mondtam drámaian - Michigan több mint 10 órányira van innen! - kiabáltam velük. Kicsit sem akadtam ki mindazon, hogy sosem mondanak semmit csak beültetnek a kocsiba és elhúzunk a picsába. Igen. Kicsit. Sem. - Na és milyen ügy? - probáltam csillapítani a dűhömet, nem sok szerencsével, mivel még Jason is saját kocsijával jön úgyhogy még egy olyan beszélő társam sem volt akire nem vagyok pillanatilag dühös.

- Egy pasit kettétépett valami a belülről bezárt lakásában.

- Az nem jó. - közölte Dean.

- Nos, nekünk ez a szorakozás. - sóhajtott csendesen Sam.

- De még mennyire. - morogtam halkan úgy, hogy meg sem hallották.

***

Odaértünk a tetthelyre. Felmutattuk egy rendőrnek, aki az ajtóban álldogált, a hamis FBI igazolványunkat, mire az bólintott, úgyhogy benneb tessékeltük magunkat.

- Seriff. - üdvözölte Sam az ötvenes éveiben járó bajszos pasast - Halloway különleges ügynök. - mutatta fel az igazolványt a férfinak is - Ők a társaim. Rosewood, Smith és Taggart különleges ügynökök. - mutatott végig Dean-en, rajtam és Jason-ön. A pasas furán végig mért minket. Hát ja kicsit sem vagyunk sokan.

- FBI? - kérdezte immár csodálkozva - Maguk aztán gyorsak! Még a holttestet sem szállítottuk el. 

- Mindig csak a munka, semmi szorakozás. - vigyorogtam a két testvérre. Dean figyelmeztetően rám nézett, majd Sam elterelte a témát.

- Mi lenne, ha körbevezetne a helyszínen minket - mutatott magára és Deanre - míg a másik két társam körülnéz. - a seriff biccentett egyet és mondta, hogy menjenek csak utána.

Jason-nel mi is körbenéztünk a házban, de nem volt semmi érdekes. Amikor végeztek a Winchesterek is, a nappaliban találkoztunk.

- Az áldozat Ed Lewis, 31 éves, egy biztosítási cégnél dolgozott. Egyedül élt, ami eléggé meglepő, tekintve, hogy a lakás dugig van ilyen játékokkal. - mutatott a játékokra Sam.

- Szóval mi történt? - emeltem rá a tekintetem.

- Erőszakos behatolásnak nincs nyoma. Amennyire meg lehet állapítani kikötötték és széthúzták. Az alsó szomszéd azt mondta, hogy az éjjel arra ébredt, hogy nyerítést és patkódobogást hallott. - hát ezen aztán elcsodálkoztunk - De nem volt patkó nyom sehol.

- A mobilján találtunk valamit, az utolsó hívás egy Lance Silverman nevű fickótól volt. - folytatta Dean - Könyvelő, szintén 30 év körüli és egyedül él.

- Ez mitől nyom? - kérdezte Jason értetlenül.

- Jó negyed órát beszéltek, aztán pedig Lance mindenféle dühös SMS-t küldött az áldozatnak. - világította fel Sam - A legtöbbje sima dühös üzenet, de volt pár furcsa is, mint például "Elkövetett büneidért véred vétetik majd." - mutatott macska körmöket a levegőbe - És a "Mágus vagyok. Elpusztítalak." - mutatott újabb idéző jeleket a levegőbe.